– Az elmúlt hetek leghangosabb belpolitikai eseménye az államfőválasztás, illetve a Fidesz-frakció első fordulóbeli távolmaradása volt. Egyesek azt mondják, zseniálisan taktikáztak, mások szerint – kényszerből – bohóckodtak. Ön melyik álláspontot osztja?

– Az mindenképpen igaz, hogy a kényszer vitt rá minket erre a lépésre. Úgy is mondhatnám, hogy a szocialisták kényszerítettek erre bennünket. Miután kiderült, hogy az SZDSZ nem vesz részt a szavazáson, világossá vált, Szili Katalinnak nem lehet meg a többsége, már amennyiben persze mindenki úgy szavaz, ahogy a nyilvánosság előtt megígérte. Csakhogy a szocialisták kupeckedésbe kezdtek, hogy az ő jelöltjük legyen a köztársasági elnök, azaz mindent megtettek, hogy néhány szavazót átcsábítsanak az ellenzék, illetve a függetlenek oldaláról. A Fidesz képviselőit is megkeresték, ami részben napvilágra is került. Emlékeztetnék például Kuzma László barcsi képviselőnk esetére. Emellett érkeztek hírek arról is, hogy az MDF esetében eredményes volt ez a próbálkozás, és Szili Katalin legalább három képviselőjük voksára számíthat. Hosszasan gondolkodtunk azon, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben. Hiszen azt azért mégsem tartom helyesnek, hogy valaki a titkos szavazás mögé bújva, esetleg egy korrupciós ügy szereplőjeként vegyen részt a köztársasági elnök megválasztásában. Mérlegeltem, mérlegeltünk tehát és arra jutottunk, meg kell tennünk ezt a talán furcsának tűnő lépést azért, hogy a politikai korrupció árnyéka ne vetülhessen az államfőválasztásra. Képviselőink – kettő kivételével – ezért nem szavaztak az első fordulóban. Ez a taktika eredményes volt: kiderült, hogy hat ember nem Sólyom Lászlóra voksolt, pedig korábban mind az MDF-esek, mind a függetlenek kijelentették, egy emberként támogatják majd. Ez alapján Sólyom Lászlónak 19 voksot kellett volna kapnia, végül azonban csak 13-an szavaztak rá – volt három érvénytelen szavazat, hárman pedig ígéretük ellenére Szili Katalint jelölték meg.

– Az ön szavaival élve, ők voltak a bátor és a gyáva vakondok. Dávid Ibolya pert helyezett kilátásba az ön kijelentései miatt.

– Ha tényleg perre kerül sor, akkor Dávid Ibolya meglepődve szembesül majd azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket a bíróság elé tárok… De nézzük a tényeket! Az első sajtótájékoztatón azt mondtam, hogy vagy az MDF-esek, vagy a volt MDF-esek között voltak olyanok, akik átszavaztak vagy érvénytelen szavazatot adtak le. Világos volt, ha a harmadik fordulóban is így lesz, akkor Szili Katalin lesz a köztársasági elnök. Azt kértem tehát, ez ne történjen meg, hanem éljünk azzal a történelmi lehetőséggel, amit az SZDSZ távolmaradása kínált. A második és a harmadik forduló között aztán újabb hírek érkeztek, ezért nyilatkoztam azt, nagyon biztos információink vannak arra vonatkozóan, hogy a harmadik körben három MDF-es honatya átszavaz majd. Az álláspontomat, a „taktikánkat” több tény is alátámasztja. Egy: fideszes képviselőket is megkerestek, erről biztos forrásból tudtam. Kettő: az első fordulóban hat szavazat hiányzott Sólyom László neve mellől. Három: Sólyom László még a harmadik fordulóban is eggyel kevesebb szavazatot kapott, mint amennyit kapnia kellett volna, hiszen 186 helyett 185-en döntöttek mellette. És végül a negyedik dolog: az MSZP részéről nem szokatlan húzás a szavazatvásárlás. A soproni időközi választáson például Kránitz László azért kényszerült visszalépésre, mert nyugdíjasok voksait akarta megvenni. A sajtóban azonban többnyire velünk foglalkoznak, arról alig hallani, hogy az MSZP esetleg nemtelen eszközökkel próbált szavazatokat gyűjteni a jelöltjének, Szili Katalinnak.

