Az Avas a Világörökség része lehet
Újjáéledő hegyoldal
Első ízben rendezték meg az Avason a Bükki Borok Napját, amelyen a tágabb környék borvidékeiről származó tokaji borokat is kóstolhattunk a helyi bükkiek mellett. Egyre gyakoribbak a borászati rendezvények az Avason, legfontosabb céljuk pedig, hogy újjáélesszék a területet.
Miskolc szívében, a belváros közvetlen közelében a város fölé magasodó Avas-hegy oldalában Európában egyedülálló módon napjainkban is több mint 900 borospince található. A lépcsőzetesen, egymás fölé emelkedő sorokban épült pinceüregek 6-7 méteres közökkel haladnak a hegy belseje felé. A legtöbb pince tizenöt-húsz méter hosszú, de szép számmal akadnak közöttük ötven- vagy akár százméteresek is. Nagy részük legalább háromszáz éves, de kétszáz évesnél fiatalabb alig van közöttük.
A pincerendszer Miskolc méltatlanul elfeledett borkultúrájának ékes bizonyítéka, amely hétszáz éves múltra tekint vissza. A vármegyeszékhely címerében már a XVII. században is szerepelt a szőlő mint motívum. A miskolci borkultúrának az első pofont az 1880-as évek nagy filoxérajárványa adta. Ekkor a szőlő nagy része elpusztult. Az oltványról történő ültetésnek köszönhetően a bortermelés lassan újra magára talált. Az avasi pinceházak nagy része 1910 és 1930 között épült. Móra Ferenc is kedvelte az avasi borozgatást, de Móricz Zsigmond is szívesen fordult meg itt.
A szocializmus idején az Avas déli, napsütötte lejtőin kiirtották a szőlőket, kisajátították a telkeket, és a helyükre az avasi lakótelep épült. Végleg elvágták a szőlőt a pincéktől, ám ennek ellenére az 1970-es években volt még az avasi pincéknek egy reneszánsza: a városlakók közül sokan felújították az egykori borházakat, pincéket, hogy hétvégi kikapcsolódást, szabadidős helyszínt teremtsenek maguknak, és kötetlenül iszogassanak. A környéken történt szőlőtelepítéseknek köszönhetően új élettel telt meg az Avas.
Azután újabb mélypont következett. A rendszerváltás óta tartó tömeges elvándorlás miatt sok pince elhagyatottá vált, és bár a földhivatalban fellelhetőek a tulajdonosok, ezeknek a pincéknek csak tulajdonosuk van, gazdájuk nincs. Sokuk romos, gazos és elhanyagolt, de az árukat tartják a tulajdonosok. Sok eladó pince gazdát keres, és érdemes befektetni, mert az Avas nagy fellendülés előtt áll. Kriza Ákos polgármestersége idején civil szervezetekkel, vállalkozókkal és a lakosokkal egyeztetve készítettek egy komplex fejlesztési tervet, amely az Avasi kilátótól a főtérig több elemet tartalmazott. Ennek volt a része a kilátó fejújítása is, ez mára megvalósult.
Közben több helyi lap is beszámolt arról, hogy 2023 februárjában a hegygazdák jelezték, a pincesoron hajléktalanok élnek, ráadásul oda kiállított lakcímkártyával! Ez sokak szerint csak úgy fordulhatott elő, hogy valakik üzletszerűen költöztettek fel fedél nélkülieket az Avasra…
Egy vérbeli borásznak ökölbe szorul a keze ekkora pofátlanság láttán. A problémákat az avasi pincetulajdonosok jelezték a hegygazdáknak, akik mellett azóta már önkormányzati rendészek is vigyáznak a közrendre. A fejlődés megállíthatatlan, mert egyre erősebb a szándék, és egyre többen tesznek is érte. Már több mint egy évtizede tűzte ki célul a Bükki borvidék és az Avas egykori népszerűségének feltámasztását két helyben működő kitűnő borászat, a Sándor Zsolt Pincészete és a Gallay Kézműves Pince.
Sándor Zsolt igazi különlegességet, őspezsgőt durrant a Bükki Borok Napja rendezvényén, ahova már szép számmal érkeznek a látogatók. A Rostos fantázianévre keresztelt organikus pezsgő kitűnő zamata annak köszönhető, hogy szűretlen, az üveg alján gyűlik össze a borseprű. Felbontás után azonnal el kell fogyasztani, mert semmilyen tartósítószert nem tartalmaz, kizárólag természetes, szerves alapanyagokból készült, akárcsak a Sándor Zsolt Pincészet valamennyi terméke.
