Mindenekelőtt szembetűnő, hogy míg az 1999. március 1-jén, a polgári kormány idején életbe lépett változtatások a CD-jogtárból kimásolva egy oldalt tesznek ki, addig a 2003. márciusi Btk.-szabályozás mindjárt három oldal terjedelmű, így rögtön egyértelmű, hogy a jogalkalmazók számára sokkal bonyolultabbá, sokkal nehezebben áttekinthetővé és nehezebben kezelhetővé vált.

Korábban sokszor elhangzott már, hogy a kábítószerre lényegében csupán ránézni szabad, minden egyéb vele kapcsolatos tett már bűncselekmény: így a termesztés, az előállítás vagy a megszerzés, illetve korábban a fogyasztás is. Fontos azonban, hogy az 1999-es törvény a 282. § (9) szakasz a) pontjában úgynevezett privilegizált esetként szabályozta azt, hogy „aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert fogyaszt, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető”. Teljesítendő a politikai ígéreteket, a Medgyessy-kormány ezt a lehetőséget teljes egészében kizárta, s ennek eredménye lett az, hogy a fogyasztást a továbbiakban ezen a címen nem lehet büntetni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a törvény előtt a kábítószer mindig a mennyiség szerint minősül; vagyis a törvény meghatároz egy úgynevezett alapesetet, amelynél kevesebb csekély mennyiségnek, míg a húszszorosát meghaladó mennyiség jelentős mennyiségnek számít. Példaként említhetjük, hogy az LSD esetén ez az alapeset 0,001 gramm, kokain esetén 2 gramm, míg heroin esetén 0,6 gramm. (Lásd: 1979. évi 5. törvényerejű rendelet.) Korábban a fogyasztással kapcsolatban létezett egy olyan szabály, mely szerint a soha együtt meg nem lévő részmennyiségeket is egyesíteni kellett; vagyis, ha valaki bevallotta, hogy egy éven át naponta elszívott egy szál marihuánás cigarettát, akkor az egy cigaretta hatóanyagát megszorozták háromszázhatvanöttel, és bődületes szám jött ki, amiért igen súlyos büntetéseket lehetett kapni. Ehhez képest, amikor 1999-ben kiemelték a fogyasztást, ez minden ellenkező híreszteléssel szemben nem súlyosítás, sokkal inkább enyhítés volt. Most azonban azzal, hogy a fogyasztás büntethetőségét megszüntették, a megszerzésen és a tartáson keresztül fennáll a súlyosabb büntetés elméleti lehetősége, ebből következően tehát nem igaz az az állítás, miszerint nem büntethető már a fogyasztás.

Az 1999 előtt hatályban lévő szabályozás szerint nem volt büntethető az, aki csekély mennyiségű kábítószert fogyasztott és hajlandó volt részt venni egy hat hónapos, bennfekvő kórházi kezelésen, ami azért volt igazságtalan, mert annak, aki egyszer elszívott egy marihuánás cigarettát, és éppen rajtakapták, inkább ártott, ha utána fél évig kórházba kellett vonulnia. Ezt az 1999-es módosítás leszűkítette kizárólag a kábítószerfüggő személyekre, így kiigazításra került egy korábbi hiba, ám ezzel kizárták, hogy az alkalmi fogyasztó bármilyen módon mentesüljön az egyébként jellemzően jelentéktelen büntetés alól. A Medgyessy-kormány által kierőszakolt módosítás azonban már hat pontban szabályozza azt, kik mentesülhetnek valamilyen módon a büntetés alól, s közöttük igazán meglepő gondolatokkal találkozhatunk.

A 283. § (1) szakasz b) pontja szerint „nem büntethető kábítószerrel való visszaélés miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad”, s akárhogyan is nézzük, ez mindenképpen egy terjesztői jellegű cselekedet. A kormány az „együttes fogyasztást” szánta elhatárolási pontnak a díleri magatartástól, ez azonban könnyen áthidalható nehézség. Korábban súlyosbító körülménynek tekintették, ha tizennyolcadik életévét betöltött személy adott át kábítószert fiatalkorúnak, hiszen ez utóbbi a legveszélyeztetettebb korosztály. Ma már azonban nem büntethető „az a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem haladott személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek, illetőleg az a huszonegyedik életévét meg nem haladott személy, aki oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén, illetőleg annak közvetlen környezetében csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad”, feltéve, hogy részt vesz a hat hónapos gyógykezelésen vagy felvilágosító oktatásban. A törvény kiagyalói szerint erre a kitételre azért volt szükség, mert a középiskolás kor nem feltétlenül fejeződik be a tizennyolcadik életév betöltésével, s ki akarták vonni a büntethetők csoportjából az esetleg iskolai bulik alkalmával drogozó fiatalokat. Emlékezhetünk még, hányszor hallottuk a törvénymódosítást övező vita alkalmával, hogy „az iskola nem lehet a bűnüldözés színtere”. Ezzel a szabályozással azonban igen könnyen átléphető kiskaput nyitottak a dílerek előtt.

A szabályozás ugyanis abból indul ki, hogy az a díler, aki az iskola udvarán osztogatja a kábítószert a gyerekeknek, teljesen „tiszta”, nem fogyasztott semmiféle drogot. Ám ez nagyon könnyen kikerülhető: egyszerűen azzal, ha a díler maga is elszív egy marihuánás cigarettát. Erre már volt is példa.

A törvény korábban is, ma is megkülönbözteti a kábítószerfüggő és a nem kábítószerfüggő személyeket. Az előbbieknek jóval többet megenged, hiszen ők már olyan állapotban vannak, amikor nem képesek tökéletesen mérlegelni. Az új szabályozás azonban döbbenetes módon kitágította a rájuk vonatkozó elterelés kereteit: ők már csak akkor büntethetők, ha az általuk birtokolt, átadott, az országba behozott (s a többi) kábítószer eléri a jelentős mennyiséget, vagyis az alapeset húszszorosát! Így a korábban is említett számokat figyelembe véve nem büntethető immáron az a kábítószerfüggő személy, akinél például 39 gramm (az alapeset 2 gramm, ezt kell hússzal szorozni) tiszta kokaint találnak. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a kábítószeres „csúcsvezetők” ezt a lehetőséget ki is használják, s kábítószerfüggő személyeket használnak fel terjesztőnek.

Talán elfogadható, hogy egy alkalmi fogyasztó esetében nem a büntetésnek kell elsődleges szempontnak lennie, azonban az, hogy kifejezett terjesztői típusú magatartások esetében ilyen mentesülési utakat iktatnak törvénybe, az már kevésbé. És talán az sem véletlen, hogy a 2002-es országgyűlési választásokat megelőzően több ügyvéd is arról beszélt, hogy rengeteg vádlott bízik az MSZP győzelmében, ettől remélnek enyhítést. És úgy tűnik, tömegével vannak olyan emberek is, akik nem mérték fel, hogy a tizenkilencezer forint mellé ajándékba kapták még azt a lehetőséget is, hogy unokáik az iskola udvarán ezentúl nyugodtan szívhassák a marihuánás cigarettákat.