Újabb adatok a brassói aprópecsenyéről

Az egyik legrejtélyesebb ételünk. Igazából ma sem világos, hogy Brassó városához köze van, vagy valamelyik budapesti étteremben ötlötték ki az elnevezését. A brassóiról legendák egész sora keletkezett. Eredeztették óbudai vendéglőből, és a MÁV háború utáni Budapest-Brassó járatának szakácsától egyaránt. 

A máig legismertebb történet szerint (amelynek mostanáig e cikk írója is helyt adott) szülőatyja a régi vendéglős dinasztiában született Papp Endre, a budapesti Mátyás Pince üzletvezetője. Önéletrajzában (A vendéglős és híres vendégei) ő maga rekonstruálja a nevezetes étel megszületésének körülményeit. A háború után gyakori húshiány idején egy ízben 1071 darab sertésfarkat raktak le a vendéglő raktárában. Papp Endre gondolkodott, mit kezdjen vele, majd a séffel lefaragtatta a farkakat, a kevés húst hagymás zsírban megpirította, hozzátett ezt-azt, krumpli mindig akad a konyhán, és máris elkészült az új étel. 

Papp Endre történetesen jól ismerte az erdélyi gasztronómiát, és emlékezett egy brassói rostélyos nevű román ételre, valamint létezett a szász brassói sertéscsülök is, disznófarkas kompozícióját tehát brassói aprópecsenyének keresztelte. Majd kapott érte harminc forint újítási díjat.

Csíki Sándor gasztronómiai szakíró figyelt fel arra, hogy brassói aprópecsenye néven tulajdonképpen kétféle ételt jelölnek a régebbi keletű ételleírások, szakácskönyvek. Azonos névvel „az egyik egy szárazabb, fokhagymás, burgonyás sült hús, leginkább vetrece, a másik egy szaftosabb, lecsós, esetenként zöldborsós étel, leginkább tokány.” Szintén ő idézi az étel brassói eredete mellett kardoskodó Dózsa György szakácsot, aki szerint „a második világháború előtt a brassói egy fokhagymás marhatokány volt, aztán a háború után voltak keveredések és változások. […] Ma tehát már sertésszűzből készül. A fűszerezésekor pedig törött borsot, majoránnát és összezúzott fokhagymát használnak. Pirospaprika nincs benne.”

Mindezidáig egyetlen háború előtti említését ismertük a brassói aprópecsenyének, ami már önmagában megkérdőjelezte Papp Endre történetét saját névadásáról. Igaz, a Csáky Sándor-féle A huszadik század szakácsművészete című könyvének 1936-os kiadásában szereplő receptben bélszín lebernyege (pacsni), gomba, paradicsom, vörösbor szerepel, és tarhonyával kínálják, vagyis teljesen más karakterű ételről van szó, mint a mai brassói.

Mostani írásunk apropója, hogy perdöntő bizonyítékot találtunk: Papp Endre nem adhatta a brassói aprópecsenye nevét, és ezen a néven már a háború előtt is ismerték egyik leghíresebb magyar ételünket.

Jelenlegi tudásunk szerint a brassói aprópecsenye szóösszetétel a Budapesti Hírlap 1930. december 7-i számában bukkan fel első ízben: „(Erzsébet királyné-szálló) IV., Egyetem-utca 5. éttermében minden este különleges erdélyi ételek. (Erdélyi fatányéros, brassói aprópecsenye, szebeni flecken, stb.)” Itt receptet még nem olvashatunk, de Az Újság, 1942. május 25-i számában már igen. Feltűnő, hogy kockázott, pirított burgonya már ebben is van, tehát ez a korai recept jellegében nagyon hasonlít a maira, még akkor is, ha majoranna helyett petrezselyem, sertéshús helyett pedig (ahogyan Dózsa is jelezte) marhahús bukkan fel, valamint nincs szó fokhagymáról:

„Egy fej hagymát és egy szál sárgarépát karikára vágva egy kanálka zsírban megfuttatunk. Adunk hozzá személyenként 7 deka kis kockára vágott marhalapockát, sózzuk, paprikázzuk és időnként egy kis víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároljuk. Egy külön edényben kevés zsírral, sóval, vágott zöldpetrezselyemmel, kockára vágott burgonyát pirítunk, melyet a puhára párolt aprópecsenyével összeforrósítunk. Fejessalátával fogyasztjuk el.”

Bárhonnan is ered tehát a brassói aprópecsenye, a közismert legenda, miszerint Papp Endre adta a nevét, a fentiek ismeretében tarthatatlan. Ami az elkészítés hitelességet illeti, ott már megengedőbbnek kell lennünk. A brassói aprópecsenye ugyanis kétségkívül egyik legváltozatosabban elkészíthető ételünk. Mint láttuk, a háború előtt marhahúsból készült, aztán a disznófarkat már a Mátyás Pincében is hamar felváltotta a lapocka. Bár „klasszikusan” szűzpecsenyét ajánlanak az újabb keletű receptek, akad, aki borjúra, szárnyasokra, mindenféle más húsokra, sőt – kimondani is rettenetes – halra esküszik. A fűszerezése is teljesen önkényes: majoranna, petrezselyem mellett kevés vagy éppen sok borssal csináljuk, ahogy tetszik, ahogy érezzük.

A fent említett 1942-es recept mellett közöljük Papp Endre brassói aprópecsenyéjét, amelyet tehát nem ő alkotott meg, de legalábbis felelevenítette és kétségkívül főszerepet játszott elterjesztésében, meghonosításában:

Brassó aprópecsenye (Papp Endre receptje)

Hatvan dekagramm sertéslapockát jól megmosunk. Felszeleteljük, majd háromszor két centiméteres csíkokra vágjuk. Ezután tíz dekagramm füstölt szalonnát egyszer egy centiméteres kockákra, tíz dekagramm bacon szalonnát pedig háromszor két centiméteres csíkokra vágunk. Két darab zöldpaprikát vékony szeletekre vágunk, két darab megpucolt, kimagozott paradicsomot pedig felkockázunk. Zsírban vagy olajban két közepes fej kockára vágott hagymát a szalonnakockával három-négy percig megpirítunk, majd a húscsíkokat két kávéskanál pirospaprikával és a paradicsommal együtt fedő alatt pároljuk a hagymával és a szalonnakockákkal, amíg megpuhul. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és a pirospaprikát hozzákeverjük. Körítéshez pirított hagymás burgonyát készítünk.