Ferencváros: minden összeállt

– Évek óta beszélt arról a sajtóban, hogy szeretnének a Fradival valamelyik európai kupasorozat főtáblájára jutni, ez a próbálkozás azonban többször is kudarcba fulladt, ezért ragasztották önre internetes fórumokon a Csoportkör Pál nevet. Ami akkor szurkálódás volt, most már elismerésnek tűnik.

– Már tavaly is másképp hangzott, amikor a bejutottunk az Európa-ligába… Aki valamennyire is figyeli a magyar labdarúgást, az tudja, hogy amikor lassan tíz évvel ezelőtt munkához láttunk, elég mélyről indultunk. Kubatov Gábor klubelnök a politika, én a marketing világából érkeztem, mindketten hiszünk a számokban. Készíttettünk felméréseket, és azt láttuk, hogy bár óriási előnyünk van a szurkolók számát tekintve a többi magyar klubhoz képest, a fiatalok körében ez az előny kisebb, mint a többi korosztálynál. Ez teljesen logikus is volt, hiszen az emberek számára komoly vonzerőt jelentenek a közösen megélt sikerek, márpedig a Ferencváros labdarúgócsapata az azt megelőző fél évtizedben nem ért el sikereket.

– Sőt egy jogszerűtlen kizárásnak köszönhetően a másodosztályt is megjárta a Fradi, ráadásul jelentős adósságokat is örököltek a korábbi időszakokból, a stadion és az edzőközpont állapota sem volt ideális…

– Az első cél természetesen az volt, hogy hazai szinten érjünk el újra sikereket, de azt is tudtuk, hogy hosszabb távon nemzetközi szinten is szeretnénk az FTC-t visszahelyezni az őt megillető helyre. Itt nyilván vannak objektív korlátok, senki sem várhat olyan kiemelkedő eredményeket, mint amikor például 1965-ben édesapámék a döntőben az olasz Juventust legyőzve megnyerték a Vásárvárosok Kupáját. Hiszen azóta teljesen megváltozott a futballtérkép, a labdarúgás gazdasági háttere, össze sem lehet hasonlítani az akkori és a mostani lehetőségeket. De az szerintem nagy eredmény, hogy ma már elmondhatjuk, a Ferencváros a hátteret tekintve, értve ezalatt a pénzügyi vagy az infrastrukturális hátteret is, egy klasszikus Európa-liga-csoportkörös klub. Ami nem azt jelenti, hogy minden szezonban ott leszünk legalább az Európa-liga főtábláján, hanem azt, hogy nagyjából ez a mi szintünk, és mondjuk egy ötéves periódust nézve kétszer-háromszor bejuthatunk.

– Ehhez képest az idén még egy szinttel feljebb, a Bajnokok Ligájában játszhatnak… Számítottak erre?

– Mivel ez a Ferencváros, mindig egy kicsit magasabb célt tűzünk ki, így azt mondtuk: ha már tavaly összejött az Európa-liga, most miért ne sikerülhetne a BL? Ehhez rengeteget kellett dolgozni, és persze volt sok kudarc is az elmúlt tíz évben, ami után fel kellett állni és tovább csinálni, de a hitünk mindvégig töretlen volt. Kubatov Gábor fogalmazott úgy a csapatnak annak idején: „Én tudom, hogy bajnok leszek, az a ti döntésetek, hogy jöttök-e velem.” Ebben a szellemben láttunk munkához Gáborral, Nyíri Zoltán ügyvezető alelnökkel vagy éppen Berzeviczi Attila igazgatósági elnökkel, és akik ma itt vannak, a pályamunkásoktól a vezetőkig, azok hasonlóan hittek ebben. Ezt a sikert éppen ezért mindenki magának érezheti a klubnál.

– Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a futball, az európai topklubok gazdasági lehetőségek szempontjából még inkább eltávolodtak a többiektől. Sokan felkapták a fejüket azt hallva, hogy a BL-szereplés jutalmaként tízmillió eurós nagyságrendű bevétel érkezik a Fradihoz. Értelmezzük ezt az összeget: egy sztárcsapat költségvetése hányszorosa a Ferencvárosénak?