– Tulajdonképpen senki sem beszél erről.

– Így van, és arról sem, hogy vajon ki alkalmasabb a köztársasági elnöki poszt betöltésére – egy volt pártalelnök, vagy egy több nyelven beszélő professzor, az Alkotmánybíróság volt elnöke. És van még valami. Szili Katalint egy olyan párt jelölte erre a pozícióra, amelyik december ötödikén a kettős állampolgársággal kapcsolatban a nem mellett kardoskodott, sőt aljas, sunyi kampánnyal próbálta az embereket a határon túli magyarok ellen fordítani. A kampány során Szili Katalin is csupán lelkiismereti szavazásra buzdított, ám nem mondta ki egyszer sem, hogy ő igennel szavaz és erre is kér mindenkit. Pedig lehet, hogy akkor sok szocialista szimpatizáns igent mondott volna a kettős állampolgárságra. Szili Katalint, amikor házelnökként látogatást tett Kassán, kifütyülték. Mekkora szégyen lett volna, ha a Magyar Köztársaság elnökét füttykoncert, tiltakozás fogadja minden egyes határon túli magyarok közt tett látogatása alkalmával? A politikai korrupció gyanúja mellett ezt a veszélyt is sikerült tehát elhárítani, ami azt jelenti, hogy az Országgyűlés olyan embert választott meg, aki alkalmas a nemzeti egység, a magyar érdekek képviseletére. Ma már szerintem csak ez a fontos, nem pedig az, milyen út vezetett ehhez a döntéshez.

– Múlt héten, a Szövetség kongresszusa után rövid elemzés jelent meg egy internetes oldalon a Fidesz kommunikációjáról. Ebben az állt, hogy kiosztott szerepek vannak, s az „erős ember” szerepkörét, amelyet 2002-ben Kövér László töltött be, most ön kapta. Tényleg szerepről van szó, vagy a pozíciója kívánja meg ezt a keményebb stílust?

– Nyilvánvaló, hogy most, amikor egy ellenzéki frakciót vezetek, keményebben kell nyilatkoznom, mint amikor házelnök voltam. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a kormánypártok siralmas teljesítményt nyújtanak, választási ígéreteiknek a töredékét sem teljesítik. Ráadásul eközben újabb és újabb retorikai bűvészmutatványokkal próbálkoznak. Nem történik ma más Magyarországon, mint látványkormányzás, tényleges kormányzati munka nélkül. Azt gondolom, bárki lenne a helyemen, az lenne a dolga, hogy világosan, közérthetően beszéljen erről a helyzetről. A szocialisták azt ígérték, hogy 400 ezer új munkahelyet hoznak létre. Még Gyurcsány Ferenc is azt ígérte a kormányprogramjában, hogy munkahely, munkahely, munkahely. Ezzel szemben a valóság az, hogy ma 60 ezer fővel több a munkanélküli, mint 2002 májusában. Az sem szerepelt az ígéretek között, hogy több mint négyezer milliárd forinttal adósítják el az országot. Azt meg végképp nem találjuk a választási ígéretek között, hogy ezzel a pénzzel nem tudnak majd elszámolni. De folytathatjuk a sort: egymillió embernek ígérték, hogy ingyenes lesz a szívgyógyszer. Természetesen nem tartották be a szavukat. Minden általános iskolásnak ingyentankönyvet, minden bölcsődésnek és óvodásnak ingyenes étkezést, minden diáknak ingyenes utazást ígértek. Ígértek 800 kilométer új autópályát, megígérték, hogy 2004 végéig megépítik az összes tiszai árvízvédelmi művet. Évi nyolcezer szociális bérlakás építését vállalták, ám idén egy sem épül. Azt is mondták, meghagyják a polgári kormány vívmányait. Ehhez képest nemhogy csökkentették volna, növelték a diákhitel kamatait, a Széchenyi Tervet szétverték, a kis- és középvállalkozások fuldokolnak, az agrártámogatási rendszerben a kedvezményes hiteleket megszüntették, az otthonteremtési támogatás rendszerét pedig szétverték… Szerintem erről beszélnem kell, mert meggyőződésem, hogy ha ezek az ígéretek nincsenek, akkor a szocialisták 2002-ben nem nyerik meg a választásokat. Az embereknek tudniuk kell, hogy becsapták őket. A szocialistáknak ez nyilván nem tetszik: szeretnék, ha a választók elfelejtenék, hogyan szóltak a kampányszólamok. S ehhez segítséget nyújt nekik a kormánypárti média is. Ezért van tehát szükség arra, hogy ezekről a kérdésekről minden fórumon, ahol csak tehetem, makacs következetességgel beszéljek.

