Szolgálatba lép a kuvasz
A kutya az ember legjobb társa volt a kezdetektől fogva. A magyar kutyafajták különösen sokat segítettek eleinknek az állatok terelésében és a vadállatoktól való védelemben. A legújabb hírek szerint újra szolgálatba lépnek a rendőrségnél és a polgárőrségnél is.
Jó tulajdonságai okán a fegyveres testületek kötelékében szinte mindig német juhászkutyák szolgáltak. Kivéve egy-két olyan esetet, amikor más fajtákat olyan speciális feladatokra képeztek ki, ahol sokat számít az állat mérete vagy egy-egy megerősített tulajdonsága. Például kábítószerek felkutatásában kis testű kutyák segédkeznek.
A magyar kutyafajták eredetéről sokan írtak tanulmányokat. A régészek ásatások során többször találkoztak kutyacsontokkal, de mindig azonos helyeken. Raisits Emil írta 1924-ben: „A magyar vitéz mellé sírjába nemcsak paripáját, hanem kutyáját is elföldelték.” Ennek azonban ellentmond az a X–XII. századból származó dokumentum, amely szerint kutyacsontok legtöbbször a sírok közötti gödrökben fordultak elő, nem a sírokban. Némely szakember azt is tudni vélte, hogy a török népek pogány szokás szerint kutyára esküdtek. Ez utóbbit ma is felhozzák a magyarok pogány szokásaként, így próbálva lejáratni korai keresztény, egyistenhívő vallásunkat.
A magyar kutyafajták gazdasági haszna sokkal nagyobb volt, mint a hitvilágban betöltött szerepük. Hankó Béla 1954-ben a nyájak őrzésével járó teendőikből vezette le az ősmagyarok által tartott kutyák fajtáit. Azt tartotta, hogy amikor a háziasítás a juhra, a lóra, a marhára is kiterjedt, őseinknek szükségük lett nyájakat őrző és védő kutyákra a régi vadászkutyáik mellett. Ezeknek az állatoknak hatalmas termetűeknek kellett lenniük, hogy a nyájakat a tolvajok és farkasfalkák ellen megvédhessék. Ilyennek tartotta Hankó Béla a komondort, a kuvaszt és a pulit is. E kutyák korai elterjedését igazolja, hogy Szent László kuvaszokkal vadászott bölényre, Mátyás király különböző nagyvadakra.
A kutyákkal foglalkozó szakemberek – a kinológusok – közül Ócsag Imre 1937-ben jelentette meg Magyar kutyafajták című könyvét. Így ír: „Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi kilenc nyilvántartásba vett és önálló fajtaként elismert magyar kutyafajta túlnyomó része a népvándorlás időszakában, a honfoglaló magyarokat megelőző népek, a hunok és az avarok, majd az őket követő magyarok és a később bevándorló besenyők és kunok pásztor- és vadászkutyájaként került a Kárpát-medencébe.”
A kuvasz a legszebb őrző- és pásztorkutya, valaha ordas színben is előfordult. Jelenleg fehér, hullámos szőrű, 70 cm magas, igen jó szimatú. Házi kedvencként is tartható, mivel ha úgy szoktatják, nagyon szelíd tud lenni, főleg a gyerekekkel. Gazdaságok őrzésére is használják, nappal megkötik, éjszakára elengedik, és akkor nem tanácsos arra járni, ahol egy kuvasz az őrzőkutya. A kutyafajtára jellemző tulajdonságok: erős, határozott, tekintélyt parancsoló, hűséges, vakmerő, bátor, jól tanítható. Példányait e tulajdonságok alkalmassá teszik arra, hogy a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ által kidolgozott felkészítési programban vegyenek részt. Ezután szolgálatba léphetnek.
