Párizs után beszéljünk a rendezésről!
Vállalná a „rossz zsaru” szerepét a Magyar Olimpiai Bizottság – mondta a Demokratának Gyulay Zsolt. A MOB új elnökével beszéltünk a szervezet előtt álló változásokról, a sportba begyűrűző ideológiai törekvésekről, valamint arról is, hogy a BL-döntő botrányának lehet-e hatása a 2024-es párizsi ötkarikás játékokra. Rákérdeztünk arra is, várható-e a közeljövőben, hogy újra jelentkezünk az olimpiarendezésre.
– Két év múlva, 2024-ben Párizs adhat otthont a következő olimpiai játékoknak. Az eseményre korábban Magyarország is pályázott, ám politikai okokból később visszaléptünk. Az elmúlt napokban ismét felmerült egy esetleges hazai rendezési szándék. Mit gondol, változott ez idő alatt annyit az olimpiarendezés megítélése itthon, hogy komolyan fontolóra vegyük a jelentkezést?
– Sajnálatos, hogy az akkori, kifejezetten erős magyar pályázat nem juthatott el a döntési fázisig, a nemzetközi vélemények alapján is komoly esélyünk lett volna a 2024-es rendezésre. A Magyar Olimpiai Bizottságnak alapszabálya értelmében és az Olimpiai charta szellemében mindenkor arra kell törekednie, hogy hazánk egyszer otthont adhasson a világ legnagyobb sporteseményének, és ápoljuk az olimpizmus eszméjét, függetlenül az aktuális széliránytól, politikai helyzettől vagy a hazai megítéléstől.
– A következő három olimpia helyszíne már eldőlt – 2024-ben Párizs, ’28-ban Los Angeles, ’32-ben Brisbane –, így legkorábban 2036-ban merülhet fel Budapest mint rendező. Voltak, akik szinte kész tényként kezelték, hogy a MOB pályázni fog erre az olimpiára…
– Érdekes, ahogyan nemrégiben végigfutott ez a hír a médiában, mert az elnöki beszámolómban mindössze annyit mondtam, hogy törekedni kell a párizsi utáni első európai olimpia megrendezésére. Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelenti a 2036-os dátumot, hiszen más kontinens is számításba jöhet. Arról nem is beszélve, hogy már nem pályázat útján választják ki a rendezőt, a korábbi rendszer megszűnt, ami nem is biztos hogy olyan nagy baj, hiszen akkor egy ország örült, az összes többi jelentkező szomorkodott, és nagyon sok pénzt költött el a pályázati anyagára. A MOB-nak abban van most szerepe, hogy a fiatalok körében is népszerűsítse az olimpia szellemét, azon munkálkodjon, hogy a hazai rendezés társadalmi elfogadottsága a lehető legmagasabb legyen, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál ez mérvadó. Az olimpiai család nemcsak az ötkarikás játékokat rendezi, hanem idetartozik az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) – amit korábban Győrben a visszajelzések szerint is magas színvonalon rendeztünk meg – és az Európai Játékok is. Utóbbi például létszámát tekintve összevethető az olimpiával.
– 2024-es olimpiai pályázatunk 2017-es visszavonása óta Magyarország számos világeseményt rendezett, megépült a Duna Aréna, a Puskás Aréna, az MVM Dome, és az atlétikai világbajnokságra is készül új stadion. A korábbi pályázathoz képest tehát jelentősen előreléptünk. Mennyire könnyítené meg mindez egy budapesti olimpiai jelentkezés kedvező elbírálását?
– Nagyon. Sokat javult a helyzetünk az elmúlt években, világszínvonalú létesítmények jöttek létre. Magyarország bizonyította, hogy képes a legnagyobb sportesemények megrendezésére, megvan hozzá a megfelelő infrastruktúrája, természetesen ezek mind fontos szempontok. Ha egyáltalán beszélhetünk majd rendezésről, csak a párizsi olimpia után lehet visszatérni erre a kérdésre.
– Sokan talán meglepődtek, hogy a 2024-es párizsi olimpián olyan sportág is debütálhat, mint a breaktánc. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hosszú évek óta dolgozik a fiatalok megszólításán, a nézettség növelésén és a látványosabb sportágak térnyerésén. A magyar olimpiai mozgalom továbbra is a hagyományos, sikeres magyar sportágak megerősítését tekinti elsődleges feladatának, vagy valamilyen szinten követni kell a nemzetközi trendeket?
