Visszavesszük a történelmünket

– Még a szlovákok, a románok is előttünk járnak önálló állami intézmény tekintetében, az angolokról vagy a németekről nem is beszélve, mégis a hazai, elsősorban a kádárizmusban, az Aczél György istállójában nevelkedett történészek, no meg a balliberális sajtó csak egy „újabb szittya színházat” emlegetve azt harsogja: minek önökre költeni?…

– Meggyőződésem, hogy noha hangosak, nagyon kevesen vannak. Minden nemzet kutatja a múltját, olyannyira, hogy más országok levéltári anyagai között is a saját identitásuk újabb bizonyítékait keresik. Szinte egymással versenyezve gyűjtik az adatokat, olykor más nemzet történelméből is lecsippentenek eseményeket, csak hogy a magukét hitelesebbé tegyék. Az egyre tudományosabb múltkutatás egyben védekezés is a nemzeteket beolvasztással fenyegető globalizáció ellen, ami a magyarság esetében azzal is párosul, hogy Mohács után alig volt olyan időszak, amikor független, önálló történelemkutatásról beszélhettünk. Azon dolgozunk, hogy a nemzet végre az igazi és teljes múltjával tisztában lehessen. Persze akadnak, akik másként gondolják.

– Az önök idei alapköltségvetése alig haladja meg a 800 millió forintot, ugyanakkor több száz, a honfoglalást tekintve pedig akár ezer évet kell rendbe tenni.

– Vannak, akik érdemben, tényeket felmutatva nem tudnak velünk vitatkozni, nekik marad a ferdítés, a minősítgetés. Régi beidegződések ezek. Számomra ez a különös figyelem is megtisztelő. Az intézet működése stabil jogi, gazdasági és informatikai alapokon nyugszik. Erre épülnek a folyamatos kutatások, jelenleg huszonnégy. A külföldi és hazai konferenciák, médiamegjelenések, rendezvények, könyvkiadások pedig összességében több százas nagyságrendűek. A közösségi médiában egy év alatt több mint hétmillió emberhez jutottunk el. Mutattam önnek is, csak az utóbbi héten 552 ezer bejegyzéselérés található oldalainkon. Kiemelném, hogy A magyarság eredete című archeogenetikai videónk eddig több mint egymillió-egyszázezer embert ért el, és 450 ezren tekintették meg. Mindössze két hét alatt. Volt olyan nap, hogy Magyarországon ez a videó volt a legnézettebb a Facebookon. Ez is mutatja, milyen óriási az érdeklődés a magyar emberekben a múltunk megismerése iránt. Angol és német nyelven is közzétettük az anyagot, már most több tízezres a nézettsége, sok a külföldi érdeklődő is. Mára a Magyarságkutató Intézet az ország legismertebb tudományos intézménye lett.

– Valószínű, ilyen gyors népszerűségre és nemzetközi kutatási sikerre még dr. Kásler Miklós miniszter úr sem gondolt, amikor az intézetet megálmodta. Mint ahogyan arra sem, hogy milyen körülmények között találják majd nemzetünk királyainak földi maradványait.

– Most már olyan időszakban vagyunk, amikor az archeogenetikai tudományos módszer alkalmazásával őseink, sőt a magyarság származását, mozgását hitelesen tudjuk bizonyítani. Székesfehérváron nyugvó királyaink csontjai és mások földi maradványai ma azonosítatlanul fekszenek ércládákban. Az elmúlt ötszáz évben esélyünk sem volt méltó temetést rendezni, emlékműveket emelni nagy királyainknak. Más országokban, például Angliában, Skóciában, Spanyolországban tisztelet, alázat és büszkeség övezi a történelmi nagyságokat, méltó nyughelyen fekszenek, nem pedig vasládában a földbe ásva. Mi nem epizódszereplői vagyunk a történelemnek. Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a fiatalokban kialakuljon a hazafiság, a nemzet szeretete és az iránta való hűség. A múltunkra utaló jeleket és helyeket nem szabad feledésben hagyni.

– Székesfehérváron az elmúlt időkben több királyunk csontjait keverték össze szándékosan. Igaz, hogy közöttük talán Hunyadi Mátyásét is?

– Biztos vagyok benne, hogy amiként Kásler miniszter úr vezetésével III. Béla esetében már sikeres és hiteles eredményekre jutottunk, úgy más történelmi személyek tekintetében is megnyugtató válasz adható.

– Mégis, vagy éppen ezért a finnugor-, a manysi-, a cseremiszpártiak, illetve az Attila meg Hunor és Magor elleni bozótharcosok csak szitokszóként emlegetik Kásler, Lugossy, Szakács, Hoppál, Takaró nevét, és alternatív történelmi lobbiként határozzák meg önöket. Számít a véleményük?

– Sikeres esztendőn vagyunk túl, és úgy érzékelem, mintha kezdenének alábbhagyni ezek a támadások. Nem tudnak velünk igazán mit kezdeni, mert kizárólag a tudományosság és a szakmaiság alapján működünk. Ténybeli kritikákkal eddig nem találkoztunk.

– Mondhatjuk úgy is, hogy az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása, illetve III. Béla Y-kromoszómás elemzésének sikere betett a baloldalnak?

– Ehhez a tudományos eredményhez nem fér kétség, hiszen nemzetközi szakemberekből álló csoport végezte a vizsgálatot, és a világ egyik legmagasabb besorolású tudományos szaklapjában jelent meg a dolgozat. Ha valaki mégis kételkedik benne, annak ugyanezt a folyamatot kellene végigvinnie és az ellenkezőjét bizonyítania. Ezen a tudományos szinten kevés a sárdobálás, illetve sokkal erősebb az őszinte társadalmi érdeklődés, mint az alaptalan kakaskodás. Amikor eredményt érünk el, akkor azt azonnal és tárgyilagosan megosztjuk a magyar közvéleménnyel.

