Minden okuk megvan az embereknek arra, hogy kimenjenek az utcára, és megérdemlik a szolidaritásunkat – mondta Judith Sargentini a magyarországi jogállamiságról szóló újabb európai parlamenti vitán, és nem ő volt az egyetlen, aki egyértelművé tette, hogy a bevándorláspárti uniós politikusok nyíltan támogatják a hazai ellenzéket. A múlt szerdai esemény, ha lehet, minden eddiginél színvonaltalanabb volt.

Fotó: MTI/Európai Parlament/Jan Van de Vel

Fotó: MTI/Európai Parlament/Jan Van de Vel

Bár hazánkat akarták szégyenpadra ültetni a bevándorláspárti politikusok az Európai Parlament múlt szerdai plenáris ülésén, végül ők kerültek kínos helyzetbe: a magyarországi jogállamiságról szóló, a zöldpárti frakció kezdeményezésére folytatott vitára nagyjából harminc képviselő volt kíváncsi.

Az elsőként felszólaló Melania Ciot, az EU soros elnökségét betöltő Románia európai ügyekért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a közös értékek, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság nagyon fontos sarokkövei az uniónak, ezért a tagállamoknak és az uniós intézményeknek is védeni kell őket. Hozzátette: a tanács komolyan figyelembe veszi majd a képviselők által felvetett aggályokat.

Őt Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke követte, aki felsorolta a hazánkkal kapcsolatos problémákat. Megemlítette egyebek mellett a Stop Soros törvénycsomagot, a tavaly decemberben elfogadott túlóratörvényt, amelyet jelenleg „elemeznek” az Európai Bizottságban, a CEU ügyét, valamint a nonprofit médiaholding és a közigazgatási bírósági rendszer létrehozását is. Vagyis a felszólalásban semmi meglepő nem volt: csupa olyan ügyről volt szó, amit régóta napirenden tartanak a hazánkat bíráló politikusok, illetve olyanokról, amelyekben a magyarországi ellenzék az utóbbi időben támadja a kormányt.

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a Magyarországról szóló újabb vita hivatalos indokai valójában ürügyek: azért kellenek, hogy újra veszekedhessenek hazánkkal.

– A vita oka, hogy zajlik az európai parlamenti választási kampány, és az EP balliberális többsége ebben a kampányban is támadást indított a magyar emberek ellen. De miért van önökben ez az indulat velünk szemben? Mert van egy, az európai emberek életét évtizedekre meghatározó sorskérdés, amiben a magyarok elsöprő többsége, párthovatartozástól függetlenül, egészen mást akar, mint önök. Ez a kérdés a bevándorlás ügye – fogalmazott Deutsch Tamás, felsorolva, hogyan támogatják a migrációt a bevándorláspárti politikusok, és mit gondol ezzel szemben Magyarország.

Fotó: shutterstock.com

Rasszista vád

Szót kért természetesen Judith Sargentini is, aki arról beszélt, hogy a jelentése szeptemberi elfogadása óta „csak rosszabb lett” a helyzet Magyarországon.

– Minden okuk megvan az embereknek arra, hogy kimenjenek az utcára, és megérdemlik a szolidaritásunkat – fogalmazott.

Ezután felsorolta a szerinte problémás területeket, mint a CEU, a hajléktalanok ügye, a közigazgatási bíróságok, a nonprofit médiaholding, a „rabszolgatörvény”, és a teremben ülőket mihamarabbi cselekvésre szólította fel a magyarországi jogállamiság érdekében.

Voltak egészen furcsa felszólalások is. A svéd Malin Björk (Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal) például azt mondta, hogy erősödik Magyarországon az ellenzék, „és ez jó”, ezt az ellenzéket pedig nagyon sokan támogatják más országokból és az Európai Parlamentből is. A magyar kormány kapcsán elfogadhatatlan „rasszista projekteket” emlegetett, a védendő értékek között pedig a médiaszabadságot, a nők jogait és a migránsok jogait sorolta fel… A portugál Carlos Coelho felszólalása pedig azt bizonyította, hogy a néppárti frakcióban is akadnak olyanok, akik hadilábon állnak a tényekkel, mert szerinte „a legtöbb tévét, rádiót, újságot államosította a magyar kormány, amely bezárt egy egyetemet, és embertelen módon kezeli a menekülteket.”

