Szívügyünk, Budapest

– Itt vagyunk néhány percnyire a részben átadott Lánchídtól, aminek a felújítása jellemző Karácsony Gergely időszakára: jelentős csúszással és a tervezettnél drágábban valósul meg, ráadásul ismét vita van körülötte. Mit gondolnak minderről?

Tarlós István: – Amit lehetett, azt a Lánchíd kapcsán elmondták mások is, én is. Inkább onnan közelíteném meg a kérdést, hogy a kisebb fejlesztéseket nem számolva, mi csak nagy projektből tizennégyet valósítottunk meg a főpolgármesterségem idején. Azt a három nagyobb projektet, ami jelenleg fut, szintén mi indítottuk el, a BKV járműcseréjét is, hiszen azoknak az opcióknak a lehívását, amikre most sor kerül vagy amiket terveznek, a mi nyertes pályázatunk teszi lehetővé. Úgyhogy nem igazán látom, mik azok az új kezdeményezések, amelyek Karácsonyékhoz köthetők. Érdekesen nyilatkozik egyébként a városvezetés a BKV-járművekkel kapcsolatban is. Meg tudom mutatni azt a táblázatos kimutatást, amit a cég vezérigazgatója 2019 nyarán készített el számomra, és amikor a városvezetés ma a kiinduló adatokról beszél, azok a számok köszönőviszonyban sincsenek azokkal, amik ebben a táblázatban szerepelnek.

– Rápillantva a táblázatra, világos a kedvező tendencia: a buszok átlagéletkora például hat évvel csökkent az ön főpolgármestersége idején.

T. I.: – Ami pedig a város helyzetét általában illeti… A 2019-es kampány arról szólt, hogy amit én nem tudtam elérni a kormánynál, azt majd Karácsony főpolgármester úr mind el fogja érni, ki fogja erőszakolni a kabinetnél. Hát, ahogy mostanában hallom a panaszaikat, meg kell kérdeznem: akkor hogy is állunk ezzel a dologgal?

Fürjes Balázs: – Ha marad Tarlós István, nincs a Karácsony-féle közlekedési káosz, a végtelen dugók, a közterek, a köztisztaság züllése, leromlása. Tarlós Istvánnak egyetlen ügye volt: dolgozni Budapestért. Karácsony Gergely számára a város először nagypolitikai ugródeszka volt, miniszterelnöki, „nagyhatalmi” ambíciókkal. De az előválasztáson „elütötte a villamos”, ahogy ő fogalmazott. Megbukott. Ma pedig számára a főpolgármesterség politikai túlélésének egyetlen eszköze. Tudja, ha elveszíti, mehet vissza kardigános elemzőnek. Ezért ragaszkodik hozzá foggal-körömmel. Taktikája a kormányellenesség, a lázítás. Mindenáron konfliktusokat gerjeszt és tart életben a kormánnyal szemben. Akkor is, ha ez rossz a városnak. Mert azt hiszi, így lehet többsége. Ezzel túszul ejtette Budapestet és a budapestieket. Eszközként használja őket, a városi ügyek nem érdeklik, nem törődik velük. Pedig várost építeni csak békében, párbeszédben és együttműködve lehet.

– Karácsony Gergely mindig a pénzhiányra hivatkozva próbálja megmagyarázni, mit miért nem tud most megcsinálni Budapesten. Bár jó néhányszor esett szó erről, talán nem árt újra felidézni, Tarlós István milyen állapotban vette át a kasszát 2010-ben és mennyi pénzt hagyott ott ehhez képest.

