– Imádom a Balatont! – mondta átszellemülten Balázs Árpád, Siófok polgármestere egy nemrég tartott önkormányzati közmeghallgatáson. Nem volt egyedül a véleményével, a megjelentek közül mindenki legalább annyira imádja a Balatont, mint ő, ezért is jöttek el a fórumra az emberek.

Balázs Árpád – teljesen érthető módon – menteni próbálta a menthetőt, és sorolni kezdte a tragikus vízhiány előnyeit. Mondván, minden rosszban van valami jó. Kijelentette például, hogy a visszahúzódó Balaton a maga sekély vizével ideális nyaralóhelye lett a kisgyermekes családoknak. Meg hogy a sportolók is felfedezhetnék végre, milyen jó élettani hatást gyakorol az izomzatra az, ha a vizes homokban, illetve bokáig érő vízben fut az ember.

Balázs Árpád vélhetően nemcsak azért beszélt így, mert jó gazdája akar lenni a településének, azaz Siófoknak, de nyilvánvalóan látja a szomorú jövőt is. Fideszes polgármesterként nem volt nehéz rájönnie, hogy a 2006-os önkormányzati választások kampányában az MSZP a nyakába varrja a vízhiányt és a megcsappant idegenforgalmat is. Ez olyan biztos, mint hogy holnap felkel a nap.

Jó üdülést

A déli parton drámai a helyzet.

– Az északin is – mondta erre Wolf Gábor, az almádi Budatava Vízisport Egyesület alelnöke. – Úgy tapasztalom, megváltoztak a Balaton áramlási viszonyai, az északi oldalon is kezd kialakulni az a marás a partok előtt, ami a déli szakaszt jellemzi. Sőt beljebb is vannak gondok. Az én hajóm merülése másfél méter, s nem olyan régen felültem vele Almádinál egy homokpadra, 500-1000 méterre a parttól.

A balatoni polgármesterek Balázs Árpádhoz hasonlóan minden erejükkel a Balaton védelmére kelnek. És ezt nem lehet a szemükre hányni. Még akkor sem, ha esetenként már a keserű valóságot is megpróbálják megszépíteni. Egyik nyári összejövetelükön kijelentették, hogy a sajtó felel minden bajért, a szenzációhajhász újságírók hisztériát keltettek a Balatonnal kapcsolatosan, ezért maradnak el a külföldi turisták. A valóságban azonban azt írtak és írnak a lapok, amit akarnak, az iszapos part lehangoló képén, a kellemetlenül rossz metánszagon, illetve a bokáig vagy addig sem érő vízszinten sem rontani, sem javítani nem tudnak. A Balaton átlagos szintje a siófoki vízmérce szerint 75 centiméter – ez egy viszonyszám, azt jelenti, hogy normális vízállásnál az itteni mércén a 75-ös vonásig ér a víz -, most pedig 36 centiméterrel alacsonyabb. Csoda-e, ha mára már teljesen megszokottá vált a szárazon maradt csónakok és vízibiciklik látványa is, pedig a róluk készült fotók a nyár elején még biztosan címlapra kerültek – ha már a sajtónál tartunk. A mostani újdonság inkább az, hogy egészen kicsi gyerekekkel is nyugodtan be lehet sétálni azokhoz a 200-300 méterre levő horgászstégekhez, ahová azelőtt feltétlenül csónak kellett.

– Tavasszal itt, a házunk előtt még lábközépig érő víz volt – mondja egy férfi Széplak-Alsón. – Ma csak az iszap bűzölög a helyén.

A vízügy kimutatása szerint májusban 70 centi volt a Balaton átlagos vízállása, s ez csökkent le augusztusra 39 centire. Sok mindennek szerepe lehet ebben, a szakemberek a nagy hőséget és az ennek következtében fellépő párolgást teszik felelőssé. A Balatonhoz kötődő emberek azonban nem hisznek nekik. Mint ahogy nem hisznek azoknak a szakembereknek sem, akik a krónikus, három éve tartó vízhiányt a tó természetes viselkedésének tartják, s arra hivatkoznak, nincs még itt a baj, mert 1922-ben például 8 centiméter volt az átlagos vízállás. A helyiek itt valami mást sejtenek.

