Új távlatokat nyitott a vébé

A világbajnokság megrendezésének egyik legpozitívabb eredménye a telt ház, a nagyszerű hangulat volt. És nem szabad elfelejtenünk, egy ilyen kiemelkedő esemény után megnő az adott sportágba érkező gyerekek száma, így van ez a birkózás utánpótlásával is – mondta a Demokratának Németh Szilárd, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Nenad Lalovic, a nemzetközi szövetség elnöke szerint minden idők legjobbja volt a budapesti birkózó-világbajnokság. Házigazdaként is elégedett?

– Az elnök még év elején magasra tette a lécet azzal, hogy a 2017-es, klasszisnak számító párizsi világbajnokság túlszárnyalását fogalmazta meg felénk elvárásként. Az gyorsan kiderült, hogy ez lett a legnagyobb vébé, végül 114 ország 860 birkózója 940 csatát vívott a Papp László Budapest Sportaréna szőnyegein. Az akkreditált vendégek száma elérte a két­ezret, a szállodai vendégéjszakák száma pedig tizenötezer fölé nőtt. Profi szervezőbizottság és több mint háromszáz önkéntes segítette a vébét. Hatalmas hazai és nemzetközi médiajelenlét, látványos és korszerű show-elemek, kulturális rendezvények, európai és keresztény gyökereink hangsúlyozása mind-mind emelték a világ birkózótársadalma, hazánk és Budapest elismertségét. Ilyen esemény volt a nyitógála a birkózás történetéről, a nemzetközi médiahajó, a mexikói és szöuli olimpiai emlékest, a Hall of Fame, vagyis a Hírességek Csarnoka közgyűlése, a nemzetközi szövetség kongresszusa, a haditorna-játszóház a gyermekeknek, a szentmise a Szent István-bazilikában, Kozma István és Keresztes Lajos felújított sírhelyeinek megszentelése és a tisztelgés Polyák Imre emléke előtt. A záróbanketten aztán Nenad Lalovic úr értékelésében kimondta: ez volt minden idők legnagyobb, legjobb és legsikeresebb világbajnoksága. Úgy fogalmazott, hogy 2018-ban Budapesten egy új termék született, maga a modern birkózás. És ne feledjük, itt járt Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, aki még a vasárnapi szentmisére is eljött. Ő szintén nagyon elégedett volt, dicsérte a rendezést és a telt házas meccseket. Úgy vélem, a magyar birkózócsalád megszolgálta és meghálálta a kormány pénzügyi támogatását, amit ezúton is köszönünk Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

– Hatodik lett a magyar csapat az éremtáblázaton, Bácsi Péter révén világbajnoki címet is szereztünk. Hogyan értékeli a szereplésünket?

– Említsük meg a négy érmesünk és négy helyezettünk mindegyikét, hiszen megérdemlik, óriásit küzdöttek, nagyon hosszú és izzadságos út vezetett el eddig. Bácsi Péter arany-, Korpási Bálint és Lőrincz Tamás ezüst-, míg Barka Emese bronzérmet szerzett. Sastin Marianna, Németh Zsanett, Olejnik Pavlo, Kiss Balázs pontszerző ötödikek lettek. A kötöttfogású csapat pedig második helyen zárt az oroszok mögött, a törökök előtt. Újra és újra gratulálok, köszönöm nekik és természetesen edzőiknek ezt a szép teljesítményt. Úgy érzem, hogy még ezen felül is van tartalék a magyar birkózókban, csak jól kell kiaknázni. Most sem mindenkinek jött ki a legjobban a lépés, biztosan születhetett volna több és fényesebb érem is. De ne legyünk telhetetlenek, örüljünk és legyünk büszkék erre az óriási teljesítményre! Nagyon oda kell figyelnünk viszont az utánpótlásra és a tokiói olimpiai kvótákra, de a világbajnokság ezekben is tapasztalatokat adott és új távlatokat nyitott számunkra.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A korábbi világversenyeken jó néhány minket sújtó és megkérdőjelezhető bírói döntés született. Milyennek ítélte most a bíráskodást?

– Emlékszünk még Lőrincz Viktor megveretésére… Viszont ami Rióban történt, az nemcsak a magyarokat érte nagyon hátrányosan, sokan szenvedtek a bírói figyelmetlenségtől, önkénytől, igazságtalanságtól. Nos, az olimpiai bírói kar Budapestre kilencven százalékban kicserélődött, sőt az alkalmazandó szabályok is változtak. Sokkal jobb, kiszámíthatóbb lett a birkózás, a meccsek élvezetesebbekké váltak, a bírók kisebb szerepet kaptak egy-egy mérkőzés eldöntésében, sokkal több múlott a versenyzőkön, és a hosszú évek alatt kialakult „kéz kezet mos” elv is megszűnőben van. Nagyon jó irányt vett a bíráskodás, ezt kell tartani. Ide kívánkozik még, hogy egy szakmailag és emberileg is kiváló, sportszerű, és talán éppen ezért Rióban mellőzött bírónk, Péteri László ezen a hazai rendezésű vébén vezette utolsó nemzetközi mérkőzését. Laci tapasztalatára, tanácsaira idehaza azonban továbbra is számítunk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A közönség soraiban rengeteg fiatal volt. Milyen jelentősége lehet annak, hogy a gyerekek személyesen találkozhattak a klasszisokkal?