– Az igazán nagyoknak tényleg a sokszorosa: hirtelen például az ugrik be, hogy a Barcelonánál tavaly arról beszélgettek, szeretnék átlépni az egymilliárd eurós éves árbevételt… Mondhatnék még számokat, de az talán látszik, hogy olyan szürreális összegekről beszélünk, ami számunkra sosem lesz elérhető. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ellépett tőlünk az európai elit klubfutball, bizonyos egyesületek lényegében multinacionális céggé váltak. Ezek tudatosan felépített, világszerte ismert és népszerű márkák. A Bajnokok Ligájában szereplő klubok nagy része ilyen. Fényévnyi távolságra vannak tőlünk, ezért nagy szó, hogy ma itt lehetünk, és a Barcelona vagy a Juventus ellen készülhetünk.

– A Juventusszal, a Barcelonával és a Dinamo Kijevvel kerültek egy csoportba. Elégedett a sorsolással?

– A sorsolás eredménye megkoronázása az egész BL-szereplésünknek. Innentől már nem az a lényeg, hogy szerzünk-e pontot vagy pontokat, hanem az, hogy elhoztunk ilyen klubokat és játékosokat Budapestre, ez jutalomjáték. Természetesen mindenkiből felkészülünk, és mindenki ellen győzni akarunk, hiszen mi vagyunk a Ferencváros, enélkül nem lenne semmi értelme pályára lépni, erről szól a foci. A szakmai és érzelmi rész mellett nyilvánvalóan a bevétel szempontjából sem elhanyagolható ez az eredmény, hiszen a Bajnokok Ligájában nagyságrendileg ötször akkora pénz van, mint az Európa-ligában. A bevételünkből pedig jelentős százalékot befizetünk adóként az államnak, és ez szerintem szintén fontos: összeraktunk valamit, sikert értünk el, amiért pénzt kapunk az európai szövetségtől, ezzel pedig a klub és az állam is jól jár. De ha valaki azt gondolná, hogy innentől kezdve sztárjátékosokat fogunk a Ferencvárosba csábítani, mert kaptam ilyen kérdést az elmúlt napokban, azt ki kell ábrándítanom: túl azon, hogy ezek a futballisták valószínűleg szívesebben játszanak az angol, a német vagy az olasz bajnokságban, mint Magyarországon, olyan fizetésük van, ami számunkra továbbra is megfizethetetlen.

– Ha sztárjátékosokat nem is tudnak igazolni, az NB I.-es átlagnál jobb képességű futballisták számára viszont így nagyobb vonzerőt jelenthet a Fradi, ahogy például a hírek szerint olasz élvonalbeli csapat által is csábított Zubkov is szívesen maradt a nyáron.

– Természetesen, ahogy az is számít, hogy megfelelő infrastruktúránk is van. Ne felejtsük el, hogy a stadionok, az edzőközpontok számos klubnál nemzetközi szintűek Magyarországon, nekünk is volt olyan igazolásunk, aki akkor döntötte el végleg, hogy aláír hozzánk, amikor látta a népligeti sportközpontot és a Groupama Arénát. Ha a rendezett körülmények mellett még azt is tudjuk mondani, hogy a csapat tavaly az Európa-liga, 2020-ban a BL csoportkörében szerepelt, nyilván még egy olyan tényező, ami hozzájárulhat a pozitív döntéshez. Már csak azért is, mert ezek a futballisták nincsenek röghöz kötve, hanem a karrierjüket építik, nem mindegy, hogy csak valamelyik bajnokságban játszanak-e, vagy európai kupamérkőzéseken is, ami az ő személyes sikerüket is előmozdíthatja. De természetesen más szempontból is profitálhatunk ebből az eredményből. Az előttünk álló mérkőzések, az, hogy a Fradi sztárcsapatok ellen léphet pályára, sok gyerekben is felébreszthet valamit a futball, a klub iránt. Sőt, egy jól szereplő FTC-nek országimázs-formáló hatása is lehet, hiszen az egyesület neve jól ismert a labdarúgás világában. Amikor vezérigazgatóként először részt vettem az Európai Klubszövetség ülésén, fogalmuk sem volt, ki vagyok, de azt, hogy Ferencváros, mindenki tudta.

– Nincs olyan veszély, hogy ilyen nemzetközi szereplés után a kulcsemberek, Dibusz Dénestől Tokmac Nguenig, a téli vagy jövő nyári átigazolási időszakban nehezen visszautasítható ajánlatot kapnak más kluboktól?