Hacser Józsa, az ismert színésznő nem szereti már Budapestet, ha lehet, Széplak-Alsón, balatoni nyaralójában tölti minden idejét. Csakhogy most megijedt, nem tudja, mi lesz, ha tönkremegy a tó, ha megváltozik a Balaton varázslatos világa. Petíciót nyújtott be Siófok polgármesterének (Széplak Siófokhoz tartozik közigazgatásilag), aki egyetértőleg átvette azt.

– Ami most történik, az a magyar tenger Trianonja – gondolkodik el a művésznő. – Több fórummal és hivatallal is felvettem már eddig a kapcsolatot a Balaton ügyében, de igen különös válaszokat kapok. Tavaly nyáron írtam például a vízhiánnyal és a vészes algásodással, iszaposodással kapcsolatosan a Turizmus Rt.-nek. Azt felelték, továbbítják a panaszt Lamperth Mónika belügyminiszter asszonynak, egyébként pedig jó üdülést kívántak. Mondani sem kell, senki sem keresett meg a BM-ből, nem történt semmi sem.

Azt, hogy léteznek a Balaton lepusztításában érdekelt körök, s itt tevékenykednek a térségben, Hacser Józsa szerint több jel is bizonyítja. Nem olyan régen aláírás-gyűjtési akciót szervezett a tó érdekében a művésznő. Épp kint állt az utcán egy asztalnál, valaki elterelte azonban a figyelmét egy pillanatra, s máris eltűnt egy aláírásokkal teli ív.

Hacser Józsa szerint sincsenek véletlenek, valakinek vagy valakiknek kifejezetten az az érdekük, hogy eltűnjön a Balatonból a víz, s hogy áldatlan állapotok alakuljanak ki a parton. Mintha csak erre a gondolatra rímelnének egy hatvan felé járó helyi lakos szavai, akinek vízparti háza van Széplak-Alsón.

– Körülbelül 70-80 centiméter hiányzik a vízből – mutatott a tóra a férfi. – Olyan helyzet alakult ki a vízhiány miatt, hogy itt már árában sem lehet eladni a telkeket. Jön a metánszag meg a sok szúnyog az iszapból, alig lehet kibírni. Mi két éve vettük a nyaralónkat, de nagyon csalódottak vagyunk.

A felvásárlással kapcsolatos változat elég elterjedt a helyiek körében. Már csak azért is, mert láttak már errefelé egy-két meglepő adásvételt. Széplak-Alsón állt az egykori Kohó és Gépipari Minisztérium üdülője, melyet olcsón megvett egy üzletember, akit a bankvezető Princz Gábor helyetteseként emlegetnek. A férfi aztán eladta az üdülőtelek felét, persze már piaci áron, a pénzből pedig felépítette a maga szemrevaló nyaralóját. A szomszédja egy hasonló kaliberű üzletember lett, ami azért is érdekes, mert a helyeik szerint a vízügy vonalkiigazítás címén fel akarja tölteni az adott partszakaszt, de úgy tudni, csak a két nagy ember telkéig mennek, eléjük már egy talicska föld sem kerül.

Belehalt a bánatba

Sok múlik a feltöltéseken. Ha külföldi befektetők érkeznek például a Balatonra, hogy szállodát építsenek, akkor nem a vasútvonal vagy a balatoni út mögötti területre szeretnének építeni, hanem egyenesen a partra. Nekik így éri meg. És ha nincs szabadon megvásárolható terület a parton, akkor csinálni kell a kedvükért. Hacser Józsa és sokan mások is attól tartanak, hogy éppen ilyen és ehhez hasonló spekulációk állnak a víztükör szándékos visszaszorítása mögött. Tény, hogy sok helyütt látni, 20-25 méternyire is visszavonult a Balaton, úgyhogy különféle feltöltésekkel, tereprendezésekkel nyugodtan létre lehet hozni ezeken a területeken egy-egy új teleksort. Ráadásul nem is lenne akkora újdonság.