Voltak ugyanakkor olyan politikusok is, akik kiálltak Magyarország mellett. Georgiosz Epitideiosz független görög képviselő például arról beszélt, hazánk bírálatának valós oka, hogy Magyarország nem ad menedékjogot a menekülteknek. Valójában az történik, tette hozzá, hogy Magyarország a saját polgárait védi. A dán Anders Primdahl Vistisen (Európai Konzervatívok és Demokraták) pedig azt mondta, nem egyformán kezelik a tagállamokat az unióban, és szerinte az európai establishment azért támadja Magyarországot és Lengyelországot, mert meg akarnak szabadulni Orbántól, Kaczyńskitől és mindenki mástól, akinek a megválasztása nem tetszik nekik.

Szanyi barakkja

Természetesen a magyarországi ellenzéki pártok politikusai is kihasználták az alkalmat a megszólalásra. Szanyi Tibor szerint a fideszes politikusok „kormányra kerülve a szovjet blokk legvidámabb barakk­ját Európa új siralomházává változtatták”, majd hozzászólását azzal zárta, „az egyetlen jó hír, hogy a nemzeti demokratikus ellenállás fokozódik”.

A párbeszédes Jávor Benedek és a DK-s Niedermüller Péter – a szokásos vádaskodáson túl – egyaránt szóvá tette, hogy Orbán Viktor nem ment el a vitára. Jávor szerint a miniszterelnök „megfutamodott”, Niedermüller szerint Orbán Viktor „nem mer szembenézni az Európai Parlamenttel”. Erre reagálva a fideszes Gál Kinga azt mondta, olyan ez, mint a nyuszikás viccben, „ha itt van a miniszterelnök, az a baj, ha nincs itt, az a baj”. Hozzátette: minden elhangzott vád nevetséges, és mellőzi a tényeket, nem államosították a sajtót, nem zártak be egyetemeket: a Közép-európai Egyetem Magyarországon akkreditált képzései továbbra is működnek. Mindez csak ürügy a magyarországi ellenzéki performanszhoz, a bevándorláspárti európai politikusok pedig azért fokozzák a nyomást, mert nem akarunk beállni a bevándorlóországok sorába.

Fotó: MTI/Európai Parlament/Jan Van de Vel

Érdekes volt megfigyelni a különbséget a Jobbik 2014-es listájának vezetője és a második helyezettje, a párttól azóta eltávolodó Morvai Krisztina és a ma is ott politizáló Balczó Zoltán között. Balczó szerint „a Magyarországon létrejött orbáni rendszer a hűbéri láncolatra és a korrupcióra épít, fokozatosan lebontja a jogállamot, és kiszabadította a gyűlölet szellemét a palackból”, majd ezután hozzátette, meggyőződése, hogy politikai küzdelmüket nem az EP-ben kell megvívniuk, hanem Magyarországon, minden demokratikus eszközt felhasználva a kormány leváltása érdekében. Morvai Krisztina ezzel szemben „Sargentini kisasszonyhoz” szólt, akit arra kért, nézzen körül, milyen kevesen vannak jelen a 751 képviselőből.

– Vonja le a konzekvenciát: senkit nem érdekel most már a maga szerencsétlenkedése, a próbálkozása, a Magyarország elleni támadása elbukott – mondta Morvai Krisztina, javasolva, hogy Judith Sargentini keressen más témát, és figyelmébe ajánlotta a franciaországi „rendőri brutalitás” kérdését.

A legsilányabb autodafé

Az ugyancsak felszólaló Tőkés László arról beszélt, hogy „a zöldek és cinkos elvtársaik által kikényszerített újabb magyar­ellenes parlamenti vita a 7-es cikk szerinti jogállamisági eljárást kezdeményező szeptemberi Sargentini-jelentés egyenes folytatása.”

