– Tényleg túl sokat tudott? Mert van, aki szerint ezért kellett eltávolítani Molnár Csabát a K&H-ügy nyomozása közeléből.

– Hogy valóban túl sokat tudtam-e, vagy azt hitték, hogy túl sokat tudok, az már örök rejtély marad. Az ügy kirobbanásától decemberig foglalkoztam a Kulcsár-üggyel, tehát nagyjából fél évig, és hogy mennyire volt elegendő az, amit én akkor láttam, azt ma már inkább nem kommentálnám. Az is rejtély marad, hogy tényleg el kellett-e engem távolítani, és főleg ha igen, akkor kiknek kellett eltávolítaniuk. Hogy volt-e ilyen szándék, vagy nem volt, az se derül már ki soha. Azt szoktam mondani, hogy ha a szándékot fel is ismerem, attól a most ellenem folyó eljárások még nem oldódnak meg. Ugyanis mindkét ügy bírósági szakaszban van már, ezeket pedig akkor sem lehet visszafordítani, ha tudom, hogy ki volt az egésznek a kitervelője, ha egyáltalán volt ilyen.

– A média előszeretettel mossa össze az ön ellen indított két eljárást. Hogyan is függnek össze ezek az ügyek?

– Ha az elkövetés idejét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy szinte egybeesik a két eset, hiszen 2003 június-augusztusára tehető mindkettő. Az eljárások azonban teljesen különböző időben indultak, hiszen az egyik 2004 elején, a másik pedig az év végén indult. 2004 elején kezdődött az, amiben vesztegetéssel, hivatali visszaéléssel és államtitoksértéssel vádolnak, itt született már egy nem jogerős ítélet, ahol felmentettek a vádak alól. Van azért az itt született elsőfokú bírósági ítéletnek egy üzenete, hiszen sokan írták akkoriban, hogy szétzúzták az ügyészség vádjait. A hivatal akkor sokáig azzal védekezett, hogy ez azért volt, mert kizárták a bizonyítékok sorából a lehallgatási jegyzőkönyveket, a bíró azonban megmondta, hogyha felhasználják őket, az se jelentett volna semmit. A másik ügyben – ami a Kulcsár-vallomások alapján indult – folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítással vádol az ügyészség. Kulcsár Attilával én összesen körülbelül egy órát töltöttem együtt. Az ügyészség tehát azt próbálja bizonyítani, hogy ezalatt az összesen egy óra alatt egyeztünk meg, hogy tagadjam meg a nyomozást a Pannonplast-ügyben.

– Az ügyvédje, Zamecsnik Péter ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, sajnálja, hogy Kulcsár Attila vallomását megdönthetetlen igazságként kezeli az ügyészség.

– Természetesen minden vallomást a súlyának megfelelően kell kezelni, de ha egy vallomásnak 5-6 másik tény, okirat vagy bármilyen más bizonyíték ellentmond, akkor nem szabadna csak annak az egy vallomásnak hinni. Főleg akkor nem, hogyha a vallomástevő valamilyen szinten motivált, hiszen Kulcsár ebben az esetben több szempontból is motiváltnak tekinthető. Mi voltunk az elsők, akik megkezdtük ellene az eljárást, ráadásul velem találkozott kint Bécsben. Most valójában úgy néz ki, hogy Kulcsár vallomása áll mindenek felett és a többi tényt nem értékelik.

– Kulcsár a jegyzőkönyvek tanúsága szerint azt is állította, hogy Bécsbe távozása előtt Tóth Andrásnak is beszámolt a K&H-ügy részleteiről. Ezek alapján az államtitkár felelősségét is firtatni kellene.

– Az igaz, hogy Kulcsár járt Tóth Andrásnál, de hogy miről beszéltek, azt csak ők ketten tudják.

– Nem világos, miért tesz valaki önfeljelentést, miután állítólag elérte, hogy ne folytassanak ellene eljárást. Talán érezte, hogy szorul a hurok?