T. I.: – Ezek valóban közismert számok, amiket már a jelenlegi városvezetés sem vitat. Mi horribilis adóssággal vettük át a várost, 250 milliárdnál nagyobb volt a hiánya Budapestnek, ebből több mint 70 milliárdot tett ki csak a BKV működési adóssága. Ehhez képest a BKV-t mi működési hiány nélkül adtuk át, a város kasszájában pedig 200 milliárd forintnyi tartalék volt. Vannak emberek, akik mindent számításba vesznek, csak egy dologról feledkeznek meg: a saját ténykedésük vizsgálatáról. Karácsony Gergely főpolgármester úrnak természetesen jogában áll úgy gondolni, hogy jól végzi a munkáját, jogában áll értéknek tartani azoknak a gondolatoknak, tetteknek az összességét, amik meghatározzák az ő viselkedését. Jogában áll eldönteni, hogy szerinte mi aktuális, mi nem, mi helyes, mi nem, és a mögötte álló véleményformáló erők szintén ítélhetik eredményesnek a munkáját, nincsen ezzel az égvilágon semmi baj. Közöttünk viszont alapvető szemléletbeli különbség van. Karácsony Gergely nem teljesítménycentrikus, nem számszerű eredményekben méri a sikert vagy a sikertelenséget, hanem egészen másban. Csak úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy neki az úgynevezett NGO-mércével mért eredmények számítanak diadalnak. Vagyis hogyan lehet minél inkább szemben állni a kormánnyal, hogy lehet a kommunikációra, a végtelenbe nyúló látszategyeztetésekre helyezni a hangsúlyt a ténylegesen mérhető eredményekhez képest, és hogy lehet mindezeket eladni a közvéleménynek közösségi oldalakon keresztül, a tényleges véleményütköztetések mellőzésével. Ahogy Balázs is elmondta, nekem soha nem voltak más elképzeléseim, mint hogy főpolgármester legyek és vezessem a magyar fővárost a magam felfogásában. Én racionálisabb alapokon gondolkodtam, nem annyira ideológiai alapokon, miközben persze az ember nyilván képvisel egy értékrendet is, de hogy ezeknek az egymáshoz viszonyított aránya milyen, az nagyon nem mindegy egy város szempontjából.

– Ezzel együtt egyes hírek szerint a Gyurcsány-párt sem maradéktalanul elégedett Karácsonnyal…

T. I.: – Nem hiszek abban, amit most sokan mondanak, hogy Gyurcsány Ferenc majd nem fogja támogatni Karácsony Gergely esetleges újrázását. Mert Gyurcsány ugyan valószínűleg nem szereti Karácsony Gergelyt, de számára nem az a lényeg, hogy Karácsony főpolgármester-e vagy nem. Gyurcsány Ferencnek az a lényeg, ami ma is van: hogy ő uralja a közgyűlési többséget. És ha az ide vezető legkönnyebb út az, hogy Karácsony Gergő marad a főpolgármester, akkor ő bizony fogja támogatni. Az egészen más kérdés, hogy mennyi mozgásteret engedélyez majd neki. Hát, hogy most nem sokat, az bizonyos.

F. B.: – Gyurcsány és Karácsony egymás emberei. Fogják egymást, szükségük van a másikra. Gyurcsánynak kell Karácsony, hogy esélyük legyen a fővárosban. Karácsonynak pedig se jelöltsége, se többsége nincs Gyurcsány nélkül. Ők egy galeri. Gyurcsány minden színjáték ellenére újra becsicskul majd most is Karácsonynak, aki eddig is bármit megtehetett Gyurcsánnyal következmények nélkül. Az előválasztáson például megpuccsolta a magasan vezető Dobrev Klárát, és nyakukra hozta az összevissza beszélő Márki-Zayt. Karácsony Gergely a DK jelöltjeként lett polgármester Zuglóban, majd Budapesten is. Ők egymás élősködői, Gyurcsány megint beáll majd mögé.

T. I.: – És onnan ő fogja mozgatni.

F. B.: – Ma is a DK fogja a közgyűlési többséget, dróton rángathatja Karácsonyt. Budapest főpolgármesterét ma valójában Gyurcsány Ferencnek hívják, Karácsony csak árnyékpolgármester. Gyurcsány bábja. És ez mindaddig így lesz, amíg Karácsonyt Gyurcsány segíti hatalomba és tőle függ a többsége. Mindaddig, amíg Karácsony nem mer szakítani Gyurcsánnyal. Márpedig nem mer. Erőtlen és tehetetlen hozzá nullaszázalékos pártjával.

