Egy neve elhallgatását kérő, felvidéki családból származó miskolci fiatalember a Demokratának röviden felvázolta családja kálváriáját. Hogy miért kér anonimitást a család? Ahogy ők mondják, az idősebb családtagok még mindig félnek az elvtársaktól… Régi felvidéki arisztokrata famíliáról van szó, amely 1945-ig a fenséges felföldi hegyek között élhetett. A XX. század derekán azonban sok ezer magyar családhoz hasonlóan el kellett hagyniuk őseik földjét, Besztercebánya vidékét. Ezen a környéken helyezkedtek el ugyanis a család ősrégi birtokai, kúriával, szántóföldekkel, erdőségekkel. Érdekes módon nem kobozták el sem a benesi hatóságok, sem a kommunisták a roppant földterületet, "csak" birtokba vették azt, így az ingatlanok a telekkönyvekben még mindig a három-négy generációval ezelőtti tulajdonosok nevén szerepelnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hatvanas-hetvenes évek környékén be kellett volna vallaniuk a családtagoknak, immár magyar állampolgárokként, hogy van-e külföldön földjük, de hallgattak az ügyről, bízván abban, hogy egyszer majd a helyükre kerülnek a dolgok.

A cselekvés ideje néhány hónappal ezelőtt jött el. A miskolci fiatalembernek ugyanis van egy hajdani osztálytársa, aki sikerrel vette a nevesítési eljárás akadályait. A fiatalember lapunk egyik cikkének köszönhetően el tudott indulni, s rátalált az adott honlapon az őt érdeklő adatokra. Örömmel szembesült azzal, hogy több ingatlan még mindig felmenői nevén szerepel. Ezért már többször ellátogatott Szlovákiába, hogy elindítsa a nevesítési eljárást, ám eleddig nem járt sikerrel.

Mint ismeretes, a vonatkozó telekkönyveket kell először kikérni, ugyanis enélkül hiába vannak meg 400 évre visszamenőleg a családtagok különböző papírjai, születési és halotti anyakönyvi kivonatai. Mindenesetre a kassai kataszteri hivatalban az ügyintézők közölték a fiatalemberrel és szlovákul remekül beszélő rokonaival, hogy töltsenek ki egy adatlapot, mert különben nem adhatják ki a telekkönyveket. Azt viszont nem tudatták velük, hol lehet ilyet beszerezni, sőt végigküldözgették őket az összes hivatali szobán. Végül kiderült, hogy a besztercebányai kataszteri hivatalba kéne elmenniük.

Időközben megtudták, hogy Magyarországon a szlovák konzulátus munkatársai nem foglalkoznak a kérdéssel, így nem tehettek mást, útra keltek a közép-szlovákiai városba. A Besztercebánya környéki kataszteri hivatalban azonban hasonló élményben volt részük, mint Kassán, ugyanis a telekkönyvek kikéréséhez szükséges adatlapot ott sem kaptak, s keserűen kellett tudomásul venniük, hogy ilyennel senki sem tud szolgálni. A miskolci fiatalember elmondása szerint mindkét helyen ütött-kopott, félig-meddig romos épületben működik a földhivatal, ahol az irodákban szinte semmi sincs, leszámítva az internetkapcsolatra képtelen számítógépeket.

A Demokrata megpróbált utánajárni, mi a teendő ilyen esetben, s egyáltalán még mennyi idejük van az érintetteknek, hogy a tulajdonjogukat érvényesítsék.

Ha valaki az elmúlt hónapokban figyelemmel kísérte a szlovákiai földügyekkel kapcsolatos híradásokat, akkor két – gyakran keveredő – fogalommal találkozhatott. Az egyik az úgynevezett "restitúció", a másik a "földnevesítés". Jóllehet mindkét esetben a tulajdonjog rendezéséről beszélhetünk, fontos tisztáznunk, hogy restitúció alatt egykor elkobzott ingatlanok tulajdonainak visszaállítását, míg a földnevesítés alatt a jelenleg is magántulajdonban lévő, el nem kobzott földek tulajdonjogának a megerősítését értik Szlovákiában. Egyébiránt azok a földterületek, amelyek tulajdonviszonyát az új szlovák földnyilvántartási rendszerbe nem vezetik be, 2005. szeptember 1-jén előbb állami, majd önkormányzati tulajdonba kerülnek.