– Valóban érthetetlen, ha állítólag Kulcsár Attila engem egy héten keresztül azért győzköd, hogy tagadjam meg a nyomozást, akkor vajon egy nappal később miért tesz önfeljelentést. Először tehát sikerül elkerülni a felelősségre vonást, legalábbis az ő állítása meg az ügyészség állítása szerint, egy nappal később pedig feljelenti saját magát. Talán addigra szólalt meg a lelkiismerete? Mi állítólag 2003. június 30-án megtagadtuk a nyomozást, Kulcsár pedig július 1-jén írt egy önfeljelentést. Vajon mi történt aznap éjjel, ami arra késztette, hogy a nyomozást nem megtagadni kell, és elsimítani az ügyet, hanem be kell vallani? Nekem nem életszerű, de ez csak az én nézőpontom.

– Ez az a nyomozást megtagadó papír, amiről azt állítják, hogy ön visszadátumozta?

– Igen, azzal gyanúsít az ügyészség, hogy 2003. július 6-áról visszadátumoztam június 30-ára. Ez valóban furcsa fordulat, mert július 3-án az ügyészség már válaszolt is erre az állítólag visszadátumozott papírra. Ez legalábbis csodához fogható.

– Egyébként miért tagadták meg a nyomozást a Pannonplast-ügyben?

– Akkor még nem volt meg az alapos gyanú a bűncselekményre, a PSZÁF bejelentése nyomán két ügyletet vizsgáltunk, és mindkettőt rendben találtuk. Nagyon fontos, hogy a nyomozás során akkor úgy találtuk, hogy az állam nem szenvedett kárt.

– És a másik ügy a szír pénzváltókkal?

– Az ügyészség szakértője az ajándékkarkötőt 200 forintra, a tolltartót, amit kaptam, először 5000 forintra, majd a tárgyaláson helyesbített és 4-500 forintra értékelte, a süteménnyel együtt pedig olyan ezeregynehány forint értékű lehetett a csomag.

– Hogy lehetett mégis megragadni ezt a dolgot?

– Az ügyészség úgy vélte, hogy vesztegetés történt, a bíróság pedig azon a véleményen van – legalábbis az elsőfokú -, hogy ez nem bűncselekmény. Nemcsak az alacsony érték miatt, hanem az egyéb körülmények miatt sem. Ezek az emberek ugyanis nem kértek és nem is kaptak tőlem semmit, egyszerű munkakapcsolat volt. Egy félig informális, de inkább formális kapcsolat volt közöttünk, ahol előfordult, hogy meghívtuk egymást ebédre, vacsorára és az is megesett, hogy ajándékot adtam nekik vagy ők adtak nekem. Ami mondhatjuk, hogy a legtöbb bankvezetővel vagy például a cégmenedzsment tagjával mindennapos volt, hiszen az volt akkoriban a munkám, hogy ezekkel a vállalatokkal kapcsolatot tartsak, tőlük pedig információt kapjak. Nem tudom, mi a megkérdőjelezhető ebben.

– Meggyanúsított az ügyészség egy másik hivatalos személyt, a maffiaellenes központ vezetőjét, Bácskai Jánost is.

– Igen, Bácskai volt az első, akit meggyanúsítottak, aztán őt el is ítélték. Ezt az eljárást nem kívánom minősíteni, illetve nem is nekem kell minősíteni, hiszen a másodfokú bíróság már megtette, és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.

– Érdekes csavar volt a történetben, hogy miután hosszú hetek óta a csapból is a K&H-botrány folyt, különböző cégek és személyek keveredtek gyanúba, s akkor egyszer csak meggyanúsítják az ügyben nyomozó két hivatalos személyt.

– Valóban nem sűrűn fordul elő ilyesmi. De ha belegondolunk ennek az egésznek a lélektanába, biztos, hogy egy rendőr meg merne tagadni egy nyomozást akkor, amikor minden szem felé fordul? Ugyanis a Pannonplast-ügyben naponta kellett helytállnom a sajtó és a feletteseim felé is. Tényleg komolyan gondolja valaki, hogy ebben a helyzetben kezdek el mutyizni egy Kulcsár Attilával? Akivel addig még életemben nem találkoztam? Tényleg azt hiszi az ügyészség, hogy azt a határozatot teljesen egyedül írtam alá úgy, hogy senki nem tudott róla és senki nem látta? Nem ez a megszokott rendőrségi munka, és ezzel az ügyészségen is tisztában vannak.