– Hatvan éve vagyok itt a Balatonon, s ezalatt három rendezést értem meg – mondta a siófoki közmeghallgatáson Páris Gyuláné. – Eredetileg a vízparton állt a telkem, a rendezések folytán viszont mára a harmadik sorba kerültem. Ki tudja ezt megmagyarázni?

Fogy a part másképpen is. A Széplak-Alsón található Gyöngyvirág utca végén például kikötőt épít valaki. Beadta az ilyenkor szokásos engedélyezési kérelmeket, s aztán hozzáfogott a munkához. Lekerített egy hatalmas darabot a parti vízből, s nagy betonelemekkel körbevette a területet. Mindez hét évvel ezelőtt kezdődött. A helyieknek szemet szúrt valami. Kiderítették, hogy az illető egy 6 csónakos kikötőre kért engedélyt, ellenben egy 22 csónakos kikötőt kezdett építeni. Ráadásul kőlábakon álló kikötőre kapott engedélyt, mert ez nem befolyásolja a víz természetes áramlását. Ehelyett tömör gátat csinált.

– Mi, a helyi lakók természetesen jogi úton megtámadtuk az építkezést – mondja Csurgai Horváth Márta. – A kikötő tulajdonosa a Legfelsőbb Bíróságig ment az ügyben, most pedig úgy tudjuk, új engedélyezési eljárást kezdeményezett, hátha így nem kell visszabontania semmit, s befejezheti a nagyobb változatot. Sok minden történt az elmúlt hét évben, még az is, hogy személyesen megjelent nálunk a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyik vezető embere és személyesen próbált rávenni arra, hogy szeressem végre ezt a kikötőt. Ebből is sejthető, mekkora erők és milyen érdekek húzódnak a háttérben.

Csurgai Horváth Márta azt sem értette egyébként, miként közelítenék meg az ő szűk kis utcájukon keresztül a vitorlásokat szállító trélerek a kikötőt, s főként hol parkolnának ezek az autók. Esetleg megint feltöltenének ehhez egy darabot a Balatonból?

Van más gond is. A helyiek és a nyaralók mindeddig nyugodtan strandolhattak a szűkebb értelemben vett környéken, illetve az adott partszakaszon. Ha működni kezdene a kikötő, akkor ezen a partrészen véget érne a fürdőzés. Egy jogszabály szerint ugyanis a kikötőtől számított 300 méteren belül nem lehet strandolni.

– Ma minden korábbinál könnyebb elrabolni egy területet a tóból – veszi át a szót Papek László, aki szintén mindent feladott Budapesten, s ide költözött Széplak-Alsóra, a nyaralójába. – 2002 végén hatályba lépett egy kormányrendelet, amely beljebb vitte a tó partjának vonalát, és lehetőséget ad a parti nádasok kiirtására, a part bővítésére, töltésére, persze csak sétány céljából. De ma sétány, holnap telek, könnyen változnak a jogszabályok a jelenlegi Magyarországon.

Az idegen nem is tudhatja, nem is érezheti, mekkora tragédia, ha valaki előtt feltöltik a tavat, s egy új telekkel zárják el előle a Balaton víztükrét. Egy ismert focista bele is halt ebbe az 1970-es években Széplak-Alsón.

Kövek a kútba

Az idei nyár elején látványosan lehegesztette a Sió zsilipjét a Balatoni Vízügyi Kirendeltség. Ezzel az akcióval szerették volna eloszlatni a helyiek kételyeit, hiszen városszerte arról beszéltek és beszélnek ma is az emberek, hogy a Sión keresztül apad el a Balaton vize. Környezetvédők fel is jelentették az igazgatóságot vízleeresztés ügyében, folyik a rendőrségi és ügyészségi vizsgálat. Jó hír egyébként, hogy mindenki a dolgok tisztázását szeretné, vádló és megvádolt egyaránt.

A víz apadásának története azonban korábban kezdődött. Több szakember azt állítja napjainkban is, hogy a Balatont csak a befolyó vizek táplálják. Ezzel szemben viszont arról beszélnek az emberek, hogy sok-sok évvel ezelőtt teherautószám szórták a követ a tó legnagyobb kútjába, tápláló forrásába Tihanynál.

– Erről az esetről nem hallottam – válaszol erre Fejér Vilmos, a siófoki Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője.