– Sokan attól tartanak, hiába nyernek választást, négy év csak arra lesz elég, hogy a gazdaság rendbetétele érdekében megtegyék a fájdalmas lépéseket, aztán 2010-ben visszajönnek a szocialisták…

– Az biztos, hogy azon az úton, amin 2002-ben elindultunk, nem mehetünk tovább. Nem lehetnek kétségeink, hogy lesznek kisebb-nagyobb érdeksérelmeket okozó lépései is a következő polgári kormánynak. A gazdaság talpra állítása csak akkor sikerülhet, ha megállítjuk az állami pénzek esztelen elherdálását, ha fogyókúrára fogjuk az államot – a szocialisták az ígéretek ellenére ugyanis hizlalták az államigazgatási apparátust -, ha egy átfogó adócsökkenés révén életet lehelünk a gazdaságba és versenyképessé tesszük a magyar kis- és középvállalkozásokat. Az ország akkor lendülhet fel, ha sikerül befektetésösztönző gazdaságpolitikát folytatni, a tőkét újra becsalogatni az országba, s ha ennek hatására új munkahelyek jönnek létre. Ha az államadósságot ugyanúgy sikerül csökkenteni, mint az előző ciklusban, s ha az európai uniós pénzekhez nagyobb hatékonysággal tudunk hozzáférni. Ez utóbbira hadd mondjak egy megdöbbentő adatot. Míg Litvánia egy főre eső uniós támogatása 107 euró, Magyarországé 16 euró. Ez pedig azt jelenti, hogy a tíz csatlakozó ország között az utolsó hellyel vagyunk kénytelenek beérni. Van tehát lehetőség arra, hogy eredményesebb legyen az új kormány, persze ehhez átgondolt, kitartó munkára van szükség.

– Napvilágot látott egy forgatókönyv, amely arról szól, hogyan próbálják meg lejáratni Orbán Viktort a választásokig. A következő tíz hónap azzal telik majd, hogy a politikai ellenfél mocskolódik, önök pedig védekeznek?

– Remélem, hogy nem így lesz. De az elmúlt választási kampányok tapasztalataiból kiindulva fel kell készülnünk arra, hogy a szocialisták ismételten rágalomhadjárattal próbálkoznak majd, mint ahogy tették ezt a 2002-es országgyűlési, vagy éppen a 2004-es európai parlamenti választások előtt. Talán vannak, akik emlékeznek: 2002. április 7-én, az első forduló napján egy SMS keringett, amely szerint Orbán Viktor úgy megverte a feleségét, hogy eltört az állkapcsa. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy ez kinek állt érdekében. Kósa Lajost pedig egy utcanővel hozták össze. Másfél év múlva persze megnyerte a pert a Blikk ellen, de addigra már az önkormányzati választásokon is túl voltunk. De említhetném Kende Péter könyvét is – úgy hallom egyébként, hogy írja a másodikat. Mivel a költségvetés romokban hever, a kormányzati munka pedig igencsak harmatos, a szocialista pártnak egyetlen esélye van: ha hajtóvadászatot, lejárató kampányt folytat az ellenzék vezetői ellen.

– A kongresszuson az volt a benyomása az embernek, hogy a Szövetség készen áll a választásra. Ön is így érzi?

– A képviselőjelöltjeink kiválasztása megtörtént, a felkészítésük elkezdődött, a választási, illetve a kormányprogram előkészítése pedig nagyon jó ütemben halad. További előny, hogy négyéves kormányzati tapasztalatot tudhatunk magunk mögött. A meglévő szakmai tudás, kapcsolatrendszer és szakértői háttér alkalmassá tesz minket arra, hogy eredményesen kormányozhassunk. Mi sem vagyunk hibátlanok, de ahhoz, hogy a mostani kabinetnél jobban tegyük a dolgunkat, minden feltétel adott.