A restitúciót, vagyis az elkobzott ingatlanok visszaadását 2004. január 1-je és december 31-e között lehetett kérvényezni. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi megyei elnöke, Mede Vencel elmondta, sokan éltek a lehetőséggel, hogy elkobzott vagy kisajátított mezőgazdasági ingatlanjaikat visszaszerezzék, illetőleg az ingatlanok aranykorona-értékének megfelelő kárpótlásra tegyenek szert. Szerencsére többen szereztek vissza forintban kifejezve még több mint 100 milliós nagyságrendű családi vagyonokat is.

– Amennyiben csak a leadott kérelmek számát vennénk figyelembe, akkor sikeresnek is mondhatnánk a földvisszaigénylés folyamatát, ám a kérdést nem szabad csupán az ilyen számadatok tükrében elemezni. A felvidéki földpolitikát a maga teljességében kell megvizsgálnunk, hogy mire is jutottunk az úgynevezett restitúciós törvénynek köszönhetően. Természetesen a földvisszaigénylők egyéni öröme rendkívül fontos, de ha felvidéki szemmel nézzük az egész folyamatot, akkor közösségi szempontokat is figyelembe kell vennünk, mint ahogy ezeket szem előtt tartották azok is, akik hat évtizeddel ezelőtt elkobozták a földeket. Akkor ugyanis nem az egyéni, hanem a kollektív nyomorba döntés volt a csehszlovák vezetés célja, így az akkori hatalom nemzeti hovatartozásuk miatt rántotta ki a felvidéki emberek lába alól a földeket. A kommunista évtizedekben pedig a magántulajdon kikezdésével, az erőszakos kollektivizálással a maradék túlélési kedvet is megpróbálták elvenni az akkori gazdasági stabilitást megteremtő parasztemberektől. Sajnos tömegesen hagyták el a szülőföldjüket, a legtöbben városokba költöztek, többek között az én családtagjaim is. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy világossá tegyem, a szlovákiai földkérdéshez csak a teljesség igényével szabad közelítenünk.

Mindemellett újra meg újra tudatosítani kell, hogy azok a felvidéki származású magyar állampolgárok, akik vagy akiknek felmenői a negyvenes évek derekán kénytelenek voltak elhagyni a szülőföldjüket, elvesztették a szlovák állampolgárságukat. Ha ezeknek az embereknek megmaradhatott volna a szlovák állampolgársága is, akkor ők szintén részt vehettek volna a szlovákiai föld-visszaigénylési folyamatban, ugyanis ezt a lehetőséget az állampolgársághoz kötötték a törvényhozók. Az érintett magyar állampolgárok tehát hiába adták be a szlovákiai hivatalokba visszaigénylési kérelmüket, azokat az adott hivatalnak kötelessége volt elutasítani.

Ugyanakkor magyar állampolgárok Szlovákia területén az úgynevezett földnevesítésben lehetnek érintettek. Azoknak a felvidéki származású magyar állampolgároknak, akiket tulajdonuktól nem fosztottak meg jogerősen (!) sem a benesi, sem a kommunista időkben, azoknak új tulajdonlapot kell kiállíttatniuk az 1964-ig telekkönyvben vezetett ingatlanukra. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az új tulajdonlappal az ingatlan tulajdonjoga megerősíthető. Amennyiben az érintettek ezt nem teszik meg, akkor a jelenlegi Szlovákia megvonja tőlük a tulajdonjogot záros határidőn belül.

Mindazonáltal csak komoly utánajárással lehet kideríteni, hogy az adott személy tulajdonjogát évtizedekkel ezelőtt jogerősen megvonták-e vagy sem. Az ezzel kapcsolatos információkat az illetékes kataszteri hivatalokban található telekkönyvekben lehet fellelni.

– Igen sokan kerestek meg, főként magyar állampolgárok, hogy segítsek tájékozódni egykori családi birtokkal kapcsolatban – hallhattuk Mede Venceltől -, s ha nem is mindegyiküknek, de jó részüknek tudtam segíteni. Ugyanakkor az én kezdeményezésemnek is köszönhetően a szlovákiai kataszterterületek mintegy 40 százalékán digitálisan feldolgozott telekkönyvek adatait sikerült az internetre feltetetni. A www.geoportal.sk/roep honlapon található adatbázisban vezetéknév szerint lehet kutatni a valamikori családi földek után. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csak kiindulási pont a családi ingatlanok felkutatása során, ugyanis mindenképpen a telekkönyveket kell megszerezni, függetlenül attól, hogy az adatbázisban volt-e találat vagy sem. A vonatkozó telekkönyveket pedig az illetékes járási kataszteri hivatalban lehet megkeresni. Ilyenkor azonban gondok adódhatnak, ugyanis jó néhányan jelezték, hogy elutasítóan viselkednek a felvidéki származású magyar állampolgárokkal szemben. Sajnos a szlovák hivatalok nem mindig fogadják tárt karokkal az érdeklődőket. A múlt árnyai az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után sem tűntek el. Ám a földnevesítési eljárást minden érintettnek ajánlatos megindítani, pedig létezik egy szeptember 1-jei határidő…

