Újabb gumicsont: a levélszavazás

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező, a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok levélben is szavazhassanak az országgyűlési választásokon?” – ezzel a kérdéssel kezdeményezett online népszavazást Vona Gábor, a Jobbik egykori pártelnöke, mert szerinte igazságtalan, abszurd és diszkriminatív az a helyzet, hogy „míg a határon túliak szavazhatnak levélben, addig az ugyanebben az élethelyzetben lévő, külföldön dolgozó magyarok csak nagykövetségen vagy hazautazva szavazhatnak”. Bár Vona Gábor szerint a kérdés több százezer magyar választópolgárt érint, a petíciót három hét alatt csak 17 ezren írták alá, amellyel nehéz lesz elérnie, hogy „döntő nyomást” gyakoroljon a kormányra a kérdésben.

Alkotmányos a levélszavazás

Bár a választók ingerküszöbét láthatóan nem éri el a kérdés, a balliberális ellenzéki pártok most hevesen kampányolnak a levélszavazás kiterjesztése mellett, ami annak fényében meglepő, hogy az Országgyűlésben ilyen törvénymódosítást nem nyújtottak be, az üggyel kapcsolatban nem szólaltak fel sem idehaza, de még Brüsszelben sem. Mivel az elmúlt években az ellenzék részéről semmilyen szándék nem mutatkozott, hogy a választási szabályok változzanak, nyilvánvaló, hogy a levélszavazás kampánytémává silányítása nemcsak egy újabb gumicsont, hanem azt a célt szolgálja, hogy ismét a határon túli magyarok ellen uszítsanak.

Mielőtt kitérnénk arra, miért félrevezető az ellenzék narratívája ezzel kapcsolatban, nézzük meg, milyen jogelveken alapul a levélszavazás. Párkányi Eszter, az Alapjogokért Központ elemzője a Demokratának elmondta, a törvényi szabályozás lényege, hogy az szavazhat, aki a névjegyzékben szerepel. A választópolgárok többsége a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból automatikusan bekerül a központi névjegyzékbe, akinek pedig nincs bejelentett belföldi lakóhelye, vagyis hivatalosan nem Magyarországon él, annak regisztrálnia kell. Az országgyűlési választáson minden választópolgár szavazhat listákra, de egyéni választókerületi jelöltre csak a belföldi lakóhellyel rendelkezők. Aki a névjegyzékben belföldi lakóhellyel szerepel, azt az állam Magyarországon élő polgárként tartja számon, és személyesen voksolhat lakóhelyén, saját szavazókörében vagy átjelentkezéssel más településen, illetve külképviseleti szavazás során külföldön. Ha bejelenti külföldre költözését, a belföldi lakóhely hiányában külföldön élő állampolgárként regisztrálhat a választásra, és levélben szavazhat. Párkányi Eszter szerint ez a szabályozás megőrzi a jogegyenlőséget a választói csoportok között, észszerű módon lakóhely szerint szabályoz. Hozzátette, éppen az volna diszkriminatív, ha két eltérő helyzetű személyre azonos szabályokat alkotnának. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság szerint a levélszavazásra vonatkozó szabályok megfelelnek az Alaptörvénynek, és a strasbourgi emberi jogi bíróság is kimondta, hogy a szabályozás rendben van.

– Csak a szavazóköri voksolás általánosan érvényesülő koncepciójával biztosítható a választás integritása, gondoljunk csak az Egyesült Államokban történtekre. A szavazóköri választás teszi lehetővé a széles körű ellenőrzést, amelytől csak akkor lehet eltérni, ha a választást külföldön kell megtartani, mert a külföldön élő állampolgárnak nincs belföldi lakóhelye, ilyenek a határon túli magyarok, vagy ha egy belföldön élő állampolgár a szavazás napján épp külföldön van. Az előbbiek külföldi bejelentett lakóhelyük miatt nem tartoznak egyéni választókerülethez, ezért csak listára szavazhatnak, a másik esetben azonban az egyéni választókerülethez tartozó választópolgárnak belföldi lakóhelyétől való távollétében is biztosítani kell a szavazási lehetőségét az idegen állam területén – mondta Párkányi Eszter. Szerinte a félreértést a szabályozással kapcsolatban az okozza, hogy a külképviseleti szavazás nem a külföldre költözött választópolgároknak, hanem azoknak van fenntartva, akik a szavazás napján távol tartózkodnak lakóhelyüktől. Akár Magyarországon egy másik településen, akár külföldön tartózkodnak, átjelentkezési vagy külképviseleti szavazás iránti kérelmet nyújthatnak be elutazás előtt.

