Zöldkeresztes védőnők
A védőnői intézményrendszert a Hungarikum Bizottság 2014. május 16-i döntése alapján fölvették a Magyar Értéktárba. Védőnői hálózat csak Magyarországon jött létre és működött sikeresen, a gyermekek 18 éves koráig tartó komplex felügyeletét csak hazánkban biztosítják.
A védőnői rendszer kezdetei 1915. június 13-áig nyúlnak vissza, amikor Budapesten Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével megszületett az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és a Csecsemők Védelmére. Heim Pál orvos kezdeményezésére a szövetségen belül pedig 1916-ban elindították a gondozóképzést, ami kezdetben néhány hónapos, majd a világháború befejezése után egyéves lett. A háború borzalmait enyhítendő, az anyák még sokáig a „stefániába” hordták gyermekeiket. Az első világháború alatt a misszió csak a fővárosban működött, vidéken 1927-től szervezték meg a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat keretében a védőnői ellátást, Johan Bélának, az Országos Közegészségügyi Intézet vezetőjének kezdeményezésére. Vidéken a védőnőknek különösen nagy tekintélyük lett, talán még nagyobb, mint a ritkán látott orvosoknak. A két szervezet 1941-ben egyesült, amikor a stefániások beolvadtak a Zöldkeresztbe.
A frissen létrehozott országos szervezetet erős kihívásként érték a második világháborús pusztítások. A rendszert a visszacsatolt országrészeken is működtetni kezdték, az erdélyi területek érintő népességcsere, majd a visszanyert területek újabb elvesztéséhez kapcsolódó menekülthullám fokozott terheléssel járt. Az utazó csecsemők táplálása, különböző fertőzések terjedésének megakadályozása, élelmiszerek és ivóvíz beszerzése, a higiénés viszonyokról való gondoskodás is a védőnők feladata volt. A hálózatban majdnem olyan fegyelem uralkodott, mint egy félkatonai szervezetben. Az árván maradt kicsinyeket biztonságba helyezték is megfelelő intézetben.
A védőnők jelentősége a világégés után egyre csökkent, mivel mindinkább orvosok látták el feladataikat. Napjainkban gyakran orvosok mellett dolgoznak, különösen a városokban, vidéken azonban szélesebb a feladatkörük: a kismamák életét követik a terhesség és a szülés utáni hónapokon-éveken át, megtanítják az anyákat szoptatni, a fölösleges anyatejet másik csecsemőnek átadni, az alapvető higiénés viszonyokat betartani. Gondoskodtak az oltások beadásáról, a szegényes lakhatási körülmények javításáról. A fentiek ma is biztonságot adnak a fiatal anyáknak. Családlátogatások alkalmával a védőnők figyelmét nem kerüli el az alkoholista vagy garázda, munkakerülő férj sem, emiatt kapcsolatban állnak a gyermekvédelmi és szociális hatóságokkal is. Feladatuk az oltások beadatásának nyomon követése is, ennek érdekében agitálnak is az elmaradottabb közösségekben.
A védőnők sokáig érettségi utáni egészségügyi szakdolgozói képesítést kaptak, majd a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem (HIETE) Egészségügyi Főiskolai Karának létrejötte óta felsőfokú végzettséget szerezhetnek, amivel az oktatási idő is meghosszabbodott. A HIETE 2000-ben a Semmelweis Egyetembe olvadt.
A védőnői szolgálat tennivalóiból más országok is átvettek elemeket, a védő-felvilágosító rendszer összessége azonban Magyarországon működik, ennek alapján emelték nyolc évvel ezelőtt a hungarikumok listájára. A gyermekek komplex, 18 éves korukig tartó egészségügyi felügyelete illeszkedik a kormány családbarát politikájába, hiszen a gyermekek születését, nevelését a rendszer által biztosított lehetőségek is támogatják.
