Boros Bánk Levente szerint összefogásra lenne szükség

A radikálisoknak ugyanúgy ott a helye a parlamentben, mint ahogy szükség lenne egy centrum közeli, mérsékeltebb erőre is – persze itt most természetesen nem a Kupa Mihály-féle pártra gondolok. Ennek azonban ma nincs realitása. Még egyszer mondom: most el kell fogadni, hogy csak a Fidesz képes leváltani ezt a kormányt – mondta a Demokratának Boros Bánk Levente politológus, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszékének oktatója.

– Néhány héttel ezelőtt Lakiteleken rendezték meg a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok I. Konferenciáját. Mit kell tudni a találkozóról?

– A konferenciát a Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszéke és a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány közösen szervezte. Az elnevezésben minden szónak súlya van – a Kárpát-medence egész területéről igyekeztünk összegyűjteni azokat a fiatal politológusokat és politológus hallgatókat, akik koruknál fogva a rendszerváltoztatás után szocializálódtak, s akik az elkövetkező években minden bizonnyal többször hallathatnak magukról, több megszólalási lehetőséget kaphatnak a közéletben, a médiában.

– Üzenetértékűnek is tekinthető, hogy bő egy esztendővel a 2004. december 5-i népszavazás után, a Kárpát-medence valamennyi részéről hívtak politológusokat.

– Valóban úgy gondoltuk, hogy ilyen tekintetben is jelezni kell: az élet más területeihez hasonlóan, itt is nemzetben kell gondolkodni, s nem csupán az országhatárokon belül élő értelmiségiekre, ez esetben politológusokra kell számítani. Úgy hiszem, mindenkinek jó, ha bővítjük a kört, mert sokkal pontosabb képet kaphatunk, ha az eddigieknél több szakértő kap megszólalási lehetőséget a politika kérdéskörében is. A későbbiekben is szeretnénk összefogni ezeket a fiatalokat, mind a rendezvényeken, mind pedig például a levelezőlistákon keresztül, azt tartanánk jónak, ha a továbbiakban is megmaradna a kapcsolat a résztvevők között. S ha már az üzenetről beszéltünk: az sem véletlen, hogy Lakiteleken rendeztük a konferenciát, mert ennek a helynek fontos szerepe volt a rendszerváltoztatásban.

– Szóba kerültek az aktuális magyarországi belpolitikai kérdések?

– Természetesen ez kikerülhetetlen volt. Az egyik szekció Pártok és politikusok címmel foglalkozott az aktuálpolitikai kérdésekkel, elsősorban az országgyűlési választásokról, illetve a kampányról esett szó, ezen belül többek között a bal-jobb tagozódásról, a tömbösödésről. Nagyon izgalmas szekció volt, komoly viták alakultak ki például arról, ki hogyan ítéli meg, hogy hamarosan kétpártrendszer alakulhat ki Magyarországon. Konklúziót nem mernék levonni az elhangzottakkal kapcsolatban, mert a témát sokan sokféleképpen közelítették meg. A teljes rendezvény egyébként a nemzet és az identitás kérdéskör köré csoportosult, s már a nyitónapon olyan neves személyiségek tartottak előadást, mint Navracsics Tibor, Pokol Béla és Pozsgay Imre.

– A kétpártrendszer kapcsán örök vitatéma a nemzeti oldalon, hogy míg egyesek szerint a Fidesz bedarálta a jobboldal más pártjait, addig mások úgy gondolják: éppen a Fidesznek köszönhető, hogy például jó néhány hiteles, párt nélkül maradt volt MDF-es, vagy kisgazda politikus a közéletben maradhatott, vagy újra megalakulhatott a szétvert KDNP. Ön hogyan vélekedik erről?

– Nehéz kérdés. A magyar jobboldalra ugyanis nem volt jellemző az elmúlt tizenöt esztendőben, hogy képes volt a szoros öszszefogásra, a tömbösödésre, s ha ezúttal sem sikerül, az ezen a választáson akár végzetes is lehet. Úgy érzem, nem most van az ideje annak, hogy arról vitázzunk, mi célszerűbb: egy párt alatt szembemenni a baloldali pártokkal, vagy külön-külön felvenni a harcot. Most össze kellene fogni, rendet tenni a jobboldalon és konszenzust kellene kötniük a nemzeti oldal erőinek. A magam részéről hosszú távon mindenképpen azt tartanám helyesnek, ha több jobboldali, nemzeti párt lenne, hiszen szükség van politikai kontrollra. Azonban tudomásul kell venni, ezt a kérdést nem ezekben a hetekben, hanem a választások után kell újra elővenni. Most kampány van, a cél a jelenlegi kormány leváltása, ebben a helyzetben pedig összefogásra van szükség marakodás helyett.

– El tud képzelni egy olyan összefogást, amely a Harmadik Úttól a Fideszen át az MDF-ig tart?

– Elméletben nem tartanám kizártnak, gyakorlatban viszont sajnos nem sok esély van rá. Mert például az MDF kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a másfél héttel ezelőtti kongresszusukon elhangzott kijelentést, miszerint a demokrata fórum sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel nem kíván koalíciót kötni. Ez kétféleképpen értelmezhető. Értelmezhető úgy, hogy az MDF mindenképpen el akarja érni az öt százalékot, s ezért tudatosítják a párt politikusai a választókban, hogy ők egyik nagy erőhöz sem tartoznak. De értelmezhető úgy is, hogy a párt egyre inkább balra húzódik, ami a vezetők részéről nem vallana felelős gondolkodásra. Az MDF jelenlegi politikája azért is szomorú, mert mint ellensúly, s mint lehetséges koalíciós partner, a Fidesz mellett igenis helye lenne a parlamentben egy olyan Magyar Demokrata Fórumnak, amely még ma is az alapításkor lefektetett alapelveket képviseli.