– Az a kérdés, veszélynek vagy lehetőségnek éljük-e meg, hogy a játékosainkat elviheti egy nagyobb klub. Csak akkor fogunk elengedni egy futballistát, ha az a klubnak is megéri. Amennyiben ebből a pénzből tudunk igazolni egy legalább olyan kvalitású játékost, mint aki elmegy, ráadásul esetleg még marad is pénz, amit be tudunk fektetni például az utánpótlásba, akkor én inkább a lehetőséget látom benne. Megint édesapám példáját tudom említeni: annak idején teljesen természetes volt, hogy ő ide igazolt 1952-ben, és a Ferencvárosban játszott 1966-ig. Ráadásul akkoriban csak magyar játékosai voltak az FTC-nek. De az teljesen más világ volt. Ma a játékosok jönnek-mennek a kluboknál, nem csak itthon, máshol is, mindenki igyekszik a saját egyéni karrierjét is építeni, hiszen ha ő is jó teljesítményt nyújt, és a klub is sikeres, akkor jó eséllyel feljebb léphet a saját pályafutásában. Amikor 2016-ban eladtuk Nagy Ádámot, sokan nem értették, miért engedünk el egy ilyen játékost. Mindenkinek feltettem a kérdést: amennyiben egy hatéves kora óta futballozó magyar játékos megkapja a lehetőséget arra, hogy az olasz első osztályba igazolhat, akkor miért állnánk az útjába, ha ez ráadásul üzletileg a klubnak is jó? Csak az a fontos, hogy ilyen esetben találjunk egy olyan labdarúgót, aki megfelelően tudja pótolni, vagy akár még magasabb szinten is futballozzon, mint a távozó.

– Amit gyakran felvetnek a mai Ferencvárossal kapcsolatban, az az utánpótlás, illetve a magyar játékosok száma a csapatban. Sokan hiányolják a saját nevelésű fiatalokat a csapatból.

– Megváltozott a labdarúgás. Nyilvánvaló, hogy gazdaságilag is az a legkifizetődőbb, ha felnevelsz játékosokat, beépíted őket a csapatba, majd értékesíted őket egy erősebb ligába. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a Ferencvárosnál teljesítménykényszerben vagyunk. A Fradinak az a missziója, hogy a hazai eredményesség mellett megfelelően képviselje a magyar labdarúgást nemzetközi szinten is. Nekünk nincs arra időnk, hogy kísérletezzünk. Vannak olyan klubok, amelyek inkább az utánpótlás-nevelésre helyezik a hangsúlyt, elsősorban vagy kizárólag magyar játékosokra támaszkodnak, és arra várnak, hogy mondjuk a Fehérvár vagy a Ferencváros megvásárolja egy-egy futballistájukat. Nálunk viszont jóval kevesebb idő van beépíteni a csapatba egy játékost. Vannak olyan meccsek, amikor megkaphatják a lehetőséget a tehetséges fiatalok, például Csontos Dominik tavaly 17 évesen debütált az első osztályban, de azokon a mérkőzéseken, mint amilyen például a Dinamo vagy a Celtic elleni is volt az elmúlt hetekben, az a legfontosabb, hogy megfeleljünk. Nagyon lényeges az utánpótlás-nevelés, szeretnénk is tovább fejlődni ezen a téren, ám azt nem tudjuk garantálni, hogy a csapat gerincét a saját utánpótlásunkból kijövő futballisták alkotják majd a jövőben, hiába ez lenne a legjobb érzelmi és pénzügyi szempontból is.

– Legendák keringtek arról, és ez persze nem csak a Fradinál lehetett így, hogy még egy jó évtizeddel ezelőtt is úgy igazoltak játékosokat, hogy először megnézték a menedzserek által küldött videókat; ha tetszett, akkor néhány napos próbajátékra hívták az adott futballistát, és amennyiben ott megfelelt, szerződést ajánlottak neki. Ma már ez azért másként zajlik.

