Hirdetés

– Évekig nem nagyon szólalt meg közéleti kérdésekben a nyilvánosság előtt, tavaly nyáron viszont a Gyurcsányék című publicisztikájával, fogalmazhatunk így, visszatért a küzdőtérre, és azóta nagyon aktív a közösségi médiában. Hiányzott a politika világa?

– Hogy őszinte legyek, a Dobrev-klán, ez az újmarxista, új-SZDSZ-es bagázs, a magukat demokratikus ellenzékként becézgető, elvtelen horda egyáltalán nem hiányzott. Sokakkal együtt akkor volnék a legboldogabb, ha soha az életben nem kellene róluk beszélnünk, de egyelőre nem ez a helyzet, sőt. Egyre hangosabbak, egyre arcátlanabbak és nagyon agresszívak, ami csak fokozódni fog 2022-ig. Huszonöt évnyi közszereplés után, 2015-ben úgy éreztem, kell egy kis szünet, amikor nem a kirakatban vagyok, és végre komolyabban foglalkozhatok olyan dolgokkal, amelyekre korábban nem volt időm. Például biztos anyagi egzisztencia megteremtésével, ami direkt módon nem függ sem a média, sem a politika világától. Cégeket alapítottam, befektettem működő vállalkozásokba, rengeteget dolgoztam azon, hogy az üzleti világban is sikereket érjek el. És közben régi nagy álmom is megvalósult.

– Mi volt az?

– Egy kiváló csapattal történelmi­film-forgatókönyveket írunk, filmes projekteken dolgozunk, felhasználva kreatív produceri tapasztalataimat és eredeti végzettségemet is. Kevesen tudják, hogy színház- és filmesztétikát, művészetfilozófiát hallgattam anno az ELTE Bölcsészettudományi Karán.

– Facebook-oldalát több mint ötvenezren követik, videói több százezres nézettséggel futnak. Sejtette, hogy ennyien kíváncsiak lesznek majd a véleményére?

– Az igazat megvallva nem. Harminc éve kezdtem tévézni, végigjártam a szamárlétrát, igyekeztem mindent megtanulni a szakmáról, amit csak lehetett, de az online tér, a közösségi média világa teljesen más. Kiszámíthatatlan, hogy ami működik a tévében vagy épp a nyomtatott sajtóban, arra vevők lesznek-e az interneten. Tele voltam kételyekkel, aztán tavaly szeptemberben mégis belevágtam a Megafon Központ kiváló szakmai csapatával és a jól bevált tévés harcostársaimmal. Bevallom, az első rövid videóm elsöprő sikere engem is megdöbbentett. Aztán hétről hétre egyre nagyobb lett a nézettség, és bővült a követőim száma. Ma ott tartunk, hogy a Facebook-oldalamon napi egy-két posztot, publicisztikát írok, ami elképesztően nagy intellektuális kihívás, és hetente egy-két rövid videót is készítek. Talán ennek a rendszeres minőségi tartalomgyártásnak is köszönhető, hogy az elmúlt hónapban kétmilliós elérést produkált az oldalam, ami nagyon komoly eredmény.

– És megfejtette, miért működik, amit csinál?

– Nehéz megmondani. Talán az az oka, hogy őszintén, magamat adom, és nem játszom el az értékrendfüggetlen megmondóembert, mert nem vagyok az. Vállalom, hogy patrióta, nemzeti, keresztény, negyvenes éveinek legvégét taposó, heteroszexuális, fehér férfi vagyok. Egyes kretének szerint rémisztő képződmény… Olyan ember, aki a legkényesebb témákról is beszélni mer. Akkor is, ha emiatt letiltja a genderidiotizmusról készült videómat a Facebook, és akkor is, ha elvakult ellenzéki kommentelők napi szinten halálosan megfenyegetnek. Azért vagyok jelen az online térben, mert van mondanivalóm, és nem fogom elhallgatni. Szerencsére a magam ura vagyok, nincs főnököm, nem kell igazodnom, és egzisztenciális értelemben is megengedhetem magamnak, hogy kérlelhetetlenül azt képviseljem, amit a világról gondolok.

Korábban írtuk

– Ellenzéki újságíróként, a Hír TV egyik alapítójaként nézte végig a Gyurcsány-féle „trükkök százait”, amiknek köszönhetően a szocialisták választást nyertek 2006-ban, aztán az őszödi beszéd kiszivárgása utáni időszakot, Gyurcsány Ferenc bukását. Gondolta volna akkor, hogy néhány év múlva ismét ő mozgatja majd a szálakat a baloldalon?

– Ismerve Gyurcsány hátterét, az Apró–Dobrev-klán titkosszolgálati múltját, az őket körüllengő, mára nyugativá konvertált hálózati kapcsolatrendszert és a hazát júdáspénzért bármikor, nagy örömmel el- és kiáruló attitűdjüket, nem olyan meglepő, ami történik. Amit a Gyurcsány–Dobrev-páros művel, az nem más, mint egy családi hatalomszerző játék, ami kizárólag róluk és évtizedes gazdasági, politikai hegemóniájuk újraépítéséről szól, bármi áron. Az undorító, posztkomcsi múlt feltámasztásáról, újracsomagolásáról, szalonképessé tételéről. A halott felült, és elkezdték fiatalra sminkelni. Ezért is álltam újra csatasorba, mert az igazságérzetem nem bírja elviselni, hogy ezek a figurák fenyegethetnek bennünket, és ha nem vigyázunk, újra veszélybe sodorhatják közös értékeinket, eredményeinket és a hazánkat. Persze a Dobrev-klán vezette elvtelen koalíció egyéb csatolt részei is dermesztőek. Van ott minden…

– Például az ismertségét álomgyilkossággal megalapozó Momentum, amely szintén beállt Gyurcsányék mögé. Egyesek azt mondják, Fekete-Győr Andrásék pártja az új SZDSZ, mások szerint viszont még az SZDSZ sem merte ennyire nyíltan képviselni az internacionalista érdekeket, mint a Momentum.