T. I.: – Amit Gyurcsány ma nem akar, az átvihetetlen a közgyűlésen. Ez a lényeg: őt nem érdekli Karácsony személye. Ő a fővárosi közgyűlési többséget akarja uralni. Hogy konkrétan ki a főpolgármester, számára bizonyos értelemben közömbös, csak az a fontos, hogy ne a mi politikai közösségünkből kerüljön ki.

– Január első napjaiban több közvélemény-kutatás is megjelent, amik azt mutatták, hogy a Fidesz országos támogatottsága a biztos szavazók körében továbbra is 50 százalék körül van. Ugyanakkor a Medián felmérésében volt egy olyan megjegyzés, hogy bár látni némi csökkenést a kormánypártoknál, ebből az ellenzék semmit sem tudott profitálni, nem szereztek új szavazókat. Lehet ennek az az oka, hogy ahol tudnák bizonyítani a kormányzóképességüket, tettrekészségüket, leginkább Budapesten, ott meg nem valósult projektek és botrányok jellemzik az elmúlt hároméves tevékenységüket?

F. B.: – Amit a baloldal képvisel, mond, tesz, abból nem kérnek a magyarok. Akkor sem, ha esetleg a választók egytizede a szankciós gazdasági válság miatt érthetően elbizonytalanodott. A baloldal hiteltelenségének egyik oka, hogy a magyar baloldal a hatalom nagy akarásában összefogott a rasszista szélsőjobbal, a náci Jobbikkal. Ezt az elvtelen szövetkezést is büntették a választók tavasszal. Ennek szimbolikus és egészen szürreális pillanata volt, amikor Karácsony Gergely a Városházán, egy kampányvideóban, „főpolgármester” felirat mögött, Budapest címere és zászlaja előtt állt ki teljes mellszélességgel egy olyan jobbikos mellett, aki Budapestet Judapestnek, a vallásos zsidó embereket tetűcsúszdásoknak nevezte. Főpolgármesterként neki kellett volna először követelnie a szerencsi jelölt távozását a közéletből. Ehelyett a nevére vette.

– A választók viszont Koncz Zsófia mellett döntöttek.

F. B.: – Szerencsére. Nem tudom, hogy a baloldali szavazóknak feltűnik-e, de Karácsony Gergely főkolompos volt a baloldal méretes bukásához vezető másik két botrányban is. Ő hozta a nyakukra Márki-Zay Pétert. Karácsony erőltette az előválasztást, aztán az első forduló után berezelt, és ijedtében megpuccsolta az élen álló Dobrev Klárát. Amit a baloldali szavazók közül sokan árulásnak, cserbenhagyásnak éltek meg. A puccsból kudarc lett: Márki-Zay Péterrel óriásit buktak. Az pedig máig tisztázatlan, mi Karácsony Gergely szerepe a dollárbotrányban. Az egész ügy lebonyolítója és pénztárosa Korányi Dávid volt. Ő pedig Karácsony embere. Mindvégig Karácsonynál volt állásban, Karácsony közvetlen beosztottjaként intézte a dollárbaloldal külföldi pénzelését. Látjuk, mit tett a beosztott. De mi volt a szerepe a főnökének, Karácsony Gergelynek? Ez máig tisztázatlan…