A pezsgőbontás pedig annak szól, hogy láthatóan elindult valami az Avason, ami megállítja a térség erodálódását és újra élettel tölti meg a méltatlanul elfeledett, romantikus hegyoldalt. A pincesorhoz kötődő két legnagyobb rendezvény az Avasi Borangolás és a Miskolci Fröccsfesztivál, de egyre népszerűbb a Kvaterka is.
Nem kizárólag bükki borászok képviseltették magukat a Bükki Borok Napján.
Suskó Viktor szerencsi borász, Tállya környékén gazdálkodik. A Tokaji borvidék borai mindig is jelen voltak Miskolcon.
– Korábban sem kifejezetten csak bükki borokat tároltak az avasi pincékben. Az északi hegyoldal fekvése, kitűnő hőmérséklete miatt kereskedelmi célú tárolás is folyt az Avason. Miskolc fontos kereskedelmi csomópont és frekventált szállítási útvonal, összekötötte az Alföldet Felvidékkel. Erről szól az a kis mondóka is, amit még ma is idéznek: „A legjobb a miskolci bor, aminek az ára nyóc.” A különböző tájegységek építészetileg is hatottak egymásra: ezt idézik az ótátrai stílusban épült borházak a hajdani vigalmi negyedben.
Kertész Tamás borkínáló épp a vendégeknek tölt.
– Április végétől október közepéig kéthetente, havonta vannak itt rendezvények. A legnagyobb a májusi Borangolás, idén harmincezren voltak, de jöttek volna még többen is, ám a kétnapos rendezvény miatt már nem lehetett Miskolcon szállást találni. Nagyon népszerű a Kvaterka is, amit fiatalok szerveznek a Facebookon, nyáron nagyjából kéthetente-havonta. Ezen inkább a helyi fiatalok vesznek részt, míg a Borangolás országos vonzerővel bír. Egyre többen jönnek, mert felejthetetlen élményt nyújt a hegyoldal romantikája, a nyáresti hangulat, a kitűnő kilátás a városra és a szép borok, amit finom harapnivalók kísérnek.
Borbély Roland, a Gallay Kézműves Pince borásza Kabart tölt – ez az idei sláger. Még címkéje sincs, de már nem sok van belőle.
– Határozottan bízom benne, hogy ha egy év múlva újra találkozunk, már jóval ismertebb lesz az Avas. A reményre az ad okot, hogy Tóth-Szántai József, Miskolc frissen megválasztott polgármestere (Pont Mi Lokálpatrióta Egyesület, Fidesz–KDNP) a Világörökség részévé szeretné nyilváníttatni az Avast és az avasi pincéket. Ez volt az egyik fontos kampánytémája.
Ha az avasi pincesor világörökségi aspiránsként szerepel, ez a tény már önmagában növeli a terület ázsióját, nívóját, sürgeti az eddig elodázott fejlesztéseket és felértékeli a kilencvenkilenc százalékban magántulajdonban lévő pincéket, présházakat. A világörökségi státus pedig a rendezvények hordozójává válik.
Közben megalakult az Avasi Borospincék Mélyvölgyi Társasága. Egy utca a hegyoldalban, ahol minden pince a tagja: összetartó társaság, kölcsönösen segítik egymást. Közös a cél: az avasi környezetet még szebbé, még vonzóbbá tenni. Gonda Péter is azt szeretné, amit a többiek: az Avast újra életre kelteni a környék boraival. Ehhez pedig rendezvények kellenek, mivel az infrastruktúra, még ha fejlesztésre szorul is, adott. A boros eseményekre óriási az igény, az emberek nyitottak, legyen szó borversenyről, családi, sport- vagy kulturális programról:
– Azt szeretnénk, ha májustól szeptemberig minden hétvégén élettel telne meg a hegyoldal, és nemcsak a Mélyvölgy, hanem Kisavas és a kilátó másik oldalán elterülő Nagy-Avas is. Ennek érdekében minden eseményünkön külön figyelmet fordítunk a gyerekprogramokra, hogy az egész család, gyerekek, szülők, nagyszülők is kikapcsolódhassanak. A borbarátok legnagyobb örömére.
Egyikük Hegedűs Tamás, aki rendszeres résztvevője az avasi rendezvényeknek.
– Borbély Zsolt Attila barátom több mint húsz éve indította útjára a Hamvas Béla Borbarát Kört, ahol kiváló társaságban kóstolhatjuk az ország legszebb borait. Így kerültem kapcsolatba sok neves és feltörekvő borászattal. Évek óta járok Miskolcra, és örömmel látom, hogy a közösségi élet fellendül, amiben nagy szerepe van azoknak a rendezvényeknek, amelyek az avasi borkultúra újjászületését célozzák. Szeretem, amikor élet van itt: ilyenkor az egész hegy él és mozog.