– Ez a szabályozás megfelel a céljának, az pedig nem a választási szervek hibája, hogy sokan anélkül költöznek külföldre, hogy bejelentenék a hatóságoknak. A választási iroda csak a nyilvántartás adatait, vagyis a bejelentett lakóhelyet tudja figyelembe venni a választás megszervezésekor, mást nem – hangsúlyozta. Az elemző a megoldást abban látja, hogy azoknak, akik kevésbé szorosan kötődnek Magyarországhoz, mivel külföldi a lakóhelyük, meg kell szüntetniük belföldi lakóhelyüket, és külföldi lakcímükkel kell regisztrálniuk a levélszavazásra.

Lényegtelen, ki hol dolgozik

Vona Gábor szerint a levélszavazás lehetősége csak a határon túli magyarokat illeti meg, mert a külföldön dolgozó magyaroknak órákat utazniuk is kell. A Jobbik egykori pártelnöke ezt a szabályozást diszkriminatívnak tartja, mert előnyben részesíti a határon túli magyarokat. Párkányi Eszter erre reagálva elmondta, eltérő helyzetű jogalanyok eltérő szabályozása nem diszkriminatív, éppen az egységes szabályozás volna az.

– A követelés csak akkor teljesülhet, ha a külföldön élők bejelentették külföldi lakcímüket, ahova a választási iroda megküldheti a szavazólapokat, ebben az esetben azonban meg kellene szüntetni a belföldi lakóhelyüket. Ez semmiben nem különbözne a jelenlegi jogi helyzettől. Ha a külföldön élő bejelenti külföldre költözését, és regisztrál a névjegyzékbe, jogosult lesz a levélszavazásra függetlenül attól, hogy határon túli vagy Magyarországról külföldre költözött magyar állampolgár-e – tette hozzá.

Érdemes megvizsgálni az MSZP felvetését is. A szocialista párt szerint olyan választási rendszerre van szükség, „amellyel mind a külhoni magyarok, mind az anyaországiak nyernek: a külhoni magyarok ugyanolyan szavazati joggal rendelkeznek, mint az anyaországiak, azaz saját jelöltjeikre szavaznak”. Párkányi Eszter ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a levélszavazás anyaországi lakhelyű, de külföldön tartózkodó polgárokra történő kiterjesztése alkotmányellenes és technikailag is megvalósíthatatlan lenne. Azt viszont megfontolandónak tartja, hogy a határon túli állampolgárok számára is létrejöjjön legalább egy választókerület, és így az anyaországiakhoz hasonlóan az országos lista mellett egyéni jelöltre is szavazhatnának, de úgy látja, figyelembe kell venni, hogy a külföldi lakóhelyű magyarság esetében nem alkalmazható a területi elv, emellett az egyéni képviselet megadása nemzetközi jog területére tartozó kérdéseket is felvethet. A Momentum követelését, miszerint a levélszavat kiterjesztésével biztosítanák minden magyar egyenlő választójogát, teljesen értelmezhetetlennek tartja, hiszen az Alaptörvény szerint a választójog most is egyenlő.

Vona Gábor azt állítja, a lakóhelyen alapuló különbségtétel jogszerűtlen és indokolatlan, pedig ismernie kellene az idevonatkozó alkotmánybírósági határozatot. Az Alkotmánybíróság szerint kétféle választójoggal rendelkező magyar állampolgár létezik: akinek van lakóhelye Magyarországon, és akinek nincs, és ebből a szempontból nem számít, hogy a választópolgárnak melyik országban van a munkahelye. A taláros testület egy öt évvel ezelőtti határozatában (3086/2016. [IV. 26.]) állapította meg, hogy a két fenti csoport – a magyarországi lakóhellyel rendelkezők és nem rendelkezők – közötti megkülönböztetésnek objektív, „az Alaptörvényben rögzített szemponton nyugvó tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka van”. Az Alaptörvény szerint ugyanis a választójog teljessége lakóhelyhez köthető: csak a magyarországi lakóhelyre bejelentett választópolgároknak tesz lehetővé egyéni választókerületi és listás szavazatot is, míg a magyarországi lakóhely nélküliek csak listára szavazhatnak. Az AB leszögezi: „Az állandó lakóhely egy intenzívebb kapcsolatot jelent az állammal.”

