Jó vendéglátók voltunk

– Száz érmet, köztük 49 aranyat, 28 ezüstöt és 23 bronzot nyert a magyar csapat a 15. Maccabi Európa Játékokon. Hagytunk azért valamit a többi versenyzőnek?

– Jó vendéglátók voltunk, így annak rendje és módja szerint azért másokat is hagytunk győzni. A viccet félretéve: érdemes tudni, hogy idén majdnem ötször jobban szerepelt a hazai delegáció, mint a korábbi eseményeken. Az előző Maccabi Játékokon átlagosan 20-25 érmet, köztük hat-nyolc-tíz aranyat sikerült elcsípni, most ennek a többszörösét zsebelték be a sportolóink.

– Mitől táltosodtak meg így a magyarok?

– Egyrészt ezen a rendezvényen más európai játékokhoz képest jóval több sportágban mérhették össze erejüket és tudásukat a versenyzők. Másrészt soha akkora csapattal nem indultunk még, mint most: idén 208 magyar sportoló mérette meg magát, ez a létszám más Maccabi-válogatottakhoz képest is magasnak számít. Nem utolsósorban pedig a sportolóink tehetségesek, mindezek vezettek sikerre.

– Kik alkották a hazai delegációt?

– A 208 versenyző közel fele a Maccabi Vívó és Atlétikai Club vagy az MTK sportolója, de érkeztek kisebb egyesületekből is, a csapattagok között pedig éppúgy akadt élsportoló, ahogy szenior versenyző. Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke például 1500 méteres gyorsúszásban indult, és a dobogó legfelső fokára léphetett.

– Hogyan dől el, hogy valaki részt vehet-e az eseményen, vagy sem?

– A Maccabi Játékokon csak zsidó vagy zsidó származású sportolók indulhatnak. Az egyes országok Maccabi szövetségei a nevezéssel igazolják, hogy meggyőződtek arról, sportolóik a közösséghez tartoznak.

– 1929-ben rendezték meg először a Maccabi Világjátékokat. Miért volt szükség arra, hogy legyen külön sport­eseménye a zsidóságnak?

– Ki máséhoz, ha nem egy magyar zsidó ember nevéhez kapcsolódik a Maccabi-mozgalom megszületése. Herzl Tivadar osztrák–magyar író, politikus, a cionizmus atyja elsősorban azzal a negatív megítéléssel szeretett volna leszámolni, hogy a zsidók testi adottságaikból adódóan alkalmatlanok a versenysportra. A zsidó önképnek ezt a fogyatékosságát szerette volna megváltoztatni, már magával a Maccabi elnevezéssel is, ami a szír betörésekkor hősiesen, utolsó csepp vérükig harcoló katonákra, a makkabeusokra utal.

– Miben más napjainkban a rendezvény mondanivalója, mint annak idején?

– Mára fórumot is biztosít a világ zsidóságának az egymással való kapcsolattartásra, ugyanis a Maccabi Játékok nemcsak egy sportesemény, hanem egy közösségi élmény is, amely erősíti a jelenlévőkben az összetartozás érzését. Érdekesség, hogy az egyik legnépesebb csapat idén a török volt. Kevesen tudják, hogy az első, felekezeti alapon létrehozott zsidó sportklub Isztambulban alakult, mégpedig azért, mert az ott élő zsidó sportolókat a már meglévő egyesületek nem engedték maguk közé. Nagyjából tizenötmilliósra becsülik a világon a zsidósághoz tartozók számát, döntő részük szekularizált életet él. Őket nem elsősorban a vallási élethez, a zsinagógákhoz kapcsolódó közösségeken keresztül lehet elérni, hanem például a kultúrán, az oktatáson vagy a sporton át.

– Kilencven év után rendezhette ismét kelet-közép-európai ország a Maccabi Európa Játékokat. Minek volt köszönhető a magyar pályázat sikere Bázellel szemben?