Mede Vencel úgy véli, az lenne a legszerencsésebb, ha nem lenne határidőhöz kötve a tulajdonjog felkutatása, öröklése és a kataszterbe való bejegyzése. Egyébiránt sokak véleménye szerint a tulajdonjog elenyészése szemben áll az európai szellemiséggel, normákkal és a szlovák alkotmánnyal is. Afelől nem lehetnek kétségeink, hogy a nevesítetlen földek kálváriája nem ér véget szeptember 1-jén. Ebben Mede Vencel is biztos. A kérdés csak az, hogy hány és milyen horderejű per indul a tulajdonmegvonások miatt.

– Egy ilyenről egész biztosan tudok, mégpedig a magaméról. Én ugyanis meghagytam egy, az édesapám nevén lévő nevesítetlen parcellát, amelynek a tulajdonjogáért szeptember 2-án reggel 8 órakor fogok pert indítani, a Szlovák Köztársaság alkotmányának szövegére hivatkozva, amelyben az áll: "a tulajdonjog elévülhetetlen".

Mellesleg a tulajdonjog csak akkor nem évül el, ha – lehetőleg minél előbb – eredményesen befejeződik az örökösödési eljárás, a hagyatéki jegyzőkönyv jogerőre emelkedik, és a kataszteri hivatal kiállítja ez utóbbi alapján a tulajdonlapot névre szólóan. Sokan vannak, akik még csak az örökösödési folyamatot bonyolították le, a tulajdonlapjukat mostanáig nem kapták kézhez. Amennyiben ez szeptember 1-jéig nem történik meg – amire nagy esély van, hiszen a tulajdon bejegyzése akár hónapokig is eltarthat -, a tulajdonjog megszűnik. Következésképp az ingatlan elvész…

Mindezek mellett létezik még egy komoly problémakör a felvidéki földek kapcsán. Egyes vélemények szerint ugyanis akik tulajdonlappal rendelkeznek, azok sem mehetnek biztosra. Szlovákiában jelenleg ugyanis uniós pénzekből telekrendezés folyik, amelynek során a hivatalnokok ide-oda tologatják (!) a parcellákat anélkül, hogy a tulajdonosok beleegyezése szükséges volna ehhez. Bármilyen hihetetlen, de a hivatalnokok ismét átrajzolják a kataszterterületek térképét, végérvényesen megszüntetve az egykori tulajdonjogokat tükröző parcellafelosztást. Így könnyen megtörténhet, hogy mondjuk egy érintett – például egy felvidéki származású magyar állampolgár – parcellája sokkal rosszabb helyre kerül: mondjuk egy beépíthető, tóparti telek helyett egy kevéssé fejleszthető, vasút melletti ingatlant kap.

– Már jó ideje figyelem a szlovák földpolitikát, így felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy amennyiben a földtulajdonhoz való pozitív viszony nem alakul ki falvaink lakóiban, akkor gyakorlatilag kolonizálni fogják őket – emelte fel a hangját Mede Vencel. – Hogy idáig ez még nem következett be, az paradox módon éppen a tulajdonviszonyok kuszaságának tudható be. Ezért óvatosan kell bánni a lehetőségekkel, és védeni kell a közösségi érdekeket. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a föld jelentőségével kapcsolatban tisztázzunk bizonyos elveket.

Akiket tehát a miskolci fiatalemberhez hasonlóan azzal tanácsoltak el, hogy a telekkönyvek kikéréséhez szükséges adatlapot nem tudják biztosítani, azoknak Mede Vencel azt javasolja, kérdezzenek rá az illető hivatalnoktól, hogy nincs-e valamilyen kartográfus ismerőse, aki a szükséges dokumentumokat ki tudná keresni az érintettek távollétében is. Az esetek nagy részében ugyanis a hivatalnokok mindjárt másképp állnak az ügyhöz. Értik, ugye… És semmi aggodalom, a kartográfusok nemcsak gyorsan, de költségkímélő módon dolgoznak… Vagyis olcsón.