Nagy fölény, de döntetlen

Bár a nemzetközi futball nem a litván futball sikereitől hangos, az azért az elmúlt időszak eredményeiből is világos volt, hogy nagyot téved, aki lebecsüli a Sūduva csapatát. Hogy mást ne említsünk, a litván bajnok az előző körben két győzelemmel ejtette ki a Makkabi Tel-Aviv gárdáját, korábban döntetlenre volt képes hazai pályán a Crvena zvezda ellen is, de tavaly augusztusban a skót Celtic sem tudott Litvániában győzni, míg 2017-ben a svájci Siont búcsúztatta a Sūduva.

A litvánok alapjátéka többnyire az, hogy masszívan, öt védővel védekeznek és gyors kontrákból próbálnak veszélyes helyzeteket kialakítani, amiket aztán jó százalékban értékesítenek is. Ezúttal viszont kezdeményezőbben léptek fel a meccs elején, ám szerencsére csak lehetőségekig jutottak, gólt nem tudtak szerezni. A félidő közepe felé aztán „helyreállt a világ rendje”, a Fradi átvette a játék irányítását. Ha szépen nem is játszottak Szerhij Rebrov tanítványai – mondjuk a göröngyös talaj sem volt ilyen szempontból túl előnyös… –, de elsősorban a litván térfélen folyt a játék. Két nagyobb ferencvárosi helyzetet jegyezhettünk fel: Zubkov nagyjából 25 méteres lövése nem sokkal kerülte el a kaput – Kardum kapustól bemehetett volna… –, a 32. percben pedig Blazic ívelt szépen Tokmac Nguen elé, aki lőtt is, a védő lábán meglassuló labdát a hazai kapus fogta.

A második félidőben sem változott sokat a játék képe: a Ferencváros valamivel kezdeményezőbb volt – rögtön a 49. percben például Heister szép lövéssel melegítette be Kardumot –, a hazaiak pedig az idő előrehaladtával egyre inkább átengedték a területet és lényegében csak a szervezett védekezésre koncentráltak. A hajrára, úgy tűnt, kicsit el is fáradtak, de a legfontosabb céljukat végül elérték, a legnehezebb perceket is átvészelték kapott gól nélkül.

A kapura lövések közötti különbség (a hazaiak hatszor, a Fradi tizenkilencszer próbálkozott) és a szögetarány (9:0 az FTC javára) világosan mutatja, melyik gárda igyekezett jobban gólt szerezni, de ezúttal is beigazolódott, hogy a Sūduva rendkívül kellemetlen ellenfél. A litvánok vélhetően a jövő csütörtökön, a Groupama Arénában sorra kerülő visszavágóra is hasonló taktikával készülnek, de a Fradi erősebb csapat, és ha azt játssza, amit tud, egyáltalán nem teljesíthetetlen küldetés a győzelem – és ezzel az Európa-liga főtáblájára jutás.

Európa-liga, playoff, 1. mérkőzés
Sūduva (litván)-Ferencváros 0-0
Marijampole, 6000 néző, v.: Schüttengruber (osztrák)

Sūduva: Kardum – Svrljuga, Kerla, A. Jankauskas, Hladik, Zivanovic – Renan (E. Jankauskas, 78.), Matulevicius, Verbickas – Topcagic (Vezevicius, 92.), Tadic (Gotal, 69.)
Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Dvali, Heister – Sigér, Haratin – Zubkov, Skvarka (Varga, 76.), Tokmac Nguen (Bőle, 87.) – Boli (Priskin, 66.)

– Az eredménnyel elégedett vagyok, idegenben mindig értékes a döntetlen, de sokkal jobb lett volna, ha gólt is lövünk. Próbáltunk támadni, de az most is kiderült, hogy megérdemelten van itt, ebben a fázisban ellenfelünk. A Suduva megmutatta, hogy kiválóan tud védekezni, mind a földön, mind a hosszú labdák esetében. A mérkőzés első részében inkább középen próbálkoztunk, utána sokkal inkább a széleken, ezekből ki is alakítottunk helyzeteket, főleg a második félidőben, de sajnos nem sikerült betalálnunk. Másmilyen mérkőzés lesz (a visszavágó), de amikor ezt mondom, nem a játék képére gondolok. Arra számítok, hogy a jövő héten ugyanúgy mi támadunk majd, és az ellenfelünk többnyire védekezik, ám nekünk sokkal koncentráltabbak kell lennünk, elsősorban a helyzetkihasználásban. A jövő héten velünk lesznek a szurkolóink is, bízom benne, hogy ez plusz motivációt ad nekünk, és tovább tudunk jutni. (Szerhij Rebrov vezetőedző – forrás: Fradi.hu)