Négy meccsen hét szerzett pont, a két győztes meccsből az egyik ráadásul sporttörténelmi jelentőségű, kiütéses siker idegenben Anglia ellen. Ha csak úgy fogalmazunk, hogy nagyszerűen kezdte a szereplést a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában, az nem tükrözi hűen nemzeti együttesünk fantasztikus teljesítményét.
A cikk emailben történő elküldéséhez
kattintson ide,
vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/sport/tortenelmet-irtak-2-547411/
Hirdetés
Kezdődött azzal, hogy a magyar válogatott – 1962, vagyis hatvan év óta először – legyőzte az angolokat a Nemzetek Ligája A divíziójának nyitó fordulójában. A Szoboszlai Dominik tizenegyesgóljával aratott 1-0-s siker ráadásul egészen különleges hangulatú mérkőzésen született, hiszen egy zárt kapus büntetés miatt harmincezer 14 éven aluli gyerek ült a Puskás Aréna lelátóján, és szurkolta végig az összecsapást.
A második forduló kevésbé sikerült jól, hiszen az olaszok ellen – főként az első félidőben – nem ment annyira a játék, így ezúttal nem sikerült borítani a papírformát: kikaptunk idegenben, Cesenában, ám így is csak minimális különbséggel, 2-1-re.
Marco Rossi csapata a harmadik körben, a németek ellen újabb bravúrt ért el. Nagy Zsolt góljával úgy játszottunk 1-1-es döntetlent, hogy nekünk volt több kaput eltaláló lövésünk és igazán veszélyes helyzetünk, vagyis a németek örülhettek jobban az iksznek. Hansi Flick, a németek szövetségi kapitánya például így fogalmazott a lefújás után:
– Neuer abszolút világklasszis kapus. Ma megmentett minket.
És aztán jött 2022. június 14-e, ami hasonlóan fontos helyet tölt majd be a magyar sport „történelemkönyvében”, mint 1953. november 25-e. Közel hetven évvel ezelőtt az Aranycsapat aratott 6:3-as sikert az angolok ellen, most pedig Marco Rossi együttese mért megalázó verést a Háromoroszlánosokra. Az első félidőben Sallai góljával „még csak” 1-0-ra vezettünk, majd 70. percben jött újra Sallai, aztán Nagy Zsolt, végül Gazdag Dániel. Nem csoda, hogy a hazai szurkolók, akik a meccs előtt rasszista szemeteknek nevezve a magyarokat, végigénekelték, kiabálták és fütyülték a Himnuszt, az utolsó húsz percben már saját csapatukat szidták.
Hogy mennyire nem túlzó a sporttörténelmi jelző és az Aranycsapat győzelmével való párhuzam, arra álljon itt néhány adat. Az angolok négygólos különbséggel ezelőtt 1928-ban kaptak ki hazai pályán, amikor 5:1-re verte meg őket Skócia. Négygólos vagy annál nagyobb vereséget azonban sohasem szenvedtek hazai pályán úgy, hogy legalább egy gólt ne szereztek volna. Ráadásul négy gólt sem kapnak túl gyakran a saját pályájukon: erre legutóbb éppen 1953-ban, a Puskásék elleni 6:3-as meccsen volt példa. Egyébként az „évszázad mérkőzése” volt eddig az egyetlen, amikor a magyar nemzeti együttes győzni tudott Anglia ellen idegenben.
A duplázó Sallai Roland is különleges társaságba került: a 6:3 óta ő az első magyar játékos, aki kétszer is betalált egy Anglia elleni idegenbeli mérkőzésen – mint köztudott, az évszázad mérkőzésén Puskás Ferenc kettő, Hidegkuti Nándor pedig három gólt szerzett. Sallainak ráadásul ez már a második és harmadik gólja volt válogatott-pályafutása során az angolok ellen: nála többször – négyszer – éppen Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor volt eredményes Anglia ellen, míg Sallaihoz hasonlóan háromszor csupán egyetlen magyar futballista, az aranylabdás Albert Flórián.
