Ősi Árpád-ház
Közel ötezer évvel ezelőttre, a mai Afganisztán északi részén valaha létezett Baktriába vezetnek az Árpád-ház genetikai nyomai – ez a szenzáció derült ki magyar és külföldi tudósok archeogenetikai kutatásából. A felfedezés alapjaiban rengeti meg a magyarság és nagy uralkodói dinasztiája eredetének finnugrista elméletét.
A Nature című neves természettudományi folyóirat portfóliójába tartozó tudományos lap, a European Journal of Human Genetics által közölt, 23, köztük 8 magyar szakember jegyezte, Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján című publikáció az eddigi legjelentősebb eredménye annak a kutatásnak, amelyet Kásler Miklós professzor 2013 óta vezet, és amelybe bekapcsolódott a miniszter által létrehozott Magyarságkutató Intézet is. Az emberi erőforrások miniszterének iránymutatásai szerint zajlanak a tudományos kutatások, amelyeknek egyik mérföldköve, hogy az 1172-től 1196-ig uralkodó király csontvázából vett mintából sikerült meghatározni az Árpádokra jellemző DNS-szakaszt, amelyet a kutatók több alcsoportra bontottak, és így pontosan feltárták történetüket térben és időben.
Baskírok a láthatáron
A 2013-ban elkezdett, több munkacsoportban, az eredmények hitelesítése érdekében külföldi egyetemek bevonásával folytatott vizsgálatok lényege úgy foglalható össze, hogy a Mátyás-templomban nyugvó III. Béla csontmaradványaiból vett kromoszómaminta a férfiágon öröklődő és így az apai leszármazást követhetővé tevő Y-kromoszóma vizsgálata alapján azt bizonyítja, hogy az uralkodóház őseinek élettere a mai Észak-Afganisztán területén, az egykori Baktriában volt 4500 évvel ezelőtt. Ez az egyiptomi Óbirodalom korszaka, jóval megelőzve a hellén kultúra legkorábbi időszakát is.
A legközelebbi rokonság a kutatók szerint a baskírokkal mutatható ki, ám nagyjából Krisztus előtt ezer évvel külön útra léptek az Árpádok ősei, akiknek genetikai nyomai ezután igazolhatóan az Urál délnyugati térségébe vezettek.
– Az első eredményekről 2015 szeptemberében számoltam be az Országos Onkológiai Intézet előadótermében. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy az Árpád-ház tagjai hordozzák a Z2125 markert. Ez a leggyakoribb az afganisztáni pastukban, e populáció felében megtalálható – mondta az előzményekről a publikáció első szerzője, Nagy L. Péter. Az Egyesült Államokban élő orvos, humángenetikus, a Praxis Genomics LLC igazgatója azt is elmondta, hogy alapfeltétel volt a Mátyás-templomban őrzött csontmaradványok exhumálása és a belőlük való mintavétel, amit Kásler Miklós vezetésével az Országos Onkológiai Intézet munkatársai végeztek el.
Fintorog a ponyvaíró
Bár normális körülmények között a magyar őstörténetnek semmi köze nem lenne a politikához, hazánkban a közbeszédet és a szellemi életet még mindig fertőző magyarellenes indulatok azonnal felhorgadtak. A Nyugati Fény például Napszúrást kapott? címmel adott hírt Kásler Miklós bejelentéséről, hozzátéve, hogy „lassan ideje lenne méltósággal visszavonulni”. A gyurcsányista portál egy szóval sem említi sem a Magyarságkutató Intézetet, sem a rangos és tudományosan mérvadó Nature folyóirat kiadványát, ehelyett „egy nemzetközi lapban megjelent cikkre” utal, az Árpádok nevét pedig következetesen idézőjelbe teszi, azt sugallva, hogy Árpádok nem is léteztek, a dinasztia pusztán fikció.
