Csillagos ötösök – interjú pólós hőseinkkel

A szellemi, lelki és testi felkészülés, a taktika kivitelezése mellett nem tudjuk, a számmisztikával mennyire foglalkozik férfi vízilabda-válogatottunk, de az ötös szám különleges jelentőséggel bír. Természetesen nem szeretnénk elmélyedni az ezoterikus világban, de annyit megjegyeznénk: az ötös szám az új kezdetet is jelképezi. Mi lehetne jobb újrakezdés egy hullámzóan lezárt csoportkör után, mint egy olimpiai negyeddöntő?! Erre szokták mondani a pólóban, ilyenkor új fejezet kezdődik. A nemzeti együttesünk két klasszisa pedig az ötös bűvöletében játszott a sorsdöntő összecsapáson.

Manhercz Krisztián az első negyedben háromszor talált be az olaszoknak, majd a másodikban a brutalitás megítélése utáni négyperces kiállítás miatti fennforgás után is az ő találata zárta a játékrészt. Az ötödiket – mikor máskor – az ötméteres párbaj (ötödik) befejező embereként értékesítette, amivel megnyerte a negyeddöntőt Magyarország. A hátán vitte a csapatot, úgy tűnt, az egyik legtisztább fejjel hozta le a mérkőzést, és szinte mindent elvállalt.

– Azért minden helyzetet nem vállaltam el (nevet). Ez a magyar vízilabda ereje, hogy mindig vannak nagyon jó egyéni kvalitású játékosaink és tudunk csapatként, egységben játszani, családként küzdeni. Ami az első negyedben én voltam, az a harmadikban Zalánki Gergő, a büntetőpárbajban és minden létező büntetőnél Vogel Soma. Mindig megvan az az egy-egy játékosunk, aki tovább tudja lökni a csapatot, hál’ Istennek ez most is megvolt – nyilatkozta bólogatva Manhercz.

Mindketten klasszis teljesítményt nyújtottak, amit egyébként végtelenül szerényen kommentáltak, sőt, inkább egymást dicsérték. Vogel Soma pedig visszautalt a tavalyi világbajnokságra, amikor aranyérmet nyertek és kvótát szereztek az olimpiai játékokra.

– Az egyéni kvalitások most is kijöttek, ami Fukuókában is megmutatkozott, ott is úgy nyertünk meccseket, hogy mindenki tudott olyan bravúrt hozni, amire senki sem számított. Az ellenfél meg végképp. Ez most is így történt. Rosszul jöttünk ki ebből a 4 perces előnyből, izgultunk, stresszeltünk, az előnyeink sem működtek akkor, és átbillent valami az olaszok oldalára. Azt nagyon jónak tartom, ha egy játékosunk érzi, hogy nem megy a csapatnak, egy kicsit lefelé gördülünk, akkor valaki elő tud lépni és tud lőni váratlan gólt.

Az olimpia előtti felvezető anyagainkban nagy szerepet kaptak vízilabdázóink, mint az ötkarikás játékok egyik esélyesei. Gárdonyi András kapusedzővel sem véletlen beszéltünk az ötméteres ölő magyar hálóőrről. Akkor úgy fogalmaztunk: mostanra már hozzászoktak a magyarok, ha jön a sorsdöntő ötméteres párbaj, majd Vogel Soma „megoldja”. Ennek egy része komoly felkészülés, míg a másik részére akkor Gárdonyi azt mondta: „mai napig csodálom, mire képes. Én azt mondom, ő erre született.” Épp ezért a negyeddöntőben számtalan védés mellett a rendes játékrészen kettő büntetőt, az ötméteres párbajban hármat védő Vogel Somát arról kérdeztük, mennyire is szereti ezt a műfajt.

– Amúgy igen, szeretem. Persze nem direkt hozzuk így a mecccset, hogy ötméteresek legyenek a végén.

A csoportmérkőzések alatti számolgatásoknál azt nem lehet mondani, hogy bárki örült volna, ha Olaszországgal kell megmérkőznie a négy közé jutásért. Pláne, hogy a mérleg nem pont a magyarok felé billen, Vogel Soma emlékeztetett a 2022-es hazai rendezésű vébére is.

– Amikor megnyertük a szerbek elleni csoportmeccset, még teljesen nyitott volt, kivel fogunk játszani, valakitől el is hangzott, hogy nem játszana szívesen az olaszokkal és teljesen jogosan. Korábban többször kikaptunk tőlük, gondolok elsősorban a budapesti világbajnoki negyeddöntőre két éve, vagy idén nyáron a margitszigeti tornán, utána kinn Olaszországban is megmérkőztünk, ahol pont ötméteres párbajban győztek ellenünk. Szóval voltak negatívabb gondolatok velük szemben. Ugyanakkor egy olimpiai negyeddöntőről beszélünk, csapatként azt mondtuk egymásnak: nem lehet úgy olimpiát nyerni, hogy nem találkozunk jó ellenféllel és a legjobb ellenfelekkel. Mindez valahogy összerántott minket, és jól is kezdtük ellenük a meccset.

A második negyed közepén az olaszok lövője gólszerzés közben megütötte Jansik Szilárdot, csapatkapitányunk vérző fejjel hagyta el a medencét, és óriási, lila monoklival, szinte csukott szemmel döbbenten néztük a mérkőzés végén. A mérkőzés akkor nem várt fordulatot vett, és nem az olaszokat fogta meg a brutalitással járó kiállítás, sőt a harmadik negyed elején ebből a forrongó lelki állapotból egyenlítettek ki, majd elléptek két góllal. Hatalmas lelki erő kellett ahhoz, hogy válogatottunk ismét változtasson sorsán.

– A brutalitások velejárói a vízilabdának, főleg olasz meccseken. Meg is zavart minket, kettővel is vezettek utána. Relatíve gyorsan tudtunk válaszolni. Ez ízig-vérig egy igazi olimpiai negyeddöntő volt. Meglátszódott, amit az utóbbi években mindenki mond, hogy olyan csapatok vannak, akik akármikor meg tudják verni akármelyiket. Mi vezettünk, az olaszok, megint mi vezettünk, döntetlen, ziccerünk van, büntetőpárbaj. Jelenleg ez a vízilabda! Nagyon közel vagyunk egymáshoz, nüanszok döntenek, ezek most velünk voltak – magyarázta Manhercz.

A horvátok elleni pénteki döntőbe jutásért vívott meccs előtt mindenek előtt pihenésre és higgadtságra van szükség Vogel Soma szerint.

– Minőségi pihenő kell. Azt ne gondoljuk, hogy már olimpiai bajnokok vagyunk! Mert kettő, még ennél is nehezebb meccs vár ránk! Ugyanígy kell vízbe szállni, mint az olaszok ellen, amit minidöntőként fogtunk fel. A horvátok elleni pedig végképp az lesz.

Manhercz Krisztián is úgy véli, az, hogy az olaszokat ilyen kiélezett mérkőzésen sikerült legyőzni, nagy lendületet adhat a hajrára.

– Hat meccs van már mögöttünk fizikálisan, minden csapat elfáradt, ilyenkor a szív kell vigyen előre, és az fog is!