– Sokan azt gondolták, hogy az MDF-ből való kizárásuk után a lehető leghamarabb csatlakoznak a Fideszhez. Miért csak most döntöttek formálisan is az együttműködés mellett?

– Nem most döntöttünk erről, hiszen 1998-ban és 2002-ben is a Fidesszel történő együttműködés keretében indultunk az országgyűlési és a helyhatósági választásokon. Az összefogás érdekében meg akartuk őrizni a korábbi együttműködés eredményeit, ezért is keveredtünk konfliktusba az MDF mai vezetésével, amelyik – egyéb kétes értékű megnyilatkozásai mellett – egyforma távolságot kíván tartani az MSZP és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség között. A kizárások és a kizárások miatti kiválásokat követően februárban Lakitelken volt egy többórás egyeztetés Orbán Viktor elnök úr és a Nemzeti Fórum képviselői között, s már ekkor minden lényeges kérdésben megállapodtunk. Politikai szövetséget azonban csak erő és támogatottság bizonyítása alapján érdemes kötni, emiatt várnunk kellett. Valamennyi megyében és a fővárosban egyesületünk alakuló gyűléseket, tájékoztatókat tartott, s az élénkülő érdeklődés és szerveződés, valamint a szakmai háttérmunka bizonyította, hogy létező politikai erő képviselőjével írt alá együttműködési megállapodást Orbán Viktor elnök úr. Visszatérve tehát a kérdésre, itt nemcsak 13 volt MDF-es képviselő együttműködési készségét kellett írásba foglalni, hanem az őket támogató, a mögöttünk álló társadalmi bázis nemzetpolitikai céljait kellett a Szövetség révén megvalósítható, reális céllá változtatni.

– Az MDF az államfőválasztás után kiadott egy közleményt, mely így fogalmazott: „Az elnökválasztás hordalékaként felszínre került a Fidesz és a Nemzeti Fórum általunk ismert, de a nagy nyilvánosság előtt eddig rejtve maradt összjátéka”. Mit gondol erről a kijelentésről?

– Az államfőválasztást és az azt követő pártpolitikai megnyilatkozásokat Dávid Ibolyáék többek között arra igyekeztek felhasználni, hogy a Nemzeti Fórumot és a Fidesszel való együttműködésünket befeketítse. Érzékelhető volt Dávidék ideges félelme ettől az önkormányzati választást is tartalmazó együttműködéstől. Irigység, féltékenység, kétségbeesés és elkeseredett düh motivált minden rólunk szóló mondatot. Sajátos gondolkodásmód jellemzi az MDF mai vezetését: miután Dávid Ibolya és társai éveken át támadták a Fideszt és Orbán Viktort, és miután minket egy „koncepciós perben” kizártak a MDF-ből, most megsértődtek attól, hogy természetes parlamenti szövetségesünkkel választási egyezséget kötöttünk. Most azt próbálják elhinteni a közvélemény előtt, hogy valami titkos összjáték lett volna köztünk és a Fidesz között már jóval korábban is, amiről a nyilvánosság nem tájékozódhatott, ők viszont – mint valami „hírszerző ügynökség” – megfigyeltek és felgöngyölítettek egy összeesküvést. Kész politikai krimit kreáltak maguknak, mondhatnám, ha nem látnám, hogy csupán a bolsevik pártok történetéből merítettek, onnan plagizálták valamelyik koncepciós per forgatókönyvének a vázlatát. Szánalmas ez már csak azért is, mert a teljes nyilvánosság előtt hangoztattuk évek óta, hogy mi a Fidesszel való szövetséget tartjuk természetesnek és szükségesnek, szemben Dávid Ibolya elképzeléseivel.

– Egyes vélemények szerint a mai Fidesz sokban hasonlít a másfél évtizeddel ezelőtti, antalli MDF-re, mert ugyanúgy többféle gondolkodásmódú, nemzeti érzelmű embert tömörít, az egyetlen jelentősebb különbség, hogy szervezettségben felülmúlja az akkori Magyar Demokrata Fórumot.

