Délvidéki közösségépítés futballal

Túlzás nélkül állíthatjuk, csoda, ami Topolyán történik. A délvidéki város 1913-ban alapított futballcsapatának története – már csak a Kárpát-medence XX. századi történelme miatt is – tele volt nehézségekkel, a 2000-es évek sem kezdődtek könnyen számukra. Még az a veszély is fenyegetett, hogy megszűnik az egyesület, két éven keresztül például nem is volt felnőttcsapat, csak az utánpótlás-együttesek indultak a bajnokságban.

2005-ben azonban átvette a klub irányítását Zsemberi János, a Sat-Trakt tele­kommunikációs cég tulajdonosa, neki köszönhetően pedig megmenekült a csapat. De nem csupán a klub anyagi helyzetét sikerült stabilizálni: az új elnök célul tűzte ki azt is, hogy térjenek vissza a gyökerekhez.

Ez volt a szándék az egyesület új címerének megalkotásánál is, amely rendkívüli módon hasonlít a Ferencvároséra. Ennek egyrészt az az oka, hogy miként a Kárpát-medence minden részén, Délvidéken is a Fradi a legnépszerűbb magyar klub, másrészt az FTC és a Topolya közötti kapcsolat közel száz évre nyúlik vissza, 1927-ben például már barátságos meccset is játszottak egymás ellen. Az új címer tehát a hosszú barátságot jelképezi, de ily módon kapcsot jelent az anyaországhoz is.

Az elmúlt bő fél évtizedben aztán még nagyobb lendületet vett a topolyai futball fejlődése. A felnőttcsapat kétévente egyet ugorva a szerb negyedosztályból az élvonalba jutott, ahol azonnal meghatározóvá vált. Előbb negyedik, majd ötödik helyen végzett, tavaly így az Európa-ligában is indulhatott – a második selejtezőkörben a román FCSB búcsúztatta őket tizenegyesekkel úgy, hogy a 120. percben 6-6 volt az állás. Jelenleg a két legnagyobb szerb klub, a Partizan és a Crvena zvezda között a második helyen állnak az első osztályban.

Közben ráadásul, magyarországi támogatás mellett, 2018-ra megépült az utánpótlás-akadémia, mostanra pedig a TSC új, multifunkciós, tehát nem csak sportcélra alkalmas stadionja is, amely a legmodernebb ilyen létesítmény az országban. A négyezer-ötszáz fő befogadására képes aréna megvalósítását szintén támogatta a magyar kormány. A klub tehát öt-hat év alatt annyit lépett előre, mint előtte tán száz esztendő alatt sem; logikusnak tűnhet, hogy a következő lépcsőfok az aranyérem lenne. Ám Zsemberi János klubelnök szerint ez még odébb van.

– A bajnoki cím egyelőre nem reális, mivel igen komoly költségvetésre lenne hozzá szükség. Erre jelenleg nincs lehetőség, de egy ilyen akadémiának, mint a miénk, nem is ez a célja – nyilatkozta a Demokratának Zsemberi János. – A cél az, hogy minél több olyan tehetséges gyereket fedezzünk fel és neveljünk ki, aki aztán megállja a helyét az első osztályban is. Szeretnénk szép focit játszani és jó feltételeket nyújtani a fiataloknak, akik közül reményeink szerint minél többen tudnak majd akár válogatottszinten is teljesíteni.

A klubelnök hozzátette, akadémiai rendszerükben jelenleg nagyjából kétezer gyerekkel foglalkoznak. Utánpótlásszinten a Puskás Akadémiával állnak szakmai kapcsolatban, részei annak a külhoni akadémiákat összefogó rendszernek, amelynek Csíkszereda, Dunaszerdahely, Munkács, illetve Eszék hasonló intézménye is. És persze a Fradival is megvan a kapcsolat.

– Fiatalabb csapataink rendszeresen részt vesznek az FTC által szervezett korosztályos tornákon, míg a Ferencváros U15-ös együttese évről évre az általunk Topolyán szervezett torna egyik meghívottja. A közelmúltban ráadásul két fiatal játékosunk is a Fradiba igazolt, tehát van játékosmozgás, illetve bizonyos együttműködés a két klub között – mondta Zsemberi János.

Nem volt kérdés, hogy ezek után a múlt pénteki pályaavatóra is a Ferencvárost kérjék fel ellenfélnek.