Demszky Gábor egykori sajtósa is azonnal beszállt a jelentős tudományos eredmény elkoszolásába. A magát irodalmárként és íróként feltüntető Nyáry Krisztián szükségét érezte, hogy bármiféle szakmai ismeret nélkül értéktelenítse sokak alapos tudományos munkáját. „A feltételezett baktriai Árpád-ős és III. Béla halála között 3200 év telt el, ez 120-160 generációt feltételez. Akinek kedve tartja, kiszámolhatja: Eurázsia i. e. 2000 körül élt lakói közül lényegében mindenkinek volt esélye rá, hogy Béla királyunk őse legyen. Az lenne a csoda, ha pont Baktriában nem lenne ilyen ősapa vagy ősanya”, írja Nyáry, bizonyítva, hogy mit sem konyít a genetikához.
Bizonyít az archeogenetika
– A vizsgálatok során a csontokból nyert DNS-nek azt a szakaszát határoztuk meg, amely kizárólag az Y-kromoszómában, tehát csak a család férfi tagjaiban öröklődik a génszakasz kialakulásától egészen III. Béláig és még tovább. Teljesen egyértelműen lehet mondani, hogy a szekvenált gén valóban az Árpád-ház férfi tagjaié – szögezte le a Demokrata kérdésére Kásler Miklós. Az emberi erőforrások minisztere szerint megállapítható, hogy az Árpád-ház férfiágának elődei 4500 évvel ezelőtt, a Turáni-alföld északkeleti részén éltek, ott alakult ki a rájuk jellemző DNS-szakasz. Ez a vidéken az ókorban Baktria néven szerepelt. Ezen a területen más etnikai csoportok előfordulását is ki lehet mutatni. A történelemtudomány feladata az, hogy Sztrabón, Hérodotosz és mások ókori leírása alapján figyelemmel kövessék, milyen népek éltek ezeken a területeken. Az archeogenetikusoknak pedig az a dolga, hogy genetikailag meghatározzák az eredetet.
– Az ókori Baktriában jellemzően indoiráni népek, onnan délnyugatra pedig a szkíták éltek. 2000 évvel ezelőtt az Árpádok ősei is ide érkeztek. A Krisztus előtt nagyjából 200 évvel megalapított ázsiai hun birodalom ebben az időben kezdett az Urál déli területein nyugati irányba vándorolni, elmozdulni. Sok népcsoport találkozott, mi itt az Árpádok génállományáról beszélünk, illetve az Árpád-dinasztia térbeli és időbeli elhelyezkedéséről. Az őket követő emberek, a hadsereg genetikai összetétele minden bizonnyal színesebb, többgyökerű lesz – fejtette ki lapunknak Kásler Miklós.
– A Z2125 marker 4500-5000 évvel ezelőtt keletkezett. Nyomon akartuk követni a vándorlás útvonalát, ami az Árpádok őseit a mai Afganisztán területéről a Kárpát-medencébe vezette, ezért kapcsolatba léptünk olyan kutatókkal, akiknek kiterjedt és tudományosan dokumentált DNS-gyűjtemény állt a rendelkezésére. Így sikerült a baskírokat az Árpád-házhoz apai ágon legközelebb álló etnikumként azonosítani – magyarázza Nagy L. Péter, hozzátéve, hogy mindez pontosan egybevág Julianus barát leírásaival és a legújabb régészeti felfedezésekkel. Kásler Miklós pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek az eredmények megerősítik a magyar hagyományokat, a legendákat, a krónikák leírásait, a régészeti leleteket, az antropológiai vizsgálatokat egyaránt.
– A honfoglalás kori népességet vizsgáló kutatásainkban a gének kijelölték ezt a régiót és népességet. A kérdés ezután az, hogy innen mely más irányok, térségek milyen mértékben játszottak szerepet a magyarok etnogenezisében. Nagy hiba lenne, ha a Volga–Urál régiónál megállna a kutatás, hisz a genetikai eredmények alapján is új kutatási lehetőségek nyíltak, amiket meg kell vizsgálni – húzta alá a Demokratának a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának vezetője.
Árpádok és népeik
– A Kásler miniszter úr által megálmodott és vezetett kutatás nem zárult le, a munkát többek között a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert osszáriumának vizsgálatával folytatjuk – mondja Neparáczki Endre, hangsúlyozva, hogy a Magyarságkutató Intézet kiemelt célja a társadalommal megismertetni a legfrissebb kutatási eredményeket.
