Tovább él a bronzvörös makói
A szárazság miatt ugyan kisebbre nőtt, mint tavaly, de idén is kiváló minőségű a makói vöröshagyma, és a sajtóban megjelent híresztelésekkel szemben nem kell attól tartani, hogy végleg eltűnik a magyar üzletek polcairól. A nyugati importhagymával szemben azonban egyre nehezebb helyzetbe kerül a Csongrád-Csanád vármegyei hungarikum.
A makói vöröshagymához hasonlóan a közelmúltban más európai országok nemzeti csúcsteljesítményt jelző értékeiről, köztük a holland tulipánról, a spanyol olívaolajról vagy éppen a francia dijoni mustárról egyaránt nyugtalanító hírek jelentek meg.
A Demokratának nyilatkozó szakemberek szerint a makói vöröshagyma versenyképességének megőrzéséhez mielőbbi intézkedésekre volna szükség: elsősorban vízgazdálkodási reformra és az időjárási változásokhoz jobban alkalmazkodó új fajták kinemesítésére.
Dughagymás kontra „locsolós”
Már az utcafronti bejáratnál érezni azt a jellegzetes fokhagymaillatot, amely a hálóba csomagolt, eladásra előkészített fűszernövényekből árad a Horizon Trade Invest Kft. makói telephelyén. A változatos profilú cég a szaporítóanyag-forgalmazás mellett többek között fokhagyma-, illetve vöröshagyma-termesztéssel is foglalkozik. Amint Kiss Attila Levente ügyvezető mondja, árulnak más fajtákat is, ám ha partnereik eredeti makói vöröshagymás dughagymát keresnek, náluk garantáltan a hungarikum szaporítóanyagához jutnak.
– Ha valaki készített már makóivöröshagyma-alapú pörköltet, pontosan tudja, mi a különbség a külföldről behozott, spanyol, olasz, német, illetve a magyar növény aromája között. A dughagymáról termesztett makói vöröshagymának nagyobb a szárazanyag-tartalma, tömörebb szerkezetű, ennélfogva ízvilága is karakteresebb, mint az importált nagy vízigényű, magról vetett, lédúsabb fajtának, amit a népnyelv csak „locsolós” hagymának hív. Ráadásul utóbbi hamarabb megromlik, míg az erős héjazatú bronzvörös makói hosszan eltartható fajta, és a gombabetegségekkel szemben is ellenállóbb.
Kiss Attila Levente arról is tájékoztat, hogy Csongrád-Csanád vármegyében, ahol évszázados hagyománya van a termesztésnek, sokan ragaszkodnak a makói vöröshöz, de Magyarországon, mint ahogyan az Európai Unió többi országában is, nagyon éles a piaci verseny.
– A csapadékszegény, aszályos nyár következtében az egész kontinensen emelkedtek az árak, de míg a külföldről behozott terméket kilónként akciós áron, 400 forintért kínálják a szupermarketekben, mi nem tudjuk 450-500 forintnál olcsóbban adni a makóit a magasabb előállítási költségek miatt. A külföldi locsolós hagyma terméshozama hektáronként akár a 700-800 mázsát is elérheti, míg a dugványról vetett makói esetében a 250-300 a maximum, optimális körülmények között.
A szakember arról is beszél, hogy a termelőszövetkezetek virágzásának idején, a 80-as években modern öntözőrendszereket hoztak ugyan létre a megyében, de ezek a vízművek mostanra karbantartásra szorulnak. Annak pedig, hogy csapadékszegény időben a közeli Maros vizét emeljék át a több tíz kilométeren át húzódó csatornákba, hatalmas anyagi vonzata van. Amint mondja, idén nyáron ő sem tudta öntözni a hagymaföldjét, így például biostimulátorral és lombtrágyával kezelte a növényeket, hogy átsegítse őket az aszály okozta stresszhelyzeten.