A vitorlások, köztük például Wolf Gábor is úgy tudta, hogy a tihanyi kútban 11-12 méteresnek kellene lennie a Balatonnak, a nyáron azonban arra járt a hajójával, és csak 6-8 métert mutatott az ultrahangos mélységmérője. Azt hitte, a műszer romlott el.

A Siófokon tartott önkormányzati közmeghallgatáson valaki azt is felvetette, kotorni kellene a parti vizeket, mert az iszap eltömte a Balaton természetes forrásait. Balázs Árpád válaszában nem cáfolta a források létét, bár azt mondta, szerinte azért apadtak el, mert a nagy szárazság miatt egyszerűen elfogytak a parti rétegvizek. A Balaton és a part vízháztartása egyébként szerves egységet képez. Ha például 1 centiméternyi csapadék hullik a tóra, akkor nem ennyivel, hanem csak 0,5 centiméterrel nő a vízszintje. Azért, mert a part a Balatonból igyekszik pótolni erősen megcsappant rétegvízkészletét.

Vannak itt azonban súlyosabb dolgok is.

– Látja odabenn azt a bóját? – kérdezte egy parti lakos Széplak-Alsón. – Ott emelik ki a vizet a település számára. Természetesen nemcsak Széplaknál van ilyen bója, hanem körben a Balatonon. És egyáltalán nem biztos, hogy ami kimegy, az ilyen vagy olyan formában, de vissza is kerül. Siófokon például a város mellett van a szennyvíztisztító, s onnan a Sióba engedik vissza a vizet.

Wolf Gábor szerint – aki civilben környezetvédelmi mérnök – egyébként is törvényszerű, hogy mindig folyjon valamennyi víz a Sióban. Ugyanis a csatorna melletti települések is a Sióba vezetik a náluk keletkezett szennyvizet, s ezt mindenképpen tovább kell áramoltatni a Duna felé.

Megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt bajba került Kaposvár vízellátása. Kiépítettek egy vezetékrendszert, melyen át a város a Balatonból kapta vizet, ez ma már nem működik.

Aztán maga Balázs Árpád polgármester mondta, hogy Lengyeltótinál nagy paprikaföldeket locsolnak a tóból. Nem ért egyet vele, de azzal sem, hogy egy siófoki gyümölcstermesztő részvénytársaság is a Balatonból veszi ki a vizet.

– A partra telepített szivattyúház rendes körülmények között 6000 köbméter vizet emel ki naponta – szögezte le Csurgai Horváth Márta.

A tó 2002-es hivatalos vízmérlege szerint 31 millimétert vettek ki ilyen-olyan formában a Balatonból. Érdekes, a vízszint igen, a kivett víz mennyisége viszont nem csökkent lényegesen. 2000-ben is 32 millimétert vettek ki, akkor 78 centiméter volt az augusztusi átlagvízállás, azaz kétszerese a mostaninak.

Az egyik siófoki kocsmában azt is megtudtuk, hogy hiába volt a nagy zsiliplehegesztés a nyár elején, hiába jött ide a tévé, s mutatta meg országnak-világnak, hogyan vigyáznak a Balatonra a vízügyesek, mégis engedtek le azóta már a tóból. A város önkormányzatának munkatársa kérdésünkre elmondta, ők kérték az öblítést, mert poshadni kezdett a nagy melegben a Sióban álló víz, és hihetetlen bűz terjengett a városban a csatorna mellett. Természetesen a hegesztés varratait le kellett ütni a zsilipről. Így is maradt azóta. A városban a legnagyobb bajnak azt tartják, hogy a vízügy 2000-ben nagyobb mennyiségű vizet engedett le a Sión. Vannak, aki úgy tudják, hogy egy Somogy megyei vállalkozó halastavait tápláltatta meg a vízzel az akkori környezetvédelmi miniszter. Van egy másik verzió is, eszerint régóta állt már a Sió dunai torkolatánál egy magánkézbe került patinás balatoni hajó. Nem tudott feljönni a csatorna alacsony vízállása miatt, tulajdonosa viszont jó összeköttetésekkel rendelkezett, kibulizta, hogy engedjenek egy kis vizet a hajójára. Mindjárt itt is termett vele Siófokon.