T. I: – A kormánypártok azért nem gyengülnek jelentősen és azért nyerik fölényesen a választásokat, mert kormányzóképesek, az ellenzék pedig tehetségtelen. Ott egyetlen, a maga módján tehetséges politikus említhető, Gyurcsány, aki kormányozni ugyan nem tud, de minden egyebet igen, és ilyen szempontból veszélyes embernek mondható. Természetesen demokráciában lehet a kormányt szidni, lehet kritizálni, de hogy az ellenzék élete kizárólag ebből álljon, és abból, hogy a saját hazája ellen kampányol külföldön, ilyen a világon nincsen. Próbálja meg ezt valaki az Egyesült Államokban megcsinálni! Döntő az is, hogy a kormány a sors­kérdéseket – nemzetállamiság, migráció, a gyermekvállalás és gyermekvédelem támogatása, az LMBTQ-mozgalom és a kultúra kérdése – a jövő generáció és a nemzet érdekeinek megfelelően kezeli, az ellenzék pedig mintha mindenben ennek pont az ellenkezőjét akarná. Ezért nyeri a kormányoldal sorra a választásokat, és amíg ez így lesz, a baloldaltól pedig ennyire futja, addig erőlködhet a globalista ellenzék, az NGO-k csinálhatnak, amit csak akarnak, ez a helyzet várhatóan, hála Istennek, változatlan marad.

– Szóba került a kormányzóképesség. Lassan három éve élünk egy nagyon különleges helyzetben, hiszen előbb volt a Covid és az azt követő gazdasági válság, most itt vannak az ukrán háború és a szankciók miatti nehézségek. Mint kormánytag hogy látja: mit várnak el az emberek ilyen válságos időszakban egy kormánytól?

F. B.: – A mindenkori nemzeti kormánynak az a dolga, hogy a magyarok oldalán álljon. Mivel nem tudjuk függetleníteni magunkat a külső hatásoktól, teljesen világos a recept: a kedvező szeleket be kell fogni a vitorlába, a kedvezőtlen hatásoktól pedig a lehető legnagyobb mértékben meg kell védeni a magyarokat.

– Mostanában inkább utóbbi a hangsúlyosabb…

F. B.: – Úgy kezdtük az előző évet, hogy a közösen elért gazdasági sikereknek köszönhetően a 25 év alattiak személyijövedelemadó-kedvezményt kaptak, sor került nyugdíjemelésre, bevezettük a teljes 13. havi nyugdíjat, emeltük a rendőrök és a katonák fizetését, valamint a Covid okozta nehézségek miatt a családoknak visszaadtuk az előző évben megfizetett személyi jövedelemadót. Ezeket az eredményeket megvédtük a háború kitörése után is. Most az a dolgunk, hogy a háború és a szankciók okozta inflációval, a szankciós gazdasági nehézségekkel szemben is megvédjük a magyarokat. Ma Európában Magyarországon a legolcsóbb az energia, legkisebb a háztartások rezsiköltsége. Mert fenntartjuk a rezsivédelmet. Élelmiszerárstop, kamatstopok, béremelések, nyugdíjemelés, munkahelyvédelem, vállalkozások támogatása. Közben nem adjuk fel a nagy céljainkat. Ilyen a családok támogatása, a gyermekvállalás, gyereknevelés segítése is. Most a 30 év alatti kismamák kapnak szja-mentességet, és közben megtartjuk a korábban bevezetett családtámogatásokat is.

– Kicsit visszakanyarodva Budapesthez: említették a dollárbotrány kapcsán, hogy Karácsony Gergely úgy tesz, mint aki semmiről sem tudott. Hasonlót láttunk a most már több mint egy éve kirobbant Városháza-botrány kapcsán is. Miközben hangfelvételek, képek vannak arról, hogy Barts Balázstól Bajnai Gordonig a főpolgármester beosztottjai, politikai szövetségesei folytattak megbeszéléseket a Városháza kapcsán, Karácsony Gergely kikéri magának, ha megkérdezik az ügyben, mondván, ez egy „kamu”. Elképzelhető, hogy egy főpolgármester ne tudná, hogy a kvázi beosztottjai, szövetségesei milliárdos üzletekről beszélgetnek másokkal?

