Színház az egész
A Színház- és Filmművészeti Egyetem felmondását töltő rektorhelyettese a vasárnapi élőláncos tüntetésen bejelentette a tanévkezdés elhalasztását. Miközben az oktatók és a diákok is folyamatosan arról beszélnek, hogy tanítani és tanulni akarnak, a valóság ezzel szemben az, hogy egyetem blokádját még hosszú ideig fenn kívánják tartani.
A színházi világban igazgatóváltáskor gyakran előfordul, hogy a színészek úgy hagyják ott a társulatot, hogy ideiglenesen sem szavaznak bizalmat az új igazgatónak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) átalakítása kapcsán ugyanez történik, annyi különbséggel, hogy a távozó oktatók saját maguknak is ellentmondva azt hangoztatják, hogy tanítani akarnak, mert nekik a diákok érdekei a legfontosabbak. Az SZFE tanárai annak ellenére fordítanak hátat az intézménynek, hogy Vidnyászky Attila, a fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke egyértelművé tette, minden osztályfőnök és oktató végigviheti a diákjaival megkezdett munkát, még az idén felvételt nyert hallgatók is ugyanazokkal az oktatókkal kezdhetik és fejezhetik be a képzést.
A mártírszerepben tetszelgő színművészetis vezetők és oktatók úgy álltak fel önként, hogy a lényegi kérdésekről még senki nem tud semmit: mennyire szervezné újjá a kuratórium az egyetem működését; sérülne-e a szenátus jogköre a modellváltás során; beleszólna-e a kuratórium az oktatók munkájába, illetve együtt tudnának-e működni az új rektorral. Vajon az oktatók és az osztályfőnökök miért döntenek sorra úgy, hogy abbahagyják a tanítást, és nem maradnak együtt diplomaszerzésig a diákjaikkal? Mégsem a diákok érdeke a legfontosabb, hanem valami egész más?
Demokrata módra
Az Országgyűlés tavaly július elején döntötte el, hogy szeptember elsejétől az SZFE alapítványi fenntartásba kerül. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium álláspontja szerint a modellváltás rugalmasabb működést eredményez: könnyebb lesz például külső forrásokat bevonni, egyszerűsödnek az eszközbeszerzések is. Miután július végén Vidnyászky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját nevezték ki az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökévé, több oktató is azonnal felmondott.
Múlt hétfőn éjjel az SZFE előtt tartott „szolidaritási utcabál” után az átalakítás ellen tiltakozó hallgatók elfoglalták a Vas utcai intézmény épületét, és azóta is blokád alatt tartják. A kordonszalaggal lezárt intézménybe csak az léphet be, akit az egyetemfoglalók beengednek – például a jelenlegi hallgatók, oktatók, lemondott vezetők –, míg a fenntartó alapítvány kuratóriumának tagjait nemkívánatos személyekké nyilvánították.
Az SZFE vezetése arra hivatkozva mondott le mandátumáról, hogy az egyetemet „minden értelmes és alapvető jogkörétől megfosztották” azzal, hogy kormány a fenntartói testületet tárgyalások nélkül nevezte ki, amely „egyeztetés nélkül írta alá az egyetem autonómiáját súlyosan sértő alapdokumentumokat”. Upor László lemondott rektorhelyettes szerint a kuratórium kezdetektől fogva nem veszi figyelembe a kéréseiket, ezért egyelőre nem látja a kiutat a jelenlegi helyzetből.
Vidnyászky Attila a legsúlyosabb torzításnak azt nevezte, hogy nem kezdődött párbeszéd az egyetem régi vezetésével.
– Éveken keresztül kopogtattam az ajtajukon, nem voltak hajlandóak még csak résnyire sem kinyitni – mondta a rendező. A múlt heti tárgyalásokat úgy összegezte, a két fél semmiben nem értett egyet azon kívül, hogy az oktatásnak a héten el kellene kezdődnie. Már akkor látható volt, hogy erre sincs semmi garancia, mert ahogy Upor László fogalmazott, az oktatók is azt szeretnék, hogy lehessen tanítani, „de ha odáig jut a helyzet, hogy a hallgatók ezt nem így gondolják, akkor majd meglátjuk”.
Kérdéses, hogy a Magyar Rektori Konferencia által kezdeményezett egyeztetésnek is mennyi értelme van, ha az egyetemfoglalókat támogató értelmiség úgy nyilatkozik, mint Bodó Viktor filmrendező: „Nincs értelme tárgyalni, ebben egyetértek a hallgatókkal. Annak van értelme, hogy Vidnyánszky Attila hármat hátralépjen.”
Belterjes közösség
Vidnyánszky Attila a struktúraváltás mellett azzal érvelt, hogy az SZFE nem a diákoké, nem a kuratóriumé, hanem a magyar nemzeté, így annak az egész színházi és filmes szakmát kellene szolgálnia.
– A rektor organikus fejlődést ígért, aminek nyoma sem látszik. Az egyetem nem fejlődik, sőt, egyre inkább összezár, és a szakma egy jelentős részét nem engedi hozzáférni a színművészeti képzéshez. A filmgyártók is folyamatosan panaszkodnak, hogy nincs kommunikációra való hajlandóság az egyetem részéről – jelentette ki Vidnyánszky Attila.