– Igen, szerencsére itt is más szinten tartunk. Ma már van egy scouting, vagyis játékosmegfigyelői hálózatunk, amit Hajnal Tamás sportmenedzserként felügyel és mozgat. Örülök, hogy labdarúgó-pályafutása után Tamás csatlakozott hozzánk, miután karrierje nagy részét külföldön töltötte, nagyon jó kapcsolatrendszere van. A játékosok kiválasztása egész éves munka. Nem úgy működik, hogy ha szükségünk van mondjuk egy balhátvédre, akkor gyorsan keresünk egyet, hanem ott egy menü, amiben minden posztra van több játékos, és amikor szükségünk van új emberre egy adott poszton, akkor már konkrét lehetőségek közül tudunk választani. Aztán persze van, akit sikerül idehozni, és van, akit nem. A most igazolt Myrto Uzuni játékát például Tamás, illetve a játékosmegfigyelők több mint egy éve figyelemmel követték.

– Vagyis nem vesznek zsákbamacskát.

– Azt is tudjuk, hogy nem lehet százszázalékosan igazolni, bármilyen körültekintőek vagyunk, nem fog mindenki beválni. Van olyan, hogy hozol egy jó futballistát, aki aztán ebbe a játékrendszerbe, ebbe a játékoskeretbe nem tud beilleszkedni. Aztán elmegy egy másik klubba, és ugyanolyan jó teljesítményt nyújt, mint mielőtt idejött. Ráadásul a Fradinál folyamatos a nyomás. Láttunk több olyan játékost, akik technikásak voltak, nagyon akartak, de itt, ebben a közegben egyszerűen nem tudtak kiteljesedni, mert mondjuk egy-egy rosszabb meccsükön hallották a lelátóról jövő kritikákat, és ezt nem bírták. Úgy gondolom viszont, hogy köszönhetően ennek a kiépített rendszernek, az esetek nagy többségében ma már sikerül jól igazolni. Ami fontos, hogy ez is közös munka, közösek a döntések. Csapatban dolgozunk: nincs olyan, hogy ezt én hoztam ide, azt ő – minden játékost „mi” hoztunk, ha beválik, együtt örülünk, ha rossz, együtt sírunk. Ez is a siker egyik záloga.

– Mekkora a szerepe Szerhij Rebrov vezetőedzőnek?

– Természetesen nagyon fontos a személye, ugyanakkor ezekhez az eredményekhez a játékosok, a szakmai stáb és a hátteret megteremtő kollégák jó teljesítménye is nélkülözhetetlen. De az biztos, hogy Szerhij Rebrov fantasztikusan felkészült, munkamániás és szigorú edző, aki pontosan tisztában van a célokkal, és ezt mindenkiben tudatosítja is. Nem egyénekben gondolkodik, hanem csapatban. Éppen ezért nem arra törekszünk, hogy igazoljunk egy-egy sztárt, hanem az a cél, hogy igazi csapat legyen, amelynek tagjai együtt képesek elvégezni a sikerekhez szükséges munkát.

– Mi a következő cél?

– Kubatov Gábor szokta mondani: ha a Fradi utánpótláscsapattal áll ki, akkor is úgy kell hozzáállni, hogy meg akarjuk nyerni a bajnokságot és a Magyar Kupát. Ez a folyamatos cél, már csak azért is, mert ez az alapja a mostanihoz hasonló nemzetközi szereplésnek, hiszen csak a bajnok indulhat a BL-ben. Az biztos, hogy ez nem sikerülhet minden évben, hiszen egyetlen csapat nem győzhet mindig. Ám ha időnként alulmaradunk, azt sem kell óriási kudarcként megélni, hanem mindent el kell követni, hogy a következő szezonban nyerjünk. A magyar labdarúgásnak egyébként az az érdeke, hogy minél több olyan klub legyen, amely bele tud szólni a bajnoki címért való küzdelembe, és ne csak egy vagy két gárdának legyen esélye az első helyre. Egy erős bajnokság készít fel legjobban a nemzetközi küzdelmekre.

– Mi a Ferencváros titka?

– A rengeteg munka mellett talán az legfontosabb, hogy minden összeállt. Kifejezetten korrekt viszonyt ápolunk a tábor, a szurkolói csoportok vezetőivel, egyben van a csapat, a szakmai stáb, a menedzsment, és az egész egy jól működő egységet alkot. Ezért mondom azt, hogy ez mindannyiunk sikere.