T. I.: – Azt nem mondom, hogy semmi sem csinálható meg a polgármester háta mögött. Hiszen olyan óriási az a rendszer – a Fővárosi Önkormányzat a cégekkel együtt legalább egy harmincezres humán infrastruktúrát jelent –, hogy mindenütt nem lehet ott egy városvezető. De az a másik szélsőség, hogy ha valamilyen kellemetlen ügy van, egy polgármester következetesen és minden esetben azonnal valaki másra mutogasson mint felelősre. Szokott ebben némi médiatámogatást is kapni. Hogy az – egyelőre – idézőjelbe tett háttérhatalomnak, vagyis azoknak, akik a főpolgármester úr mögött állnak, mi a tervük a személyével, azt nem tudom megmondani, de hogy Karácsony Gergely főpolgármesterként gyakran virtuálisnak látszik, az bizonyos. Azt, hogy egyes ügyekben ő miről tudott, miről nem, kívülről szintén nem tudom megállapítani, de szinte barátilag tanácsolnám neki, hogy legyen észnél, mert teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy főpolgármesternek még politikai felelőssége se legyen annak kapcsán, ami az ő ciklusában történt. A politikai felelősség mindenképpen a mindenkori főpolgármestert terheli, akár mozgatják valakik, akár nem. Ha nagy balhé van, hirtelen elfogy körülötte a levegő, ha tudott róla, ha nem.

F. B.: – Budapest mindkettőnk szívügye. Ezért szomorú a magyarázat, hogy Karácsony erről sem tehet, a háta mögött akarták valakik eladni, valakik pedig megvenni a budapesti Városházát. Kinek a feje felől lehet eladni tudta nélkül a saját házát? Karácsony mindig az az ember, aki ott se volt. Ő semmiért sem felelős. Hibás a kormány, hibás a Tarlós, nyáron a meleg, télen a hideg… csak ő nem tehet semmiről. Sosem fogom a főpolgármestert alkalmatlannak minősíteni. Ezt kizárólag a budapesti választók tehetik meg, demokratikus választáson. Viszont azt ő maga mondja saját magáról, amikor egyfolytában magyarázkodik, hogy tehetetlen. Ő nem tehet róla, nem tud mit tenni, ez nem az ő sara, nincsenek eszközei és így tovább. A budapestiek meg azt mondják erre, hogy értjük, főpolgármester úr, hogy ön tehetetlen, de akkor minek van. Mi szükségük a budapestieknek egy tehetetlen palira?

– Néhány budapesti DK-s polgármester, illetve a Ferencvárost irányító Baranyi Krisztina nem ment el egyeztetni Láng Zsolttal, így az általuk irányított kerületek nem kaptak kompenzációt a kormánytól a megemelkedett rezsiköltségekre. Mit gondolnak erről?

T. I.: – A DK politikai bosszút emlegető kommunikációja, amit nyilván központilag irányítanak, nekem nem tűnik hitelesnek, mert szerintem nem életszerű, hogy például pont Niedermüller polgármester úr lenne az, akit kormányoldalon pozitív értelemben megkülönböztetnek a párttársaitól. Márpedig a VII. kerület is több száz milliót kap.

F. B.: – Egy polgármester részéről ez a saját választóinak az elárulása. Úgy, hogy a kormány semmit nem kért cserébe, nem volt szó arról, hogy ezért valamit meg kellett volna tenni vagy föl kellett volna adni bármilyen elvüket. Ez a segítség járt minden önkormányzatnak, nagy- és kisvárosnak, falunak és fővárosi kerületnek, fideszes és baloldali vezetéssel egyaránt. Ezt a támogatást most néhány polgármester elvette saját kerületének lakóitól.

– Ebben az ügyben mindenesetre azt láthatjuk, hogy ezúttal is a teljes baloldalt uralni akaró és a Fővárosi Közgyűlést is markában tartó Demokratikus Koalíció járt külön utakon…

F. B.: – A baloldal vezetője ma Gyurcsány Ferenc. Ez a baloldal csapdája. Mert a 2010 előtti politikát szimbolikusan és ténylegesen is ő testesíti meg. Azt a politikát, ami morálisan is vállalhatatlan, gondoljunk a határon túli magyarok cserbenhagyására és megalázására, a szemkilövetésre, a hazugságbeszédre. Gyurcsány anyagilag is óriási károkat okozott az országnak, a magyar családoknak, a nyugdíjasoknak, tönkretette a magyar gazdaságot. Ő és a baloldal leszerepelt. Ezt nem felejtik el az emberek.