– Mindebből semmi sem igaz – teszi helyre a híreszteléseket Fejér Vilmos, a siófoki vízügy igazgatója. – Az tény azonban, hogy 1998 és 2000 között 1,2 milliárd köbméternyi vizet engedtünk le összesen. Ez csak 2000-ben 37,5 centimétert jelentett. És most nagyon hiányzik. De nem tehettünk másként. 1996 óta mindig a maximumon igyekeztünk tartani a vízszintet, de ha az meghaladja a 100 centiméteres értéket, akkor ki kell nyitnunk a zsilipet. A magas vízállás ugyanis számos műszaki berendezést, kikötőt sőt, sok-sok parti épületet és intézményt is veszélyeztet. 2000. április 30. óta azonban zárva tartjuk a zsilipet.

Tulajdonképpen ezt válaszolta 2000. december 18-án az akkori közlekedési és vízügyi miniszter is Kiss Andor MIÉP-es képviselő interpellációjára. Fónagy János, a tárca akkori vezetője szerint két lépcsőben is vizet kellett engedni a Balatonból. 1998. és 2000. áprilisa között – volt olyan időszak ugyanis, hogy a vízszint elérte a 110 centimétert is.

Fejér Vilmos különben úgy vélte, a Balaton rendes csapadékviszonyok mellett egyetlen év alatt képes pótolni elvesztett vízmennyiségét. Arra a kérdésre, hogy miért nem emelkedett legalább 80-90 centiméterre az idén tavasszal a tó vízszintje, hiszen télen tekintélyes mennyiségű csapadék esett, Fejér Vilmos kirendeltségvezető azt válaszolta, nem szabad az átlagstatisztikákból kiindulni. Mert amíg a Körösökön 120 centiméteres havat regisztráltak például, addig a Balaton térségében nullát. A Sió említett átöblítésével csak nagyon kevés vizet veszített a Balaton, legalábbis ezt állították a szakemberek. Kérdés viszont, mennyit veszít azzal, hogy rossz a zsilipkapu, s ha vékony sugárban is, de szaporán csordogált mellette a víz ottjártunkkor is.

Nehéz megfejteni, hogy mi lesz a Balaton sorsa.

Fejér Vilmos szerint viszont nem spekulációkkal és nem is feltöltési tervekkel, hanem szakmai vitákkal telik most az idő. A Magyar Tudományos Akadémia épp napjainkban vizsgálja a Budapesti Műszaki Egyetem vízpótlással kapcsolatos szakvéleményét. Kétségtelen, hogy lassan mennek a dolgok, feltűnően lassan. Azt sem tudni pontosan, mit akar tenni a Balatonnal kapcsolatosan a Medgyessy-kormány. A térséget érintő elképzelései és kijelentései ugyanis épp olyan következetlenek, mint másutt. Siófok csatornázással kapcsolatos pályázatát például nem fogadták el, noha ennek az ellenkezőjét ígérték a kihelyezett vörsi kormányülésen. A vízpótlás ügyében minél előbb dűlőre kellene jutni. Ma egy kisebb szálloda is 3 milliárd forintba kerül, a vízpótlást viszont 2 milliárdból meg lehet oldani.

Hogy tiltakoznak a sokat emlegetett elképzelés ellen a Rába menti községek? A széplakiak azt mondták erre, korrekt módon fel kell világosítani az ottaniakat, mert úgy tűnik, valaki nagyon felhangolta őket a vízpótlás ellen, mondván elveszik a folyójukat. Balázs Árpád polgármester szerint két nagy árhullám van évente a Rábán, magától értetődik, hogy ekkor kell a vizet átengedni a Balatonba, s nem akkor, amikor ott is aszály van.

Persze mindenki tudja, fennáll a veszélye annak, hogy a Rábából történő vízpótlás esetén megváltozik a tó élővilága. A helyiek bölcsessége szerint viszont akkor legfeljebb valamilyen más élővilága lesz a Balatonnak.

Ha nem kap vizet a tó hamarosan, akkor viszont semmilyen élővilága sem lesz.