– És radikális pártnak is helye lenne?

– Természetesen. A radikálisoknak ugyanúgy ott a helyük a parlamentben, mint ahogy szükség lenne egy centrum közeli, mérsékeltebb erőre is – persze itt most természetesen nem a Kupa Mihály-féle pártra gondolok. Ennek azonban ma nincs realitása. Még egyszer mondom, most el kell fogadni, hogy csak a Fidesz képes leváltani ezt a kormányt. Hosszú távon azonban megoldást kell találni arra, hogy a nemzeti oldalon ne legyen ilyen mértékű sértettség és marakodás. Olyan helyzetet kell teremteni a következő években, hogy minden jobboldali ember megtalálhassa magának azt a pártot, amely az ő gondolkodásmódjával összeegyeztethető programot képvisel, ám eközben a nemzet sorskérdéseit illetően ezek a pártok képesek legyenek kompromisszumra, együttműködésre is.

– Jelenleg viszont azt látjuk, hogy a jobboldali kispártok kommunikációjának hangsúlyos része a Fidesz bírálata – a Harmadik Út, és az MDF is készíttetett például olyan plakátot, amelyen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc kezet fog…

– Ez a kispártok tragédiája ezen az oldalon. Egyrészről el kell magukat határolniuk a Fidesztől, hogy világos legyen, bizonyos kérdésekben mást képviselnek, másrészről ők maguk is tudják, hogy jelenleg csak a Fidesz vezetésével van esély nemzeti kormányra. Veszélyes a jobboldal szempontjából ezeknek a kispártoknak a kampánya és veszélyes a látványos tagoltság, mert a kormány leváltása akár egy-két-három százalékon múlhat. Azt gondolom, az elmúlt tizenhat év nemzeti táboron belüli vitáinak egyenes és szomorú következménye, hogy nem születhetett meg az a konszenzus, amely még komolyabb esélyt teremtene egy jobboldali választási győzelemre.

– Talán a tagoltság annak is köszönhető, hogy a jobboldalon elvek vannak, míg a másik oldalon a személyes jólét számít.

– A nemzeti oldal értéket teremt, értéket ad át az embereknek, és közösségben gondolkodik, míg a másik oldal a „liberalizmus”, a kapitalista piacgazdaság jegyében arra törekszik, hogy médiafölénye segítségével az emberekbe belenevelje a pénz, az anyagiak fontosságát és atomizálja, individualizálja a társadalmat. Valóban tény, hogy ha ezt vesszük alapul, akkor a balliberális oldalon eleve sokkal könnyebb összhangba kerülniük a pártoknak.

– Bár még hetek vannak a választásig, már forrnak az indulatok, aktivisták bántalmazásáról, politikusoknak szóló fenyegető levelekről, kampánygyűlések megzavarásáról hallhattunk. Ennek mi lehet az oka?

– Való igaz, és ez már évek óta megfigyelhető, hogy hatalmas feszültségek vannak a társadalomban, s ennek tudhatók be ezek az atrocitások. A rendszerváltoztatás csődje, hogy az emberek mindennapjai ennyire átpolitizáltak lettek. Ez visszavezethető arra, hogy morális válságban van az ország, tulajdonképpen bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Ékes példája ennek, hogy a mai napig nem történt meg a kommunista diktatúra vezető személyiségeinek elszámoltatása, s ott ülhetnek „demokrataként” a parlamentben azok, akik még alig két évtizeddel ezelőtt is mindent megtettek a demokrácia, a többpártrendszer kialakulása ellen. A hitelesség, elsősorban a baloldal hitelessége erősen megkérdőjelezhető, mégpedig hiteles baloldal nélkül hiteles demokrácia sincs. A régi reflexek működnek még most is. Az a volt KISZ-vezér, aki a nyolcvanas évek végén a Fidesz-vezetők elszigeteléséről beszélt, a rendszerváltoztatás után 16 évvel miniszterelnökként mondhatja azt, hogy azokat, akik nem értenek vele egyet, össze kellene gyűjteni és táborokba vinni. Mert világos, hogy erről beszélt a kormányfő, s csak kínos magyarázkodás, hogy a kóborkutyák kifejezéssel a Magyar Vizslára gondolt. És mindebben – csakúgy, mint a Nomentana-ügyben, a Fittelina-ügyben és a többi privatizációs „ügyeskedésben” – a társadalom egy része semmi kivetnivalót nem talál. Ez nagyon szomorú. Több cikluson át tartó nemzeti kormányzásra lenne szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon.

– Ha már változás: mit gondol a Fidesz programjának már nyilvánosságra került elemeiről?

– Amennyiben valaki figyeli Orbán Viktor megnyilatkozásait, akkor teljesen világossá válik előtte az a program, amit a Fidesz végre szeretne hajtani. Bár a baloldal azzal vádolja a Szövetséget, hogy nincs programja, nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. Teljesen logikus, hogy a Fidesz még kivár, hiszen láthattuk, az elmúlt években nem egy ötletüket átvette és a sajátjaként kommunikálta a kormányoldal. Az MSZP-nek ez a módszere is mutatja, hogy sok mindenben követik a Tony Blair vezette brit Munkáspártot, hiszen Blair többek között azzal nyert, hogy sok kérdésben konzervatívabbnak mutatta magát a konzervatívoknál, így pedig átvette az ellenfél politikai elképzeléseit és elvette támadásainak élét. A Fidesz programjára visszatérve: egy olyan politika, amelynek az az alapja, hogy Magyarországon a magyaroknak kell előnyt élvezniük, minden nemzeti gondolkodású ember számára támogatható és támogatandó.

Bándy Péter