– Közben azzal is számolniuk kell, hogy sem a jelenlegi határainkon belül, sem a nagyvilágban nem túlzottan ismert a magyarság eredete és történelme, például a hun–magyar rokonságra, Attila királyra, az Árpád-házra, végül egész népünkre utalok.

– Pedig mindezek bizonyítására és népszerűsítésére jó esélyeink vannak. Azért nem mondhatok ennél biztosabbat, mert jelenleg is folynak a régészeti, az ar­cheogenetikai, a nyelvtörténeti és egyéb kutatások egységesen és azonos cél érdekében: annak a természetes igénynek a valós és tudományos kielégítésére, amely a magyar társadalom döntő többségében a származása és a történelme iránt megnyilvánul. A szkíták, avarok, hunok, Attila és az Árpádok a legkeresettebb szavak a közösségi oldalainkon. Az eddigi feltevések nem alaptalanok, de egyértelmű és tudományosan alátámasztott bizonyításra szorulnak. Az tény, hogy a magyarság a szkíta és a hun kultúrkörből származik, a vérségi, genetikai vizsgálatok most folynak. Az eddigi eredmények azt mutatják, igenis van rokoni kapcsolat. Sokakat megzavar egy-egy mai terület országgal való azonosítása, elnevezése. A jelen kutatási eredmény sem azt jelenti, hogy akkor mi például Mongóliából vagy Afganisztánból származunk, hanem hogy őseink ezen a földrajzi területen éltek. Ebben a korban az előbb említett országok nem is léteztek. Nemcsak a csontokban, de a fejekben is rendet kell rakni, amihez türelemre van szükség. A tudományos eredményeket közérthető módon is közzétesszük.

– Nem tart attól, hogy az eredményeik meg az ellenoldali irigység újabb vádat szül majd, például a kormány és a felügyelő miniszter beleszólnak érdemlegesen a munkájukba?

– Az elmúlt másfél esztendőben olyan megkeresés nem érkezett a kormány részéről munkánk tartalmával vagy a kutatásainkkal kapcsolatban, amire gondol. A kormány világos feladatokkal alapította az intézetet, mi pedig azoknak megfelelően dolgozunk. Itt egyetlen fokmérő van, ez pedig a tudományosság. Ugyanakkor legjobb tudásunk szerint részt veszünk több, a kormány által meghatározott feladatban. Elegendő a jövő évi Szent László lovagkirály-zarándokútra gondolni, amelynek tudományos hátterét mi dolgoztuk ki, útvonalterv- és térképjavaslatait mi készítettük elő.

Ősi Árpád-ház

Közel ötezer évvel ezelőttre, a mai Afganisztán északi részén valaha létezett Baktriába vezetnek az Árpád-ház genetikai nyomai.

– Úgy serdültünk fel a kommunizmusban, hogy egy vesztes, rossz oldalon harcoló, igazán vállalható múlt nélküli, ezért vezetésre szoruló, szerencsétlen ország gyermekei vagyunk, akik előtt egyetlen jövő mutatkozik: belesimulni engedelmesen és vallástalanul a minket uraló nagyságos hatalom megtűrő mindennapjaiba. Kiböjtöltük át- meg átírt történelmünk feltámadását, önbecsülésünk, büszkeségünk, egészséges nacionalizmusunk gyakorlását.

– Meg kell ismerni, ha úgy tetszik, vissza kell venni dicső múltunkat. És onnan folytatni. Ez most zajlik éppen. A magyarság története bámulatos és káprázatos teljesítmény, amely nagy formátumú fejedelmeink és királyaink irányításával olykor döntő hatással volt Ázsia és Európa fejlődésére, történelmére. Ezt kell most bemutatni, ezt kell az emberekkel megismertetni. Sok és óriási a feladat, akárcsak visszakapott lehetőségeink, hiszen minden területen kiadós a lemaradásunk. Nemrég a figyelmembe ajánlottak egy olasz nyelvű könyvet, amelynek a címe A magyarok háborúi. 450 esztendővel ezelőtt íródott. Néhány hazai kutató korábban hallott róla, de a könyv magyarul nincs meg. Az I. Lipót császárnak írott mű a magyarok ütközeteit és királyait mutatja be, és a sorrend természetesen Attilával (akit a szerző királynak nevez) kezdődik. Több háború, megszállás, rablás, hadisarc vagy szándékos rombolás miatt vannak fehér foltok a történelmünkben. El kell mennünk olyan helyekre, levéltárakba, ahol ezeknek a hiányzó „lapoknak”, eseményeknek, történeteknek meglehet vagy a párja, vagy más forrásban a tartalma. Sok olyan írásos forrás található a világban, amelyekkel a hiányzó vagy meglévő, de kiigazítandó részeket sikerülhet feltárni.

– Divatos kifejezéssel élve, akkor fürkészniük kell a kutatóknak is szerte a világban? Kínától Moszkván át Berlinig, hogy legyengített történelemtudatunk ismét elegendő oxigénhez jusson?

– Kéttucatnyi állandó kutatási területünk mellett ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ez szakember- és időigényes. Ugyanakkor az Árpád-ház filogenetikai kutatásai mellett megkezdtük az avar, a hun és a magyar régi köztemetőkben is a kutatásokat Kárpát-medence-szerte. Ezzel szeretnénk a magyarság származását és jelenlétét egyszer és mindenkorra tudományosan bizonyítani. A XX. század kificamította a történelmünket. Ezt most helyre kell tenni.