Most, amikor újfent előtör belőlük a választási vereség megemésztetlen fájdalma, a balliberálisok a birkózó vébé internetes oldalát használják köpőcsészének.
Ha a potenciális abortáltak voksai között jelentősen nagyobb arányban vannak az igenek a nemekhez képest, akkor könnyen lehet, hogy az abortusz enyhítését meg sem tudták volna szavazni.
Győri Péter nem gondol arra, hogy az ígért intézkedések kizárólag a szegényromantikát kedvelő úri gyerekek szimpátiáját nyeri el. Azokét nem, akiket arra ítélne: ismét a valahai nyóckerben éljenek.
Aki szét akarja verni a hagyományos családokat, bele akar szólni a nemzetek önrendelkezésébe, belefirkálni az alkotmányukba, az úgy viselkedik, mint a két volt totalitárius rezsim vezetői viselkedtek.
„Van remény?” – szörnyülködöm el a járdán a saját klisémen. Mintha csak egy percig is azon aggódtam volna, hogy ez a nemzedék bármennyivel is alábbvaló, mint a régebbi korok magyarjai.
Az a vélekedés, miszerint aki egy szurikátát a földhöz csap, azt ugyanúgy földhöz kell csapni, részemről olyasfajta túlzásnak tűnik, amelyre már alig akadnak szavaim.