– Egyrészt Magyarországnak nagyon nagy a tekintélye a jelentős nemzetközi sport- és kulturális események megszervezésében, ráadásul jó néhány magyarországi világverseny forradalmasította az adott sportág világ- és Európa-bajnokságainak szervezési logikáját is. Az 1999-es kajak-kenu vagy öttusa-világbajnokságtól kezdve a 2017-es vizes vébén át az idei asztalitenisz- vagy vívó-világbajnokságig számtalan pozitív példát lehetne kiemelni. Természetesen sokat nyomnak a latban a világraszóló magyar sportsikerek is. Mindezeken túl Budapest egy nagyon jól csengő név a szabadidős és üzleti turizmus tekintetében is. Ugyancsak kulcsfontosságú egy ilyen méretű zsidó esemény szempontjából a biztonság: több mint kétezer-háromszáz sportoló indult a játékokon, a csapatok létszáma az edzőket, csapatvezetőket is ideértve meghaladta a háromezret, a résztvevőknek, a takarítóktól a versenybírókon át a sajtós munkatársakig, összesen hétezer akkreditációs kártyát osztottunk ki. A hazánkon kívüli további 41 részt vevő ország közül talán egyet sem tudnék mondani, ahol természetes lenne, hogy bár maccabis mezem van, nyakamban lóg az akkreditációs kártya, látszik rajtam, hogy zsidó vagyok, de úgy sétálgatok a városban, mint bárki más, mert biztonságban érzem magam.

– Egyre nehezebb lesz így antiszemitizmussal riogatni Magyarország kapcsán…

– Valóban lett háromezer nagykövetünk a világban, akik ha netán ilyen nevetséges vádakat hallanak ezután Magyarországról, akkor értetlenkedve néznek majd, hogy vajon miről beszélnek, és talán azt is hozzáteszik, hogy „bár az lenne nálunk is, mint Budapesten van”.

– Ezen túlmenően milyen pozitív hozadékai lehetnek a Maccabi Európa Játékoknak hazánkra, a magyar gazdaságra vagy a magyarországi zsidóságra nézve?

– A rendezvény nagyon sokat hozzátett ahhoz az egyébként is meglévő, komoly presztízshez, hogy Magyarország rendkívül meghatározó szereplő a nemzetközi sportéletben világesemények megszervezésében. Különös jelentősége van, hogy esetünkben ráadásul egy multi­sport­eseményről volt szó, hiszen húsz sportágon felül további négy bemutató sportág versenyeire is sor került tizenegy, világszínvonalú budapesti sporthelyszínen. Emellett meggyőződésem, hogy több ezer újabb szerelmese lett Budapestnek. Nem állítom, hogy minden egyes nap a Maccabi Játékokkal kezdődtek a világsajtó hírei, de egy héten keresztül Európa, sőt a világ számos országában jelentek meg hírek arról, milyen remek zsidó sport-kulturális-közösségi-vallási esemény zajlik éppen a magyar fővárosban. De említhetjük azt is, hogy Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok síremlékét is a Maccabi Európa Játékok apropóján újította fel a kormány támogatásával a Nemzeti Örökség Intézete, míg a Magyar Birkózó Szövetség az 1908-ban aranyérmet szerző, MTK-s Weisz Richárdnak és az 1936-ban győztes Kárpáti Károlynak állíttatott új síremléket.

– Vagyis nemcsak a jövő, de a múlt emlékének ápolása is fontos volt.

– Így van. A minden évben megrendezett Raoul Wallenberg-megemlékezésnek is különös súlyt adott, hogy idén így a Maccabi Játékokon indult sportolók is ott voltak a Szent István parkban. A szombatfogadó istentiszteletre is megtelt a Dohány utcai zsinagóga, ami Európa legnagyobb zsinagógája lévén, azért inkább csak a legnagyobb ünnepeken szokott előfordulni. Most viszont egy átlagos péntek esti istentiszteleten is tele volt, ráadásul számos fiatal sportolóval, ami sok hétről hétre odajáró zsidó embernek jelentett életre szóló élményt. De ami szerintem a legfontosabb nyereség, hogy a Maccabi Játékokkal egy új fejezet indult a magyarországi zsidó közösség életében.

– Milyen tekintetben?

– Ez egy olyan jelentős esemény, amit mindenki tisztel és elfogad, ahol mindenki számára természetes a zsidóságának megvallása. Ahogy a záróünnepségen is elmondtam: a magyarországi zsidó közösség mindig tisztelettel, törődve ápolta a maga hagyományait, korábbi örömeit, sikereit, megemlékezett szörnyű tragédiájáról, a holokausztról, és most újra egy optimista, jókedvű, egymásra odafigyelő, törődő közösséggé vált. Persze nem csak a Maccabi által, de ez az esemény egyértelműen nagyon sokat tett hozzá. Ez mindenkinek jó: az érintetteknek, a még nagyobb közösségnek és végső soron a magyar nemzetnek is. Ha csupán egy dolgot kell kiemelni, ezt tartom a 15. Maccabi Európa Játékok legnagyobb sikerének.