Hozzátette, az SZFE-n negyven-ötven éve létezik egy zár, amely szelektál, és nem enged be akárkit. Az egyetemet belterjes közösségnek nevezte, és szerinte az összevissza szalagozott bejárat jól szimbolizálja azt az évtizedek óta tartó bezárkózást, amely megakadályozza a párbeszédet és a nyitást. Emlékszünk még Medgyessy Péter miniszterelnök kijelentésére, miszerint ha a polgári oldalnak saját tévére van szüksége, akkor vegyen magának egyet? Ez a megnyilatkozás akkor demokratikusnak és toleránsnak minősült, a balliberális oldalon még jót is nevettek rajta. Most ugyanezek diktatúrát kiáltanak, mert egy államilag finanszírozott oktatási intézményben tíz év jobboldali kormányzás után a nemzeti értékeknek is helyet kívánnak adni. Lehet, hogy Vidnyánszky Attila rögtön demokratává avanzsálna a szemükben, ha Medgyessy Péter szavaival élve kijelentené: aki saját egyetemet akar, az hozzon létre magának egyet?
Az egyetemfoglalás másnapján az SZFE előtt tartott sajtótájékoztatón a hallgatók kijelentették, elutasítják a modellváltásról szóló törvényt, továbbá követelik a kuratórium lemondását és az egyetemi autonómia helyreállítását. Közölték, ha a kuratórium új vezetőséget nevez ki, azt nem tekintik legitimnek. Összegezve, a hallgatók azért foglalták el a demokrácia nevében az egyetemet, hogy azt követeljék, a magyar állam egy olyan intézményt tartson fenn, amelynek működésébe semmilyen beleszólása nincs, többek között azt is ők mondhassák meg, hogy ki taníthat ott.
Pisztoly a színpadon
A hallgatók azt is bejelentették, hogy elhatárolódnak a pártpolitikától, és arra kérik az egyes politikai erők képviselőit, maradjanak távol tiltakozóakciójuktól. Megmosolyogtató ez a naivitás, hiszen az alaphangot még augusztus elején Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke adta meg, azzal fenyegetőzve, hogy „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.”
A kormányzást visszaszerezni óhajtó volt miniszterelnök kijelentéseitől a színházi szakma elfelejtett elhatárolódni. Egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, mi történt volna, ha Orbán Viktor ellenzékben azt mondja, hogy Alföldi Róbert addig marad a Nemzeti Színház élén, amíg Gyurcsány Ferenc a kormányban, utána pedig földönfutóvá válnak…
Önmagáért beszél Upor László nyilatkozata is, miszerint „mindenki azt várja most, hogy az SZFE megdönti a rendszert”. Világos, nyílt beszéd, legalább kimondatott, amit mindenki eddig is sejtett. Színházi hasonlattal élve, a pisztoly a színpadra került.
Elég egy rövid időt eltölteni az SZFE előtt, és figyelni néhány szimpatizáns megnyilatkozását. Például az egyetemfoglalás másnapján egy nő, aki élelmet vitt a diákoknak, azzal adta át a csomagot, hogy ne várják meg a 2022-es választásokat, vonják blokád alá a Parlamentet is. Mivel a szűk Vas utcából nehézkes lenne a kormánybuktatás, nem is telt el sok idő a Kossuth téri tüntetésig. Vasárnap a Parlament épületéig érő élőláncot szerveztek, a szervezők becslése szerint nagyjából tízezer fővel, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy az SZFE ügye még az ellenzékiszimpatizánsokat is alig mozdítja meg. Pedig Karácsony Gergely főpolgármester és Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője is csatlakozott az élőlánchoz, nem törődve a hallgatók kéréseivel, hogy pártpolitikusok inkább maradjanak otthon.
És ahogy azt kormányellenes tiltakozások kapcsán megszokhattuk, beizzították a nemzetközi szálakat is. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon „Free SZFE” (Szabadítsuk fel az SZFE-t) feliratú felsőben jelent meg Mundruczó Kornél filmrendező és több magyar filmes is, a „szolidaritás jeleként” pedig a Berliner Ensemble társulata lemondta a jövő évre tervezett budapesti fellépését.
A színpadra került pisztoly tehát elsült, a golyó azonban nem fog célba találni. Emlékezzünk vissza a 2012 végén kezdődött diáktüntetésekre, ahol a forgatókönyv kísértetiesen ugyanaz volt, mint most. A Hallgatói Hálózat a felsőoktatási törvény módosítása ellen szervezett tiltakozóakciókat, amelynek során a diákok elfoglalták az ELTE BTK több termét. Az „Első Magyar Egyetemfoglalás” 45 napig tartott, miközben az utcákon tízezres demonstrációkkal próbáltak a kormányra nyomást gyakorolni.
Kóbor Andrea, az egyik szervező évekkel később elismerte, nem sok eredményt tudtak elérni a tüntetésekkel, egyetemfoglalásokkal. „Ez a budapesti értelmiségi buborék, amiben mindez lejátszódott, és az, hogy a felháborodás egyre erősebb ebben a buborékban, közel sem jelenti azt, hogy közelebb kerültünk a kormányváltáshoz.” Kétség nem férhet hozzá, az újabb egyetemfoglalós színjáték is a kormánybuktatásra jegyet váltó nézőknek szól, ezért nem nehéz megjósolni, hogy az egyetemfoglalók és az őket támogatók nem a párbeszédre törekednek, hanem minél tovább el akarják húzni ezt az állóháborút.