T. I.: – Ugyanakkor nincs más a baloldalon Gyurcsányon kívül. Ő olyan, amilyen, de ki vehetné át a szerepét? Jakab? Fekete-Győr? Márki-Zay? Esetleg Karácsony? Mindegyik elképzelhetetlen. A baloldalon abszolút káderhiány van. Tudnánk olyan politikust említeni, aki még csak nem is az ország irányítására, de legalább a baloldal összefogására alkalmasnak látszik? Annak az egyébként teljesen eklektikus baloldalnak a vezetésére, ahol a kis pártok meg a még kisebb pártok programjai is összeegyeztethetetlenek?

F. B.: – Az új baloldali kis pártok mind úgy érkeztek meg a politikába – LMP, Momentum és társaik –, hogy „mi egyszerre fordulunk szembe a Fidesszel meg a 2010 előtti világgal, és majd mi megújítjuk a baloldalt és leváltjuk Gyurcsányt”. Aztán mindegyik Gyurcsány karjaiban kötött ki, aki megette őket reggelire. Egyszerűen nem volt sem bátorságuk, erejük, kitartásuk, sem képességük ahhoz, hogy megszabaduljanak tőle. Inkább szép lassan mindegyik belépett a szolgálatába. Ideológiát is gyártottak hozzá: Gyurcsány nélkül nem válthatjuk le Orbánt. Pedig pont Gyurcsánnyal nem lehet győzniük, mert ő a magyarok döntő többsége számára elfogadhatatlan.

T. I.: – A választóknak ez az ellenzék nem képes hiteles, értelmes alternatívát nyújtani. Azon kívül, hogy szidalmaznak, támadnak mindent, azon kívül, amit külföldön tesznek… Akárhogy szépítik a dolgot, hogy „nem az ország, hanem a kormány ellen” vannak, az ország szenvedi el azokat a hátrányokat, amiket ők elősegítenek külföldön. Tehát ezeken kívül mit tud nyújtani az ellenzék a népnek? Milyen jövőképet? A globalizációt? LMBTQ-t? Migrációt? Nincs olyan programjuk, amiről elképzelhető lenne, hogy végre tudják hajtani, és a közjó érdekében bármilyen pozitív elmozdulást meg tudnának valósítani. Nincs saját stabil fogódzkodópontjuk. A külföldön történt ellenséges lobbizáson és szokásostól eltérő követeléseiken kívül nincs hatékony muníciójuk. Az unió fura vezetői iránti megfelelési kényszerük már-már a szovjet időkre emlékeztet.

F. B.: – A dollárbotrány tanulsága: idegen zsoldból csak idegen érdekeket lehet képviselni. Amit nyilvánvalóan nem fogadnak el a magyarok. Ha van demokráciadeficit Magyarországon, akkor az az ellenzék állapota. Hiszen a haza érdeke az volna, hogy legyen egy versenyképes, nemzeti elkötelezettségű, a kormányzóképesség felé legalább úton lévő baloldal, és a magyaroknak legyen valódi választási lehetőségük. De ma nincs szuverén, az országot, benne a vidéket ismerő és értő, versenyképes, korszerűen működő és gondolkodó baloldal. Nehéz helyzetben vannak az általam is tisztelt baloldali szavazók, ez kétségtelen.