De nem csupán Sallai szempontjából volt különleges ez a találkozó. Említhetnénk a harmadik gólt szerző – és a németek ellen is betaláló – Nagy Zsoltot, aki csak 25 éves kora után lett stabil NB I.-es játékos, a 2017/18-as bajnokságot például még a másodosztályú Csákvárnál töltötte kölcsönben. Most meg azt mondhatjuk, hogy a magyar válogatott első számú balhátvédje… Vagy itt van Ádám Martin, aki a 2019/20-as szezonban, az NB I.-ből kieső Kaposvár színeiben harminc meccsen mindössze öt gólt szerzett, egy évvel később, Pakson 28 mérkőzésen nyolcat, hogy aztán a legutóbbi pontvadászatban berobbanjon 32 meccsen szerzett 31 góllal – és persze gólkirályi címmel –, amihez hasonló mutatóra négy évtized óta nem volt példa a magyar élvonalban. Közben idén tavasszal, 27 évesen bemutatkozhatott a válogatottban is, hogy az angolok ellen csereként beállva két gólpasszal vegye ki a részét a történelmi sikerből. És persze nem feledkezhetünk meg Callum Stylesról sem: a 22 esztendős, Buryben született, Angliában felnőtt, több poszton bevethető játékos két éve tudta meg, hogy egyik nagymamája magyar. Azóta megkapta a magyar állampolgárságot, márciusban bemutatkozhatott a magyar válogatottban, és most játszhatott mindkét meccsen, amelyen a mieink megverték Angliát.
És egészen különleges Marco Rossi története is. Az olasz szakember tíz évvel ezelőtt, 2012 nyarán vállalt először munkát Magyarországon – akkor a Honvéd vezetőedzője lett. Azé a Honvédé, amellyel először bronzérmes lett, majd második kispesti szerepvállalása idején – borítva a papírformát – bajnoki címig vezette a csapatot. Már hazánkba érkezésekor mesélt arról, hogy édesapja és nagyapja a magyar futball és Puskás Öcsi rajongói voltak. Amikor szövetségi kapitány lett, érzelmes Facebook-posztot írt ezzel kapcsolat.
„Szia, Nagypapa! Remélem, jól vagy. Hány éve is mentél el? Túl sok. ’94-ben volt, de az emléked most is itt él bennem. Ki tudja, milyen boldog leszel és büszke az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya… Igen, azé a Magyarországé… Az Aranycsapaté, melyben Puskás, Hidegkuti és a többiek játszottak és amiről annyit meséltél nekem. Emlékszel? Ma, szombaton elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban kezdődik, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet! Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy szurkoltál nekem, nekünk! Szeretlek! És mindezt Neked ajánlom!” – írta.
De sokat elárul a hazánkhoz fűződő viszonyáról az is, amit a Mandinernek nyilatkozott a közelmúltban.
„A [magyar] himnusz éneklése számomra azt fejezi ki, hogy erősen kötődöm Magyarországhoz, hogy megtisztelem az országot, amely megadta nekem ezt a lehetőséget. Mert Magyarország rengeteget adott nekem! […] Nagyon hálás vagyok Magyarországnak és a magyaroknak!”
Rossi Kispesten és a válogatottnál is bizonyította, hogy játékosait remekül motiválja és igazi csapattá kovácsolja őket, olyan gárdává, amely képes arra, hogy akár jóval erősebb ellenfelekkel szemben is borítsa a papírformát.
Nemzeti együttesünkre szeptemberben még két Nemzetek Ligája-meccs vár – Németországba megyünk, majd Olaszországot fogadjuk –, ekkor még bármi történhet, akár meg is nyerhetjük a csoportot, de akár az utolsó helyre is csúszhatunk. Jó leírni: most előbbire látszik nagyobb esély. Ahogyan még azt is szoknunk kell, hogy a magyar válogatott a jó szereplésnek köszönhetően 21. a FIFA-világranglistán.