– Bár alapvetően a tradicionális, klasszikus sportágakban hiszek, és szerintem nem kell mindig minden trendet követni, megértem a nemzetközi bizottság hozzáállását is. A falmászással vagy a breaktánccal kifejezetten jó programok felé nyit a NOB, más korosztályt szólít meg, és sajnos az is tagadhatatlan, hogy bizonyos hagyományos sportágak viszont kevesebb nemzetet mozgatnak meg. Tudomásul kell venni, hogy változik a világ, azt mondom, próbáljunk alkalmazkodni az új feltételekhez, rejtsen számunkra is új lehetőséget ez az irány. Egy breaktáncos ugyanúgy olimpiai aranyérmet kap és ugyanúgy rengeteg munkája van benne, amíg eljut az olimpiai bajnoki címig. Kesergünk amiatt is, hogy a 2028-as Los Angeles-i játékokon már lovaglás nélkül zajlik majd az öttusa, de közben az is igaz, hogy az új szám bevezetésével új lehetőségek is megnyílnak, és nekünk időben fel kell készülnünk ezekre kihívásokra. Beszélgethetünk arról, milyen eredményesek voltunk régen ebben vagy abban, de lehet, hogy a jövő más sportágakban tartogat sikereket számunkra.
– Januárban választották meg a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének, a tisztújítás óta eltelt négy hónapban volt lehetősége felmérni a szervezet állapotát. Hogyan látja a MOB helyzetét?
– A Magyar Olimpiai Bizottság teljesíti a feladatait és kötelességeit. Nem szívesen beszélek a megválasztásom előtti időszakról, hiszen vannak még elvarratlan szálak az előző vezetéssel kapcsolatban. Mi inkább előre tekintünk. Készülünk a nyári EYOF-ra Besztercebányán, múlt héten részt vettem az Európai Olimpiai Bizottság közgyűlésén, és már csak két évünk van a következő olimpiáig. Ősszel kezdjük a sportági konzultációkat. Az új kormánnyal új sportvezetés alakult, az egyeztetések után eshet szó a MOB jövőbeni feladatairól.
– Korábban többször vitatéma volt, hogy mi legyen a MOB gyakorlati szerepe a gazdasági, pénzügyi kérdésekben, illetve a szakmai döntésekben. Ön szerint mit kell leginkább kézben tartania az olimpiai bizottságnak?
– A MOB 127 éve alatt sok minden történt, az elmúlt tíz évben is változott a szerepe, de mindig is a magyar sportmozgalomnak a mindenkori politikától független legnagyobb társadalmi szervezete volt és valószínűleg marad is. Az, hogy esetleg milyen pluszfeladatokkal ruházza fel az állam, egy későbbi döntés kérdése. Azt vallom, a feladatokért általában jelentkezni kell, és képesnek kell látszanunk azok megoldására is. Meggyőződésem, hogy a magyar sport sportszakmai felügyelete mindenképpen a MOB feladata, hiszen aki érti, tudja a magyar sportot – egyesületek, edzők, sportolók, sportolói bizottság –, mind az olimpiai bizottsághoz tartozik. Az erőnket jól kell használnunk, hogy ezek a szakemberek az eredményesség érdekében tudjanak megfelelően dolgozni.
– Ahhoz képest, ahogyan az elmúlt években működött a szervezet, előfordulhat változás? Visszakaphatnak például esetleg bizonyos, pénzügyekkel kapcsolatos jogköröket?
– Lehet változás, de nem feltétlenül a pénzosztó szerepre gondolok, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy az egy ilyen szervezet feladata. Bevételeink nagy része, nagyjából nyolcvan százaléka a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól és különböző programokon keresztül érkezik, amivel így is a magyar sportot segítjük, vagyis állami pénzt kevésbé oszt a MOB. Ettől függetlenül el tudok képzelni a jövőben olyan szerepet, amellyel több feladat jut a bizottságnak, de ezt a Schmidt Ádámmal felálló állami sportirányítás hatásköre eldönteni.
– Olimpiához közeledve mindig jön az elvárás, találgatás az érmek számával kapcsolatban. Szinte minden sportági szakszövetségről elmondható, hogy anyagilag és infrastrukturálisan is sokkal jobbak a lehetőségei, mint bő tíz évvel ezelőtt. Az eredmények számonkérése kinek a feladata? Az államé, amely a pénzt adja vagy a MOB-é a szakmai rálátása okán?