– Ahhoz, hogy megítéljük, miben és milyen mértékben hasonlít a mai Fidesz az Antall József elnöksége idején létezett MDF-hez, mindenekelőtt azt kellene elemezni, hogy milyen is volt valójában az akkori Magyar Demokrata Fórum. Ez azonban ma már bizonyos történelmi távlatból alaposabb elemzést igényelne, azt pedig jobb, ha a politikatörténet művelőire bízzuk, illetve azokra a visszaemlékezőkre, akik részesei voltak a történetnek, és most már időben is távolodva higgadtan, elemezve tudnak szólni róla. Az efféle összehasonlítások amúgy is kétes értékűek, hiszen sokat változtak az idők, maguk a pártok és személy szerint a szereplők is. Maradjunk annyiban, hogy a Fidesz valóban jól szervezett párt, nemzeti szövetséget képző politikai erő, és ez a szervezettsége is biztató hatékonyságot mutat.

– Orbán Viktor lapunkban azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi helyzetben kétpártrendszerre, legfőképpen pedig egy teljesen egységes jobboldalra van szükség. Osztja ezt a véleményt?

– Orbán elnök úr hangsúlyozta a „jelenlegi helyzetet” – és ebben egyetértek vele. A jövőbeni helyzet pedig a választási rendszer függvénye. Az európai szokásokhoz mérten nálunk magas – öt százalékban megszabott – parlamentbe jutási küszöb eleve meghatározza a kétpártrendszer felé történő eltolódást. Ezzel csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy ma nem értelmezhető az a kérdés, hogy ki híve, és ki nem híve a kétpártrendszernek, mert a magas bejutási küszöb eleve erre kényszeríti a politika szereplőit. Ha a szocialisták ma azt hangsúlyozzák, hogy a választási rendszer felülvizsgálata során nem kívánnak változtatni az ötszázalékos küszöbön, akkor ők is bizonyíthatóan a kétpártrendszer hívei. Ha 1994-ben Boross Péter miniszterelnök javasolta a korábbi küszöbérték felemelését öt százalékra, akkor ő is a kétpártrendszer igazolt híve. Ha ennek a választási törvénynek a kormánypárti felelőse és képviselője egykor Dávid Ibolya volt, akkor ő is kétpártrendszer megteremtői közé tartozik. Többpártrendszer csak azokban az országokban életképes hosszabb időn keresztül, ahol legfeljebb 2-3 százalékos a bejutási küszöb. Visszatérve a kérdésére: Orbán elnök úr nyilatkozatában a nemzet szempontjából sorsdöntő összefogásról beszél, amikor a választások előtt néhány hónappal egyre többször hangsúlyozza a jobboldal egységének szükségességét.

– Néhány hónapja az MDF alapítói – így többek között Bíró Zoltán, Csurka István, Für Lajos, illetve ön – közös nyilatkozatot adtak ki Magyarország állapotáról…

– Tegyük teljessé a névsort! Csoóri Sándor, Fekete Gyula és Kiss Gy. Csaba is aláírta ezt az Új Lakiteleki Nyilatkozatot.

– Várható-e a közeljövőben hasonló fellépés?