– Megszerveztük és a költségeket is álltuk, hogy az ország minden szegletéből, sőt a határon túli részekről is jöhessenek az arénába a fiatal birkózópalánták. A legkisebb magyar falvakból, Erdélyből, Délvidékről és a Felvidékről is érkeztek gyerekek, találkozhattak a sportág legjobbjaival, hőseivel, s ez életre szóló emléket jelentett nekik, no meg a versenyzőknek is. Ők adták a minden részt vevő ország, de még a Lalovic és Bach urak csodálatát is kiváltó lelkes közönség és magyar szurkolótábor gerincét. A vébé megrendezésének egyik legpozitívabb eredménye a telt ház, a nagyszerű hangulat volt. És nem szabad elfelejtenünk, egy ilyen kiemelkedő esemény után megnő az adott sportágba érkező gyerekek száma, így van ez a birkózás utánpótlásával is. Köszönet az ebben való együttműködésért nemcsak a gyerekeknek, de szüleiknek, edzőiknek és testnevelő tanáraiknak is.

– Időközben Bacsa Pétert beválasztották a nemzetközi szövetség vezető testületébe. Mit jelent ez a sportágnak?

– Csaknem öt év szünet után van újra magyar tagja a nemzetközi elnökségnek, ez óriási fegyvertény és elismerés, nemcsak Péter személyének, hanem a magyar birkózásnak is. És nagy lehetőség ez a magyar érdekek érvényesítésére. Jó hír, hogy századik olimpiai bajnokunk, dr. Hegedűs Csaba örökös tiszteletbeli tagja lett az elnökségnek. Kovács Istvánt, eddigi egyetlen szabadfogású világbajnokunkat és Keresztes Lajost, az első székely olimpiai bajnokot pedig beválasztották a Hírességek Csarnokába. Kijelenthetjük, hogy sportdiplomáciai szempontból sokat erősödtünk.

– Három magyar birkózó nyert érmet a két hete rendezett bukaresti U23-as világbajnokságon. Elégedett a fiatalokkal?

– Kötöttfogásban, 97 kilogrammban Török Zsolt ezüst-, a 67 kilósok között Losonczi Ottó és a 72 kilogrammosoknál Lévai Tamás bronzérmet szerzett. Szabadfogásban Asarin Roman ötödik lett 65 kilóban. A nőknél Galambos Ramóna teljesített a legjobban, ő a hetedik helyen zárt az 55 kilósoknál. Tizenkilenc ifjú, hamarosan a felnőttek közé érő birkózónkat indítottuk Bukarestben. Nemcsak én, de a szakvezetők is jobb eredményt vártak, noha a mezőny nagyon erős volt. Az érmeseknek és felkészítőiknek szívből gratulálok, de úgy látom, bőven akad még tennivalónk a sikeres utánpótlás érdekében.

– Hogy áll a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia építése?

– Az építkezés a legnagyobb rendben és határidőn belül zajlik. Advent első vasárnapján lesz a csarnok bokrétaünnepe. Szép és méltó műsorral készülünk.

– Mi a következő jelentős esemény a sportágban?

– Nyakunkon a Magyar Nagydíj és Polyák Imre Emlékverseny, jövő februárban Győrött rendezzük meg. Egyre közelebb az olimpia, így ez külön rangot ad majd a világ legnagyobb birkózó Grand Prix-jének. A budapesti világbajnokság sikere után, amit egyébként már hetedszer rendeztünk, az első 1958-ban volt, bizonyára sikerrel pályázunk egy európai kvalifikációs tornára is. Céljaink eléréséhez fegyelmezett és kitartó munkára, összefogásra lesz szükségünk a szőnyegen és azon kívül is.

– Immár hivatalos, hogy Varga János, a mexikói olimpia aranyérmese a nemzet sportolója lett. Mit jelent a sportágnak ez az elismerés?

– Varga János olimpiai bajnokunk egyike volt az idei budapesti világbajnokság nagyköveteinek. E minőségében, közel a nyolcvanhoz, felesége, Gabriella asszony szeretetteljes támogatásával, fáradhatatlanul járta a várost, az országot, és népszerűsítette a vébét, ami neki is köszönhetően lett olyan, amilyen: sikeres és nagyszerű. Hiszen ő az, akit óriási önfegyelem, kitartás és rendkívüli fizikum jellemzett nemcsak a szőnyegen, de az életben is. Ramszesz, mert ez volt a beceneve, összesen tíz világversenyes érmet, közte öt aranyat szerzett: olimpiai, kétszeres vébé- és kétszeres Eb-győztesnek is mondhatja magát. Ő az, aki kötött- és szabadfogásban egyaránt a földkerekség legjobbjai közé tartozott. Ő az, aki első világbajnoki címét törött bordával vívta ki 1963-ban, és aki kerek ötven éve, 1968-ban Kozma István mellett szintén a mexikóvárosi ötkarikás dobogó tetejére állhatott. Korábban egyetlen birkózónk, Polyák Imre volt a nemzet sportolója. Jani bátyám mindig mindenhol elmondta és elmondja a mai napig, hogy szakmai­lag és emberileg egyaránt Polyák volt a példaképe, a mestere. Most őt, a tanítványt is hasonló elismerés érte, teljesen megérdemelten. Ő a mi példaképünk, élő legendánk. Isten éltesse sokáig!