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) 2019 áprilisában, a 2019-es európai parlamenti választások előtt egy Bostonban élő ügyfele nevében alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a levélszavazással összefüggésben. Azzal érveltek, hogy a hatályos szabályok jelentős hátrányt okoznak a magyarországi lakcímmel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgároknak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárokhoz képest. Ezt azzal a példával támasztották alá, hogy amíg egy Bostonban élő és magyarországi címre bejelentett választópolgárnak egy nyolcórás New York-i utat kell megtenni, hogy szavazhasson az EP-választáson, addig egy Vajdaságban vagy Kárpátalján élő, magyarországi lakcím nélküli választópolgár levélben, díjmentesen adhatja le szavazatát. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a fentebb ismertetett jogelvek szerint utasította el.

Első- és másodrendű állampolgárok

Balliberális értelmiségi körökben ennek ellenére menetrendszerűek a csúsztatások. Például Magyar György blogjában azt állítja, hogy „a levélben történő szavazás lehetősége csak a határon túli magyarokat illeti meg”. Szinte érthetetlen, hogy egy ügyvéd, aki a Civil Választási Bizottság elnökeként a főpolgármesteri előválasztás lebonyolításának koordinátora volt, hogyan képes ekkora valótlanságot állítani. Természetesen a választójog önjelölt szakértője pontosan tudja, hogy a levélszavazás nem csak a határon túli magyarokat illeti meg, viszont – akárcsak az ellenzéki politikusok – politikai hasznot remél abból, ha a „23 millió román”-ozás után ismét lehet uszítani a határon túli magyarok ellen, miszerint őket többletjogok illetik meg. Magyar György azért szeretné kiterjeszteni a levélszavazást, mert „aki külföldön keresi a megélhetés lehetőségét, az aligha támogatja a regnáló kormányt, amelynek intézkedései miatt kényszerült elhagyni Magyarországot”.

A balliberális oldal legnagyobb csúsztatása, hogy a kormány azért nem akarja megadni a külföldön dolgozó magyaroknak a levélben szavazás lehetőségét, mert az orbáni diktatúra elől kivándorolt hazánkfiai közül senki nem szavazna a Fideszre. Nos, a 2019-es EP-választásokon a külképviseleteken leadott szavazatok 41 százalékát gyűjtötte be a Fidesz. Az az állítás sem igaz, hogy a külföldi levélszavazatokkal biztosan leváltható lenne az Orbán-kormány, mert levélben csak pártlistára lehet szavazni, egyéni képviselőjelöltekre nem, és azt még az ellenzék sem tagadja, hogy a 2022-es választások az egyéni körzetekben fognak eldőlni.

Puzsér Róbert véleménye jól mutatja, mennyire – szándékosan vagy tudatosan – félrekommunikál az ellenzék ebben a kérdésben. Puzsér Róbert szerint „az nem oké, hogy ha a határ lépett át téged, akkor elsőrendű magyar vagy, aki szavazhat levélben. Míg ha te lépted át a határt, akkor másodrendű magyar vagy, aki nem szavazhat levélben”. A valóság ezzel szemben pont ellentétes: elsőrendű állampolgár az, aki állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezve hazatérhet és szavazhat, míg a határokon túl rekedtek a másodrendű állampolgárok, akik ezt akaratukon kívül nem tehetik meg.

Az, hogy a levélszavazás kampánytémává vált, egyvalamire mindenképpen jó. Legalább rávilágított: azoknak az ellenzékieknek, akiknek az indulatait fel lehet korbácsolni az olyan hamis narratívával, mint hogy a választási törvény a határon túli magyarokat előnyben részesíti, egy szavuk nincs arra a brüsszeli tervre, amelyik az unióba telepített migránsoknak állampolgárságot és szavazati jogot adna. Sőt, a többség még helyesli is, hogy a migránsoknak szavazati joguk legyen, miközben ha rajtuk múlna, a határon túli magyaroktól még a választójogot is elvennék.