– Előfordul, hogy ez nem könnyen emészthető. Ilyenkor szívesen elmagyarázzuk, hogy mi az örökléstani különbség az anyai vonal jellemzésére használható mitokondriális genom vagy az apai vonal leszármazásának nyomon követésére alkalmas Y-kromoszóma és a fennmaradó úgynevezett autoszómás kromoszómák között. Az Y-kromoszóma markerkészlete szinte változatlanul öröklődik nagyapáról apára és fiúra, így kiválóan alkalmas az Árpád-ház meghatározására – summázza a szakmai lényeget Neparáczki Endre.
Nagy L. Péter úgy látja, a feltárt adatok legalább két genetikai komponenst azonosítanak a magyarok elődei között.
– Azt gondoljuk, hogy még több más, a baskírokban és magyarokban egyaránt jelen levő marker analízise tovább fogja pontosítani az elválás időpontját és az akkori populációk etnikai összetételét – bizakodik a szakember.
Kásler Miklós szerint az új kutatási eredmények számos további kérdést vetnek fel. Mint az emberi erőforrások minisztere a szenzációs publikációt ismertető sajtótájékoztatón fogalmazott, a közzétett tényekkel lehet ellenérvekkel vitatkozni, de megkerülni azokat lehetetlen.
– Kutatócsoportunk intenzíven vizsgálja a honfoglalás kori népességet is a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjában. A közeljövőben tesszük közzé a szegényesebb melléklettel temetkező honfoglalás kori népesség anyai vonalairól szóló közleményünket. Már tavaly év végén közöltük a hun, avar és honfoglalás kori, többségében a korabeli elithez sorolható leletek férfiágú leszármazását. Ezek a populációgenetikai kutatások nem feltétlenül esnek egybe az Árpád-ház filogenetikai kutatásainak eredményeivel, de nem is zárják ki annak a lehetőségét, hogy lesz olyan részhalmaza a vizsgált népességnek, amelynek leszármazása egybeesik a Turul-dinasztiáéval – árnyalja a képet Neparáczki Endre.
Lehetőség a nyelvészetnek is
Ami a finnugrista elméletet illeti, a Demokrata érdeklődésére Kásler Miklós hangsúlyozta, hogy az archeogenetikai kutatások nem adnak választ a nyelvi eredetre. A tárcavezető szerint elképzelhető, hogy a magyar nyelv kialakulása, esetleg változása során kapcsolatba kerülhetett finnugor népekkel, és ugyancsak valószínű, hogy türk hatások is érték, esetleg további nyelvekkel együtt. Az ez irányú kutatásokhoz szintén fel lehet használni az archeogenetika által feltárt közvetett bizonyítékokat.
Nagy L. Péter emlékeztet rá, hogy a magyarok ősei több genetikai csoportot tartalmaztak már 2000 évvel ezelőtt is. Ezek között voltak olyan genetikai komponensek, amelyeket főleg a finnugor nyelveket jelenleg beszélő populációkkal lehet kapcsolatba hozni, és olyanok is, például az Árpádok ősei, akik a török nyelveket beszélő csoportokkal állnak rokonságban. – Nyelvészeti hipotézist a genetika se bizonyítani, se cáfolni nem hivatott – szögezte le a kutató.
– A társadalomtudományok hatalmas lehetőség előtt állnak. Segítségül hívhatják a közvetlen adatokkal szolgáló tudományok eredményeit. Nemzetközi trend ma már, hogy a természettudományos eredményeket irányadóként, alapként használják a társadalomtudományok. E felfogás fő képviselője itthon a Magyarságkutató Intézet – tette hozzá Neparáczki Endre.
– A nemzeti identitás szempontjából rendkívül lényeges, hogy tudjuk, a magyarság milyen gyökerekből alakult ki, milyen származási vonalai vannak. Amikor a kutatási eredmények elérik a lehetséges valószínűség legmagasabb fokát, meg kell hogy jelenjenek a tankönyvekben is. Az akadémiai intézetek is rendkívüli lehetőség előtt állnak, hiszen az új eredményeket fel kell dolgozni, értelmezni kell. Érvet érv ellen, tényt tény ellen. Egy biztos, ezeket az eredményeket megkerülni és relativizálni nem lehet, hiszen az archeogenetika rendkívül egzakt, pontos természettudományos módszer – jelölte ki a célt Kásler Miklós.