– Az illegális migrációt visszautasító Magyarország ismételt pellengérre állítása nem más, mint a balliberális bevándorláspárti politikai erők célzatos választási kampányrendezvénye. Ennek, a magyarságunk megbélyegzésére irányuló, áldemokratikus forgatókönyvnek a leggyalázatosabb szereplői azok a nemzetidegen magyar ellenzéki képviselők, akik, régi kommunista gyakorlatot követve, odahaza puccsista demonstrációkkal igyekeznek destabilizálni a társadalmi rendet, idekint pedig gátlástalanul denunciálják saját hazájukat – tette hozzá Tőkés László.

Az RMDSZ-es Sógor Csaba pedig azt mondta: a vita újabb bizonyíték az egyes tagállamokkal szembeni kettős mércére, aminek alkalmazása mára gyakorlattá vált az EP-ben. Szerinte parttalan politikai viták helyett az emberek valós problémáival kellene foglalkozni, példaként említette, hogy a marosvásárhelyi egyetemen folyamatosan vegzálják a diákokat, és nem akarják létrehozni a magyar kart.

A vita végén ismét Frans Timmermans emelkedett szólásra, és azt hangsúlyozta: nem arról van szó, hogy harcot folytatnak egy ország ellen, amely nem akar migránsokat befogadni, szerinte egyszerűen olyan dolgok betartását kérik számon, amelyeket Magyarország maga vállalt.

– Nagyjából erre számítottunk, hiszen amióta Orbán Viktor vezeti Magyarországot, azok az európai politikai erők, amelyeknek nem tetszik, hogy a magyarok jobboldali konzervatív kormányt választottak maguknak, megtesznek mindent hazánk mondvacsinált indokokkal történő lejáratása érdekében – értékelte a vitát Szájer József európai parlamenti képviselő a Magyar Időknek adott interjújában. – Kezdettől fogva világos volt, hogy ez egy kettős mércén alapuló ideológiai alapú támadás az európai baloldali erők részéről. Az európai jobboldal pedig nem elég erős és túl széttöredezett ahhoz, hogy hatékonyan meg tudjon védeni bennünket. A szerdai vitának azonban annyi tétje sem volt, mint a korábbiaknak, hiszen semmilyen külön határozatot nem fogadott el az Európai Parlament, illetve jelen esetben még annyi jogkövetkezménnyel sem kell számolnunk, mint például a korábbi Tavares-jelentésnél. A vita folyton tolódott az elé került valóban fontos kérdések miatt, alig voltak jelen a teremben képviselők, és ellenfeleink meglepően gyenge teljesítményt produkáltak – mondta Szájer József. Hozzátette: ez volt az eddigi legértelmetlenebb és legsilányabb autodafé, amit eddig az európai baloldal Magyarország ellen produkált.