– A Magyar Demokrata Fórum az előbbiekben felsorolt hét alapítója sok tekintetben különbözik egymástól: nem vagyunk azonos helyzetben politikai szerepünket tekintve, de több ponton nézeteink is különböznek. Közös azonban értékítéletünk az ország mai állapotáról és a kormányzati politikáról. Mindezt tartalmazza ez az Új Lakiteleki Nyilatkozat, amelyet mind a heten meggyőződéssel aláírtunk. Nem gondoltunk, és ma sem gondolunk valamiféle új politikai szervezet vagy mozgalom elindítására, erre nem is látunk valóságos lehetőséget. Talán ma szükség sincs ilyesmire. Ezzel szemben erősen szükség van arra, hogy a társadalom tisztán lássa a balliberális kormányzásnak káros és kóros következményeit. A kistelepülések, az óvodák és iskolák fenyegetett állapotát, a magyar gazdálkodók és vállalkozók, a magyar termékek védtelenségét és kiszolgáltatottságát. A drámai népességfogyás megállításának történelmi feladatát, a nemzeti vagyon, és benne a földvagyon védelmét. A társadalomnak két tartópillére van: a nemzeti ügynek, a nemzetpolitikai törekvéseknek a szolgálata, valamint a hit, a kereszténység megújulása. A politikai élet felelős szereplőinek, közreműködőinek rá kell ébredniük, hogy a káros és kóros folyamatokkal szemben csak összefogással, együttműködéssel lehet hatékonyan fellépni, és ennek a fellépésnek sikere nagymértékben az ő felelősségérzetükön múlik. Ha a választásokig előttünk álló időben szükségét látjuk hasonló közös megnyilatkozásnak, fellépésnek, akkor természetesen lesz folytatás. Egyébként ma nagyon sok, a politikától távolabb álló MDF-tag bizonytalan, nem tudta kellően felmérni, hogy a kizárt MDF-tagok távolodtak-e el az MDF alapértékeitől, vagy Dávid Ibolyáék távolodtak el az alapértékeket képviselő, és emiatt kizárásra ítéltetett tagoktól. Az alapítók nyilatkozata azt tanúsítja, hogy a mai MDF vezetése lett hűtlen az alapításkor vállalt értékekhez. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy ma a szerveződő Nemzeti Fórum az MDF.

– „A gazdaság után ma már a magyar élet erkölcsi és szellemi alapjainak, értékeinek és értéktudatának a szervezett rombolása folyik. A különféle devianciák nyílt vagy hallgatólagos támogatása, a közösségellenes magatartásformák iránti türelem és a türelmetlenség a nemzeti érzelmű megnyilvánulásokkal” – mondta az együttműködési megállapodás aláírásakor tartott beszédében. Az ön által említett problémákat hogyan és mennyi idő alatt lehetne jelentősen enyhíteni vagy megoldani?

– Mindez elsősorban nem idő, hanem akarat kérdése. Ha akarat – mégpedig együttes társadalmi és kormányzati akarat – nincs, akkor az idővel a helyzet csak romolhat. Az ország lelki-tudati-erkölcsi állapotának alakításában jelentős szerepük van az egyházaknak, a polgári-nemzeti mozgalmaknak, a különféle civil szervezeteknek, egyesületeknek, de az államnak, a mindenkori kormányzatnak az eszközei semmiképpen sem nélkülözhetőek, például a családok, a nevelésügy, az iskolák, az alkotó munka támogatásával. Az emberi és nemzeti értékek védelmében és az értékromboló jelenségek visszaszorításában a törvényhozásnak, a jogalkotóknak és a végrehajtó hatalom minden résztvevőjének történelmi felelőssége van. Ha ennek a felelősségtudatnak jegyében dolgozunk, hozzuk a törvényeket és cselekszünk a mindennapokban, akkor viszonylag gyorsan változhat a közérzület, és néhány kormányzati ciklus alatt egészségesebbé válhat a társadalom élete. Védettebbé válunk a piacosított külső gazdasági és erkölcsi hatásoktól, legalább nagyvonalakban helyreállhat a normák tisztelete. Ha van értelme a politizálásnak, képviselőségnek számomra és a Nemzeti Fórum számára is, akkor azt elsősorban ebben találom meg. Ezért vagyunk jelen a politikában, a közéletben, ezért kötünk szövetséget. Meggyőződésem, hogy az emberek többsége – pártállástól függetlenül – a maga hazájában szabadon akar magyar lenni, és egészséges, becsületes életet kíván az unokáinak. A társadalomnak erre a nagy többségére kell és lehet támaszkodnia a következő kormánynak, ha valóban tenni akar a nemzet érdekében. Ha így tesz, nem marad magára, s akkor egy új nemzeti reneszánsz megalapozója lehet. Az elmúlt másfél évtized keserű tapasztalatai, kudarcélményei és a december 5-ei népszavazás drámai élménye után ennek érdekében mozgósítunk minden lehetséges erőt.