Világos jövőkép

Már évszázadokkal korábban is tudták, hogy a katonának nem csupán a fizikai sérüléseit kell ellátni, hanem a lelkével is kell foglalkozni, a lelkészi szolgálatra éppen ezért ugyanúgy szükség van, mint orvosokra, felcserekre – mondta a Demokratának a Tábori Lelkészi Szolgálat újjáalakulásának 25. évfordulója kapcsán Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Fotó: Honvédelem.hu

– Idén huszonöt éves a Tábori Lelkészi Szolgálat, valójában azonban ennél jóval régebben vesznek részt az egyházak a honvédség életében.

– Valóban, a Magyar Honvédség 171 éves történetének a kezdetektől részesei voltak az egyház képviselői, a tábori lelkészek. De már évszázadokkal korábban is tudták, hogy a katonának nem csupán a fizikai sérüléseit kell ellátni, hanem a lelkével is kell foglalkozni, a lelkészi szolgálatra éppen ezért ugyanúgy szükség van, mint orvosokra, felcserekre. Az első világháborúban a feljegyzések szerint kétezer-négyszáz tábori lelkész szolgált, ahogy a második világháború idején is jelentős volt a számuk.

– Aztán jött a kommunista diktatúra…

– Amikor mint annyi más nemzeti vagy keresztény hagyományt, ezt is kiirtották: szándékosan elsorvasztották a tábori lelkészi szolgálat munkáját, az ötvenes évek elejétől negyven esztendőn át senki sem gyakorolhatta ezt a hivatást. A volt előfelvételis papnövendékek sokat tudnának mesélni arról, hogy Kádár-kori sorkatonaságuk idején hogyan gúnyolták, piszkálták, „szívatták” és hogyan figyelték meg őket titkosszolgálati eszközökkel keresztény hitük és önként vállalt leendő hivatásuk miatt.

– Hogyan nyílt meg a lehetőség a Tábori Lelkészi Szolgálat újjáalakulására?

– Az Országgyűlés 1993 júliusában oldotta fel a közösségi vallásgyakorlást akadályozó rendelkezést, ezzel vált lehetővé, hogy ismét létrejöjjön a Tábori Lelkészi Szolgálat három ággal, a katolikus tábori püspökséggel, a protestáns tábori püspökséggel és a tábori rabbinátussal. Mind a Honvédelmi Minisztérium, mind pedig a Magyar Honvédség vezetése fontosnak tartja, hogy katonáink személyes igényeit, így lelki támogatásukat is kiemelt figyelemben részesítse. Az egyházak képviselői éles helyzetben támaszt nyújthatnak, segíthetik a lelki gyógyulást, rendkívül jelentős feladatokat hajtanak végre a nagyobb külföldi missziókban is. Ahogyan Áder János köztársasági elnök úr fogalmazott az újjáalakulás negyedszázados évfordulója alkalmából írott üzenetében: bár feladataik a XXI. századra megváltoztak, a katona ma is a hazája védelmét választja hivatásának, a lelkész pedig támogatja őt ennek vállalásában.

– Mint említette, egy lerombolt építményt kellett évtizedek után újra felépíteni. Mennyire állnak szilárdan a falai?

– Nyugodtan mondhatom, hogy a Tábori Lelkészi Szolgálatnak nem csupán múltja van, de világos jövőképe is. Miután a hitéletet a szovjet birodalomi iga alatt szenvedő országok seregeiben szándékosan betiltották, valóban nem volt könnyű az újrakezdés. Mostanra azonban nemcsak a katonák életében vesz részt a Tábori Lelkészi Szolgálat, hanem a családjaikéban is: házasságkötés, keresztelő, temetés, szentmisék, istentiszteletek, zarándoklatok, vallási ünnepek… Mindezen túlmenően azt gondolom, hogy a szolgálatnak az egyének segítése, a lelki támogatás mellett a közösségépítésben, közösségteremtésben is nagyon fontos szerepe van, ez most, a XXI. századi kihívásokban fel is értékelődött. Nemzeti identitásunk, keresztény hitünk és kultúránk, hazánk szuverenitásának, az ország békéjének fegyveres védelme a magyar honvédek legfőbb feladata. A Tábori Lelkészi Szolgálat a katonai eskü, „a hazáért mindhalálig” teljesítését tudja elősegíteni. Az évforduló alkalmából éppen ezért szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, tábori püspököknek, lelkészeknek, főrabbiknak, akik közreműködtek a Tábori Lelkészi Szolgálat újjáépítésében, illetve akik ma is segítséget nyújtanak honvédjeinknek a mindennapokban. Azt kívánom, hogy Isten áldása kísérje továbbra is működésüket!