– Sok szempontból találó az SZDSZ emlegetése. Meggyőződésem, hogy az elmúlt harminc esztendő legkártékonyabb politikai formációja volt ez a szélsőliberális alakulat, amely a legmélyebb árkokat ásta a magyar közéletben. És még az az aprócska jóérzés sem jelent teljes gyógyírt velük kapcsolatban, hogy egy ideje ott bugyog már az SZDSZ, ahová mindig is való volt: a történelem legsötétebb, legbűzösebb pöcegödrében. A hagyatékuk ugyanis tovább él. Például a haza- és nemzetárulás legújabb mérték­egységében, a Momentumban. Számtalan hasonlóság van a két párt között: gondoljunk csak a Szadesz úgymond rendszerváltó, antikommunista fogadkozására, amely egészen 1994-ig tartott, amikor persze azonnal összefeküdtek a bűnös utódpárttal. De eszünkbe juthat az is, ahogy szépen, lassan csak kiderült, hogy az ifjú SZDSZ-es politikusok között szélsőbalos agitátort éppúgy találunk, mint olyat, akinek a felmenői a gyilkos kommunista diktatúrát szolgálták, mégpedig nem akármilyen pozíciókban. Ismerős?

– Az…

– A Momentum is bőszen fogadkozott, hogy se Gyurcsány, se Orbán, aztán mi lett a lila ígéretekből? Nem is beszélve az itt-ott kibukkanó, komcsi ősökről, mondjuk Donáth és Fekete-Győr nagypapáról… Ez persze a múlt, de a momentumos zsúrmarxisták jelene, ha lehet fokozni, még aggasztóbb. A nyugati hálózati szakemberek kiképzőmunkája ugyanis minden mozdulatukon tetten érhető. Csak a vak nem látja, milyen érdekeket szolgálnak.

– „Film készül az Aranybulláról, Rákay Philip írja a forgatókönyvét, amit az állam is támogat” – ezzel a címmel közölt cikket a Telex, mintha legalábbis valami botrányt leplezett volna le. Ennek kapcsán ön arról írt a Facebookon, „hosszan sorolhatnám, mi minden van még a tarsolyunkban”. Az előbb is utalt erre; ezek szerint más történelmi filmeken is dolgoznak?

– Igen. Több filmtervünk van, köztük kész forgatókönyvek is. Ezekkel folyamatosan pályázunk a Nemzeti Film­intézetnél, ahol Káel Csaba vezetésével, a minőségi filmkészítés iránt elkötelezett, profi hozzáállásával értő, komoly szakmai munka folyik. Az Aranybulla, amelynek egyik írója és egyik producere vagyok, egyelőre csak egy hosszú fejlesztési folyamat első stációinál jár. Ám van olyan projektünk is, amely egészen közel áll már ahhoz, hogy belátható időn belül nagyszabású történelmi mozifilm készülhessen belőle. Annyit elárulhatok, hogy a magyar történelem egyik legdicsőbb napját, 1848 márciusának idusát, 24 óra történéseit meséli el. Már zajlik az előkészítés, és ha minden zöld lámpa kigyullad, jövő ilyenkor elkezdhetjük forgatni minden idők leglátványosabb, Petőfiről és a márciusi ifjakról szóló kalandfilmjét. A forgatókönyvet Szente Vajkkal és Kis-Szabó Márkkal közösen írtuk, és a film egyik producere is én vagyok.

– A közéletben milyen tervei vannak?

– Legszívesebben csak filmekkel foglalkoznék, reggeltől estig. De 2022-ig bőven akad más feladat is. Például napi szinten tudatosítani a saját médiafelületeimen, hogy mekkora a tétje az előttünk álló választásnak, és miért nem mindegy, hogyan dönt majd az ország. 2022-ben világok ütközetét látjuk majd. A magát modernnek, haladónak hazudó, de egyértelműen a múltat, az életellenes történelmi zsákutcát képviselő ellenzék – háttérben a globális pénzhatalmi hálózattal – áll szemben a hazánkért, közös értékeinkért, európai megmaradásunkért, az egyetlen előremutató irányért keményen küzdő Orbán-kormánnyal. Mindennap tudatosítanunk kell a bizonytalankodókban és a legfiatalabbakban is, hogy miért volna veszélyes hatalmat adni a Gyurcsány vezette ellenzék kezébe. El kell mondani, hogy nem kérünk a „jóemberkedő”, álfilantróp, a végtelenül nevetséges politikai korrektség nyelvén beszélő, a nemzetállamok elsorvasztásában hívő, a szorgalmas középosztályt mindig megsarcoló, a marginális álproblémákat, például a genderkérdést a többségi társadalmakra rákényszeríteni akaró, a 34 millió új migránsnak, a közös pénzünkből, lakhatást és szociális hálót ígérő, a „világkormányról” álmodó, a hálózatot mindenben, kritikátlanul kiszolgáló, hazaáruló politikai garnitúrából. Ez a feladat. És nem is kevés.