Minden eddiginél nagyobb a tét
Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója is lesújtó véleménnyel van a múlt szerdai vita színvonaláról.
– A vitát kezdeményező migrációpártiak látványos kudarcot vallottak, talán ők maguk sem számítottak arra, hogy ekkora érdektelenségbe fullad majd a jogállamvita mázával lefestett kampányeseményük – mondta a Demokratának Lomnici Zoltán. Az alkotmányjogász hozzátette: ez az európai polgárok valóságától, mindennapjaitól elszakadt politikusok pótcselekvése volt, akik már csupán a gyűlölt ellenfeleikkel, a populistázott nemzeti erőkkel szembeni elkeseredett harcban, a hajtépésben lelnek maguknak megkönnyebbülést. Lomnici Zoltán szerint az ülés színvonala, sokszor nyers belpolitikai vitákba forduló jelenetei, pillanatai méltatlanok voltak ehhez a sok évtizedes hagyománnyal rendelkező demokratikus intézményhez.
– Úgy fest, hogy az eredeti mondással ellentétben „egy bizonyos színvonal alatt a lehető legmélyebb színvonal alá is lehet menni”: a szóban forgó EP-vita ugyanis az eddigi vitákhoz hasonlóan bizonyságául szolgált annak, hogy egy alapvetően világnézeti-ideológiai hátterű kritikaáradatot igyekeznek jogi-szakmai köntösbe burkolni a brüsszeli bürokraták – nyilatkozta lapunknak Szánthó Miklós. – Ezt jól mutatja, hogy amikor úgymond konkrétumokat igyekeztek felhozni, a nyílt társadalom pártján álló képviselők állításai, akár a közigazgatási bíróságok, akár A munka törvénykönyvének módosítása, akár a jobboldali médiaalapítvány kapcsán, köszönőviszonyban sem voltak a tényekkel.
Az Alapjogokért központ igazgatója szerint a legkirívóbb példa a színvonaltalanságra az volt, ahogy az EP-képviselők az unió saját szabályait akarták kendőzetlenül megsérteni. Azt követelték ugyanis, hogy a Magyarország ellen folyamatban lévő, és egyébként a Sargentini-jelentéssel az EP által megindított jogállamiság-eljárásba most, a Tanács előtti szakaszban is részt vehessenek.
– Ezt azonban az uniós szerződések egyértelműen kizárják, így akár azt is mondhatnánk, hogy valójában az EP ellen kellene jogállamiság-eljárást indítani, mert ők azok, akik megsértik az uniós jogot – fogalmazott Szánthó Miklós.
Szerinte a következő hónapokban is számíthatunk hasonló támadásokra a bevándorláspárti politikusok részéről.
– Nem csupán azért, mert ez már az EP-kampány része. Az előbb említett világnézeti konfliktus ugyanis nemcsak a migráció, de az egész multikulti-nyílt társadalom koncepció megítélése kapcsán jelen van. A posztmodern liberalizmus egy totalitárius ideológia, amelynek van egy dogmatikailag behatárolt képe arról, hogyan is kell működnie a világnak, és ha valaki ezt megkérdőjelezi, azt el akarják hallgattatni, az ellen átfogó háborút indítanak – mondta az Alapjogokért Központ igazgatója, hozzátéve, mivel Magyarország egyértelműen elutasítja a modern liberalizmus bevándorláspárti kánonját, hazánk sem maradhat ki a totális és folyamatos támadásokból.
Lomnici Zoltán szerint sem számíthatunk a támadáshullám enyhülésére a májusi EP-választásig, hiszen a bevándorláspárti politikusok is tisztában vannak azzal, hogy a voksolás tétje minden eddiginél nagyobb.
– Tudják, hogy ha sikerül Európában a nemzeti áttörés, és az egyértelműen bevándorlást ellenző pártok és pártszövetségek érnek el tekintélyes arányt, akár többséget is az EP-ben, akkor még időben megállítható az európai népesség kicseréléséről szóló mestertervük végrehajtása – vélekedett az alkotmányjogász.
Lomnici Zoltán úgy vélte, az a tény, hogy a magyarországi jogállamiság kérdésével számos külföldi sajtóorgánum is foglalkozott, azt a narratívát erősíti, hogy a balliberális föderalistáknak, a nyílt társadalom barátainak fontos Magyarország nyomás alatt tartása. Maga az EP- performansz az európai baloldal választási kampányának részeként szolgált – Frans Timmermans bizottsági alelnök a szocialisták, míg Judith Sargentini a zöldek kampányát vezette ebben az álvitában –, de mindent összevetve már egyre kevésbé tud hatásos lenni.