T. I.: – Én személy szerint senkit nem akarok és nem fogok ilyennel vádolni, de azért tisztázni kellene erkölcsi és jogi értelemben is, hogy mi minősül hazaárulásnak. Tudunk olyan helyekről a világban, ahol a hazaárulással szemben, ami ott egzakt fogalom, vannak egzakt jogszabályok. Felejtsünk el most minden nevet, az elvről beszéljünk: konkrétan mi minősül hazaárulásnak? Úgy is kérdezhetem, minek minősül az, ha valaki idegen földön következetesen a hazája érdekei ellen lobbizik vagy Romániában egy választáson a magyar jelölttel szemben a románnak kampányol?

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy Tarlós István főpolgármesteri időszaka, illetve ezen belül az az időszak is, amikor közösen dolgoztak Budapestért, a főváros történetének egyik legsikeresebb korszaka volt számtalan kézzelfogható eredménnyel, nagyberuházással…

T. I.: – …mert a viták ellenére, hiszen voltak belső viták, olykor nem is kicsik, volt együttműködés. A jelenlegi főpolgármester úr egyik legnagyobb mulasztása az, hogy az elmúlt három évben olyan szintig fokozták az ellenségeskedést, ami ellehetetlenítette az együttműködést. Érezni kell a határokat. A mi esetünkben a viták soha nem érték el azt a szintet – és ezeket ráadásul az esetek többségében egymás közt tudtuk tartani –, hogy az együttműködés megszűnjön és ennek következtében az eredmények is elmaradjanak. Nem nagyon beszélnek róla, de egyebek mellett Brüsszelből, Londonból is kaptunk nagyon jelentős elismeréseket, ezek nem tudom, hol maradnak mostanában. Persze, megírják, hogy Budapest nagyon szép város, de ezt nem Budapest mostani teljesítményére vonatkozik, hanem a város adottságaira. Nálunk pedig ez úgy volt, hogy konkrétan kimondták például a brüsszeli kitüntetésnél, szerepelt a laudációban, hogy ez a főváros teljesítményének is szól. És még egy gondolat. Senki sem egyedül ér el eredményeket. Én sem, más sem. Ha egy városvezető a mindenkori kormánnyal abszolút és nyíltan ellenséges viszonyt alakít ki, ott bizony sokkal nehezebb lesz sikereket elérni. A tényleges eredmények elmaradásának az okát érdemes elsősorban valahol itt is keresni a főváros esetében.

F. B: – Budapest mindig akkor tudott előremenni, amikor a városvezetés és a nemzeti kormány megtalálta az együttműködés útját. Ha a mindenkori városvezetés és a mindenkori kormány között nincs együttműködés, annak a budapestiek isszák meg a levét. Az alapvető kérdés – és itt két egészen más választ láttunk Tarlós Istvántól és Karácsony Gergelytől –, hogy a főpolgármesterség hatalmi projekt-e, vagy főpolgármesternek lenni a budapestiek szolgálatát jelenti inkább. Jó cél-e az, hogy a főpolgármester bármi áron háborúzzon a kormánnyal? Vagy jobb a másik út – ez volt a Tarlós-modell –, amikor a városvezetés úgy áll hozzá, hogy azoknak a budapestieknek az érdekében kell dolgoznia, akiktől a bizalmat kapta, szolgálnia kell a várost, és ha kell, szakmai vitákkal, ha kell, hosszú egyeztetésekkel, de megoldásokat kell találnia a különböző kihívásokra?

T. I.: – Az arányokról gondolkozom másképp, mint a mostani vezetés. Mert rendben van, hogy az ország fővárosának főpolgármestere bizonyos határok között politizál, képvisel egy meggyőződése szerinti értékrendet. De Budapest főpolgármesterét nem arra választják, hogy üzengessen az amerikai elnöknek, meg az orosz elnöknek, meg a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának. Ezt meg kellene érteniük. A főpolgármester úr nem elsősorban a saját feladataira koncentrál, hanem nap nap után olyan ügyekbe szól bele az ajtó mögül, amikhez az ő megbízatásának nem sok köze van. Ha már mégis politizálni járkál Kijevbe, ugyan megérdeklődte-e, hogy is volt ez a szoboreltávolítás mostanában Munkácson?