– Nem mindig áll egyenes arányban a befektetett pénz az eredménnyel, és az sem mellékes, hogy az az összeg nemzetközi mércével mérve mennyit jelent. Föl lehet tenni a kérdést, hogy mennyi pénz áramlik a magyar futballba, de ha megnézzük ugyanezt olyan országok esetében, ahol eredményesebb a labdarúgás, láthatjuk azt is, hogy ott sokkal nagyobb összegek forognak a sportágban. Nyilván minden pénzt fel lehet hatékonyabban is használni, és a Magyar Olimpiai Bizottság ha kell, vállalkozik a „rossz rendőr” szerepre; nekünk alkalmasnak kell lennünk arra, hogy a számonkérhetőség megvalósuljon. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy mondjuk csapatsportágakban nagyon nehéz számonkérni az olimpiai kvótákat vagy az eredményességet, hiszen a MOB-nak nincs igazán ráhatása a klubcsapatokra, egyesületekre.
– A közelmúltban sportolók részről is érte kritika az olimpiai bizottságot, a téli ötkarikás játékok után például az olimpiai bajnok Liu Shaoang bírálta élesen a szervezetet. Mennyire kell visszaállítani a MOB presztízsét?
– Ha egy olimpiai bajnok sportoló felemeli a szavát, arra oda kell figyelni. Régen rossz, ha egy sikeres olimpiai szereplés után inkább az olimpiai bizottság vagy a MOB irodája a téma. A problémákkal foglalkozni kell, de ezt a jövőben igyekszünk házon belül elrendezni.
– Láthatjuk, hogy az elmúlt években a különböző politikai, ideológiai mozgalmak próbáltak megjelenni a sporteseményeken is. Mennyire erősödik a nyomás a párizsi olimpia közeledtével, el tudta hárítani a nemzetközi és a hazai olimpiai bizottság ezeket a próbálkozásokat?
– Az Olimpiai charta meghatározza, milyen úton haladjon a szervezet, kizárja ezeket az ideológiai törekvéseket. Ugyanakkor az is igaz, hogy a politika többször beleszólt már az olimpiák történetébe. Emlékezhetünk a bojkottokra, és már láthatjuk az orosz–ukrán háború hatását is a sport területén, egyes szövetségek például orosz és fehérorosz sportdiplomatákat és sportolókat rekesztenek ki a versenyektől. Egy ilyen világméretű konfliktusból a NOB sem tud kimaradni.
– A labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén történtek – vagyis az, hogy a meccs előtt óriási káosz volt a stadion környékén – mennyire lehetnek negatív hatással a 2024-es párizsi olimpiára?
– Ha a Forma–1-et nézem, amit évről évre sikeresen rendezünk meg Magyarországon (Gyulay Zsolt a Hungaroring Sport Zrt. elnöke is – a szerk.), akkor azt mondhatom, nagyon kemény szakma a sportrendezvények szervezése, a rendfenntartás mindig erős szakmai kihívás. Hazánkban hasonló eset nem fordult elő, mint a BL-döntőn vagy tavaly a labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjén Angliában, a Wembley-stadionnál. Bízom benne, hogy a 2024-es olimpián a francia szervezőbizottság meg fog felelni ezeknek a feladatoknak.
– Magyarország másodszor rendez vizes világbajnokságot, tavaly a labdarúgó-Európa-bajnokság több mérkőzésének adott otthont Budapest, míg jövőre az atlétikai vébé lesz a magyar fővárosban. A következő nagy világesemény az olimpia lehetne a sorban…
– Nekünk, olimpikonoknak az lenne az álmunk, hogy egyszer Magyarország rendezze az olimpiát. Történelmünk folyamán jártunk már közel ehhez, az 1920-as játékokat nekünk ítélték, de végül nemcsak hogy nem rendezhettük meg, nem is vehettünk részt rajta. Trianon a sportolóknak nem csupán azért fáj, mert elveszítettük az országunk kétharmadát, hanem elestünk az olimpiai rendezés és indulás lehetőségétől is. Közel álltunk 1960-ban is a rendezéshez, Rómával sokáig versenyben voltunk, és idesorolom a 2024-es játékokat is, hiszen Párizs könnyen befutott, miután nekünk vissza kellett lépnünk. Történelmi igazságtétel volna tehát, ha egyszer Magyarország olimpiát rendezne. Talán nincs még egy olyan a legeredményesebb nemzetek között, amely még nem rendezett ötkarikás játékokat, csak mi. Azt remélem, még az én életemben lesz Magyarországon olimpia.
– Sportolóként az olimpiai bajnoki cím volt az álma, MOB-elnökként az olimpiarendezés?
– Mivel olimpiát már nem tudok nyerni, hiszen a formám erősen hanyatlik, egy olimpiarendezés mindenért kárpótolna.