– Jóllehet a hazai ellenzéknek ez aligha segíthetett bármit is, a baloldali magyar EP-képviselők is aktív szereplői voltak ennek az átlátszóan migrációpárti kampányeseménynek – tette hozzá Lomnici Zoltán. – Megjegyzem, már a római jogban tág kategóriaként értelmezték a hazaárulást jelentő perduelliót, amiben egyébként a duellum szóból eredő második tag eredeti értelmében harcra, háborúra utal. Mi se szépítsük: ezek a balliberális képviselők saját hazájuk és nemzetük ellen szálltak ádáz, verbális harcba, az idegen ellenfelek érdekét szolgálva minden elhangzott szavukkal, lovagias szellemi párbaj helyett a legalantasabbul célzott hátbaszúrási kísérletekkel.
Szánthó Miklós szerint is alapvetően az európai közönségnek szólt az esemény, „eléggé elfuserált módon”, de azt igyekezvén felmutatni, hogy bármilyen eszközt bevetnek azok ellen, akik az útjukban állnak.
– Ehhez pedig a szokásos receptet szedték elő az európai szakácskönyvből: végy egy adag ideológiailag motivált, átpolitizált eljárást, öntsd le a „jogállamiság” jelszavának szószával, fűszerezd nagy adag „demokráciamantrával”, és tálald úgy, mintha ez egy semleges fogás lenne! – fogalmazott Szánthó Miklós. – A magyarországi ellenzék mindebben legfeljebb segédkukta, mely egy, a kontinens jövőjét évtizedekre, de lehet, évszázadokra meghatározó kérdésben a nyílt társadalom és a bevándorláspártiak oldalára állt, elszalasztva az utolsó utáni lehetőségét is annak, hogy valaha részese legyen a magyar nemzeti konszenzusnak. Ez egy súlyos pszichés deformáció, megfelelési kényszer részükről: mindig egy külső hatalom elvárásaihoz igyekeznek alkalmazkodni, és nem a nemzet érdekét teszik első helyre.
A két szakértőnek felvetettük: úgy tűnik, hogy miközben a bevándorlás veszélyeit bagatellizálni akarja az uniós elit, egy másik, általuk kreált veszéllyel igyekeznek riogatni a közvéleményt. Nevezetesen azzal, hogy erősödnek az úgymond populista, illiberális, a demokratikus alapjogokat felszámoló politikusok.
– Úgy gondolják, hogy aki ezt a perverz liberális krédót támadja, az egyben az egész emberiség ellen intéz kihívást, holott a liberalizmus csak egy a sok politikai álláspontból, és azokból is a rosszabbak közé tartozik – vélekedett Szánthó Miklós. – Egyébként bevándorlás és „populizmus” ügye egybefügg természetesen: hiszen azért bélyegzik ellenfeleiket „populistának”, ami egyébiránt nem biztos, hogy negatív jelző, mert ők a liberális elit magasztos ideáival szemben két lábbal állnak a földön, és rávilágítanak arra, hogy a „multikulturális álom” csak az utópiákban létezik. A valóság sokkal inkább a párhuzamos társadalmak kialakulása, és a nagyfokú bevándorlás által gerjesztett szociális, politikai és gazdasági feszültségek.
Az Alapjogokért Központ igazgatója hozzátette, sajnos úgy tűnik, Nyugat-Európában az agymosás sikerrel járt, de relatív lemaradottsága miatt a közép-európai térség „immunisabb tud lenni a szélsőséges tolerancia és érzékenyítés kórságára”.
Lomnici Zoltán szerint a populizmus maga egy politikai retorika és meggyőződés, amely az elitekkel szembeni bizalmatlanság kifejezője. A populizmusnál a nép ösztönei és akarata orientálják a politikai cselekvést.
– Feltehetjük a kérdést: az EU-t az elmúlt években érő válságok kezelése kapcsán lehet-e jogos a mostani brüsszeli és európai elitekkel szembeni elégedetlenség? Ennek az eldöntését szerintem bízzuk a kedves választóra. Ők világossá tehetik a májusi választáson, hogy Európára valójában nem a populistának címkézett politikusok jelentenek veszélyt, hanem sokkal inkább a befogadóvá tenni kívánt európai társadalmak belső feszültségeiben rejlő kockázatok.
Az alkotmányjogász hangsúlyozta: Európa legfőbb kihívása ma a migráció, amellyel Nyugaton már a köznapi polgár is kezd tisztában lenni, és mindazon politika, amely ezt a kérdést bagatellizálni akarja, közép- és hosszú távon biztos kudarcra van ítélve.