– Azzal, hogy a Ferencváros elfogadta meghívásunkat, régi álmunk vált valóra. Korábban is szerettük volna meghívni őket, de sajnos nem volt rá lehetőségünk. Talán nem is voltak meg ehhez a feltételek, illetve a csapatunk sem képviselt megfelelő játékerőt – vélekedik a klubelnök. – Most viszont mindkettő megvan, és örömünkre szolgál, hogy a zöld-fehérek igent mondtak.

A találkozóra a válogatottmérkőzések miatti bajnoki szünetben került sor, és bár a Fradi első keretéből több mint tucatnyi játékos kapott meghívást valamilyen nemzeti együtteshez, a többiek mind elutaztak Topolyára, a második csapat tehetséges fiataljaival együtt, így a jelen és a jövő is képviseltette magát a pályán. A meccs pedig, ahogy a TSC elmúlt évei, álomszerűen alakult: a hazaiak szereztek vezetést az első félidőben, a Fradi a második játékrészben Vécsei büntetőjével egyenlített, és amikor már mindenki elkönyvelte, hogy az ünnepi mérkőzés barátságos döntetlennel zárul, Đakovac 18 méterről, közvetlenül a lefújás előtt szerzett bombagóljával a Topolya megnyerte a meccset.

S hogy valójában mit jelent a Topolya az ott élőknek, arról sokat elmondanak Sörfőző Andornak, a TSC szurkolói csoportja, a Blue Betyars vezetőjének szavai.

– Itt, Délvidéken hatalmas az elvándorlás. Minden egyes kis dolog, ami kapaszkodót nyújthat a magyarságnak, nagyon sokat jelent – mondta a Nemzeti Sport Online videójában Sörfőző Andor, hozzátéve: a szurkolás is segít összekovácsolni a magyar közösséget. – Nemegyszer kapjuk meg, hogy a mi csoportunknak más az összetétele, mint mondjuk egy szerb szurkolói tábornak, mert nálunk nemcsak hetven és százhúsz kiló közötti teletetovált férfiemberek vannak, hanem itt vannak nők, lányok, fiatalabb fiúk is. Nekünk közösséget kell építeni, délvidéki magyarságot kell építeni, és ez számunkra sokkal fontosabb. Ehhez ráadásul társul egy kiváló focicsapat is.

A vezérszurkoló hozzátette: bár a kritikusok időnként megjegyzik, hogy kevés magyar van a csapatban, nagyszerű a kapcsolat a labdarúgók és a drukkerek között, olyannyira, hogy belsős információik szerint a szerb játékosok is szívesen éneklik a magyar szurkolói dalokat az öltözőben, a zuhany alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ők is látják: „Itt másról is szó van, nem csak a klasszikus focifanatizmusról.”

És ha már a külhoni magyarságnak fontos futballklubok: a felvidéki DAC évek óta a szlovák bajnokság egyik élcsapata, vírusmentes időkben sokan még Magyarországról is rendszeresen járnak Dunaszerdahelyre, hogy élőben hallhassák a klubhimnusznak számító Nélküledet és szurkoljanak a csapatnak. Az utóbbi időben pedig az erdélyi Sepsi is egyre meghatározóbbá vált a román élvonalbeli bajnokságban. Zsemberi János néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, a két klub a Topolya előtt jár, és ez a véleménye mostanra sem változott.

– Továbbra is azt kell mondanom, hogy a DAC és a Sepsiszentgyörgy lehetőségei jobbak. Nem az anyaországi támogatás okán, mert az egyértelműen megvan, hanem az otthoni lehetőségek miatt. A Sepsiszentgyörgy például tavaly a román bajnokság negyedik helyezettjeként 2,3 millió eurót kapott a román labdarúgó-szövetségtől, ezzel szemben nekünk 60 ezer eurót adott a szerb szövetség. Az idén valamivel majd több pénzre számíthatunk, de ezen a téren az említett klubok még mindig sokkal jobb helyzetben vannak. Másban azonban most már mi is jól állunk, és igyekezni fogunk, hogy jó eredményekkel háláljuk meg – tette hozzá Zsemberi János.

Látva az akadémiát, a stadiont és az első csapat sikereit, nincs kétségünk afelől, hogy komolyan is mondja.