A génállomány őrzője
A fajtafenntartással és nemesítéssel foglalkozó makói Hagymakutató Állomás szakemberei a 80-as években jó néhány fajtát nemesítettek ki. Ezek közül mára jellemzően három maradt a köztermesztésben: a makói CR (klímarezisztens), a makói fehér és a makói bronz. Bár az akkori városvezetés igyekezett megmenteni a tudományos központot, a Hagymakutató Állomást 2007-ben felszámolták, a génmegőrző tevékenység Békés megyébe, egy mezőkovácsházi céghez került. Tőlük utódlási problémák miatt a fajtafenntartási program idén visszakerült a Maros menti városba, a tősgyökeres makói Borbás János okleveles növényorvos felügyelete alá. A növénygenetikus és növénynemesítő szakmérnök legfontosabb küldetése, hogy olyan jól megkülönböztethető és hosszú távon stabilan használható szaporítóanyagot állítson elő, amely a fajtaleírásban szerepel, illetve a hungarikum kritériumainak is megfelel.
– A dughagymás termesztési technológiát addig lehet megőrizni és fenntartani, amíg vannak olyan termelők, akik felvállalják, hogy a vetőmagból, majd dughagymából két év alatt piacképes terméket állítanak elő. Ehhez azonban néhány területen mielőbbi beavatkozásra lenne szükség. Ezek közé tartozik a vízgazdálkodási feltételek rendezése, összefogás az öntözési közösségek megalakításáért, a globális klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó új fajták kinemesítése, illetve technológiai reform.
Utóbbival kapcsolatban a szakember elmagyarázza, hogy a hagyományos paraszti kultúrában még a búbos kemence tetején szárították a dughagymát, de a nagyüzemi gazdálkodás elterjedésével modern hőkezelő üzemeket hoztak létre. Makón ma már csupán egyetlen ilyen szárító működik, ahol viszont szükség volna energetikai fejlesztésekre, lehetővé tenni a csökkent mennyiségek gazdaságos hőkezelését. De a jelenlegi pénzügyi helyzetben nem túlságosan kedvezőek a kilátások.
Se hagymapiac, se termelő
Fekete János, az Országos Hagyma Terméktanács elnöke hangsúlyozza, hogy az elmúlt hetekben megjelent téves sajtóhírekkel szemben nem arról van szó, hogy végleg eltűnne a makói hungarikum a boltok polcairól, de arra számítani lehet, hogy a nagyüzemi termelés visszaszorulása miatt a korábbinál kevesebb lesz belőle.
– A makói CR típusú hagyma fénykora a 80-as, 90-es években volt, a város környékén a mai 20-30 hektárral szemben a rendszerváltás előtt 1500-2000 hektáron termesztették, idényben a földeken vöröshagymával telt piros zsákok sorakoztak. Lényegében minden ötödik házban foglalkoztak vele jövedelem-kiegészítésként. Makón hetente háromszor volt hagymapiac, a kereskedők az egész országból idejártak vásárolni, de még Németországba is exportáltunk. Manapság pedig már mi vásárolunk tőlük meg az olaszoktól, spanyoloktól, hollandoktól. A nyugat-európai szakemberek egyszerűen hamarabb eszméltek. Magasabb terméshozamra képes fajtát kísérleteztek ki, miközben fejlesztették az öntözőrendszerüket is.
Fekete János elmeséli, hogy maga is 35 évig foglalkozott makói CR típusú hagymatermesztéssel, de két évvel ezelőtt végleg abbahagyta. A tevékenység ugyanis nagyon sok kézzel végzett fizikai munkát igényel, ráadásul a szektorban óriási a munkaerőhiány. Nem véletlen, hogy idén kisebb területeken, már csak 29 szakember termel eredetvédett vöröshagyma-szaporítóanyagot, amely a kereskedőkön keresztül az egész országba eljut. Egyelőre…
A Demokratának nyilatkozó makói szakemberek úgy vélik, ideje tudomásul venni a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás törvényét a hagymatermesztés terén is, hogy a következő generációk is jó étvággyal fogyaszthassanak bográcsos marhapörköltet, hagymás rostélyost, verebélyi galuskát és halászlevet, természetesen csakis makói vöröshagymával készítve, mert szerintük azzal az igazi!