– Nem érzi úgy, hogy azért kavarták meg ezt az ügyet, mert valamiről nagyon el kellett terelni a figyelmet?

– Sokszor mondanak nekem ilyet, akár elő is fordulhat. Biztos, hogy szokatlan mind a két ügy, ami ellenem folyik, hiszen mindkettőben már az eljárások ideje alatt felröppentek olyan információk, amelyek kétségessé tették ezeknek a gyanúsításoknak a megalapozottságát. A vesztegetési ügyben azt mondták, hogy államtitkot sértettem, holott a sajtóban is megjelent, hogy ezek nem is voltak minősítve, nem is volt államtitkok az a papír, amiből én állítólag információt adtam ki. Ennek ellenére tovább folyt az eljárás. Majd iratismertetés volt, ezt követően pedig 90 nap múlva emeltek vádat. Nem szoktak ilyen hosszú ideig várni a vádemeléssel. A másik ügyben, ahol állítólag okiratot hamisítottam, szintén 90 nap után emeltek vádat. Ugyanakkor amikor meggyanúsítottak, hogy visszadátumoztam az iratot, egy sor bizonyítékot tudtunk felsorolni, ami azt bizonyította, hogy ez az irat már korábban elhagyta a rendőrség épületét. Bizonyíthatóan nem általam készített papírokkal, hanem más egységek által készített papírokkal, és az ügyészség válasza is megérkezett már rá. Ennek ellenére vádat emeltek. Tehát mondhatom azt, hogy sok a furcsaság, sok a szokatlanság, mondhatnám azt is, hogy sok mindenkinek állt érdekében, hogy én ne legyek ott, de azért blődség lenne azt feltételezni, hogy ezek az érdekek teljesülhetnek, megvalósulhatnak. Bízom benne, hogy ilyen nem történhetett.

– A felettesei mindenesetre megbíztak magában, hiszen a bíróságon is kiálltak ön mellett.

– Nemcsak a bíróságon tartottak ki mellettem, a sajtóban is többször elmondták, hogy megbíznak bennem és mind a mai napig kiállnak mellettem. Az igaz, hogy októberig rendelkezési állományban vagyok, azonban azt nem mondhatom, hogy ez büntetés, hiszen ez annyit jelent, hogy nem végezhetek aktív rendőri munkát, de a tudásomat, szakképzettségemet hasznosíthatom.

– Talán az a legnagyobb baja az egész Kulcsár-ügynek, hogy a politika túl mélyen van benne.

– Inkább az a baj, hogy a politika túl sokat foglalkozik vele. Akár az eljárást is befolyásolhatja az, hogy ha azt a politika folyamatosan napirenden tartja.

– Mit gondol, mi lesz az ügy vége? Elhallgatják?

– Nem hiszem. Ne felejtsük el, hogy ez az évtized legsúlyosabb gazdasági bűncselekménye, ilyen súlyú bűncselekmény nem volt még Magyarországon. Abban biztos vagyok, hogy ezt eltussolni vagy elhallgatni nem fogják. Ez megjárja a bíróságot, nagyon sok mindenkit el fognak ítélni.

– Eddig 26 ember ellen emeltek vádat a K&H-ügy kapcsán, a legrosszabb helyzetben pont azok vannak, akik végrehajtói voltak ennek a gépezetnek, az igazán nagy nevek, akik a legnagyobb pénzeket szakították, mintha eddig megúszták volna a felelősségre vonást. Maga Kulcsár Attila is gyakorlatilag szabadon védekezhet.

– Nézzük meg, milyen kapcsolatai voltak Kulcsár Attilának, milyen körökben mozgott, kikhez volt ő bejáratos, politikusokhoz, üzletemberekhez. Nem lehet Kulcsár egy utolsó alak, ha ezek az emberek saját maguk közül valónak tekintették, leültek vele egy asztalhoz és tárgyaltak vele. Ráadásul valahogyan hozzáfért ennyi pénzhez is. Úgy tűnik, ezek előtt az emberek előtt megállta a helyét, és úgy tűnik, megállja most is, hiszen különböző kedvezményeket kap, az előzetes letartóztatásból is kiengedték, sőt relatíve szabadlábon van. Meglátjuk majd, hogy zajlik tovább ez az egész eljárás, hogy a végén ki marad fenn a rostán.