– A bevándorláspártiak számára ezért e tekintetben rossz ómen, intő jel is lehetett az EP-ben megkísérelt pellengérre állítás teljes kudarca. A becsődölt brüsszeli elit ebben az összetételben a végnapjait éli, Juncker egyetlen feladata pedig, hogy csődbiztosként felügyelje, az elkövetkező időszakban a kifutó garnitúra minél kevesebb kárt okozzon az uniónak – nyilatkozta a Demokratának ifjabb Lomnici Zoltán.
(bp)
Szerény visszhang
Az angol nyelvű internetes sajtóban nem hagyott mély nyomot a jogállamiság magyarországi helyzetéről rendezett múlt szerdai, brüsszeli vita. Talán még a fősodratú liberális média is érezte, hogy nehéz lenne megmagyarázni, Sargentini képviselő asszony legutóbbi – Morvai Krisztina szavaival élve – „szerencsétlen próbálkozása” miért volt olyannyira sikertelen, hogy csupán jó kéttucatnyi képviselő fáradt be a vitára.
A brit The Guardian egy tőlük meglepően tényszerű tudósításban számolt be a brüsszeli eseményről (EU leaders must do more to save rule of law in Hungary, says MEP; 2019. január 30.), a Euronews viszont csupán egy nyúlfarknyi tudósítást jelentetett meg róla (Orban skips European Parliament debate on Hungary Article 7 sanctions; 2019. január 30.), míg másfelé sokkal inkább az annak kapcsán született véleménycikkekkel találkoztunk.
Az uniós ügyekre szakosodott EUobserver.com honlapon a vitáról szóló beharangozójában Natacha Kazatchkine például kijelenti, hogy hiába fenyegették meg hazánkat a hetes cikkely alkalmazásával, az ügyben nemigen történt előrelépés, „mindeközben Magyarországon pedig egyre romlik a helyzet, a kormány egyre jobban aláássa a sajtó sokszínűségét, a nem kormányzati szervezetek szabadságát és a munkások jogait.” (Hungarians have taken to the streets – now will EU act?; 2019. január 30.). Az írásban persze előjön a magyar ellenzék összes kedvenc mantrája, a „budapesti Central European University bezárásától” addig, hogy az MTVA épületében „négy ellenzéki képviselőt bántalmaztak, amikor a tüntetésekről szóló közvetítések elfogultsága ellen tiltakoztak”. A vádak sora végtelen, a brüsszeli vitanap pedig láthatóan kiváló ürügyet szolgáltatott a cikkírónak ahhoz, hogy azokat a legnagyobb uniós portálon újra elismételje. A szerzőről aztán az apróbetűs részben azt is megtudjuk, hogy az Open Society European Policy Institute uniós politikai részlegének vezetője.
A kedvencünk mégis egy, a vita napján megjelent és rendkívül hosszúra nyúlt írás egy bizonyos Piroska Nagy-Mohacsi tollából, aki nemcsak programkoordinátor, de ráadásul kutató is a brit London School of Economics-nál. Nagy-Mohacsi a tizenhárom nyelvre lefordított (a magyar nincs köztük) kommentármagazin, a Project Syndicate oldalán megjelent első publikációjában a „közép-európai illiberális demokráciák végzetes hibáiról” értekezik (The Fatal Flaw of Central Europe’s Illiberal Democracies; 2019. január 30.), és teszi mindezt akkora sikerrel, hogy azt még az új-zélandi, befektetésekkel foglalkozó interest.co.nz is átveszi, és üzleti rovatában közli a fülbemászó „Amikor a kormányokat kvázi-autoriter autokraták foglalják el, az oligarchiát támogató törvényváltoztatások elől kizárólag tüntetésekkel és polgári engedetlenséggel lehet megmenekülni, állítja Piroska Nagy-Mohacsi” címmel. A nem túl szerencsés cím pontosan visszaadja az írás üzenetét és stílusát, és nehezen hihető, hogy a megjelenés időzítése a brüsszeli vitanapra csupán a véletlen műve. Talán abban reménykedhettek, hogy ha a vita iránti érdeklődés nem lesz olyan gyengécske, akkor Nagy-Mohacsi mélyelemzésére is nagyobb figyelem hárul.
Az olasz sajtóban is alig volt visszhangja a vitának. A Corriere dell’Umbria perugiai napilap január 31-én kelt beszámolója Lara Comi olasz európai parlamenti képviselőt idézi a jobboldali Forza Italia részéről, aki az Európai Parlament ülése alkalmával egyértelművé tette, hogy pártja álláspontja Magyarországról „közel áll Orbán Viktor miniszterelnökéhez”.
(SVÁ, Tűzfalcsoport)