A halál képei: hogyan hódította meg Amerikát a „szellemfotózás”?
A polgárháború utáni Amerika gyászba borult nemzete kétségbeesetten kereste az élet és halál közötti kapcsolatot.
Ekkor lépett színre William H. Mumler, az ékszerészből lett fotós, aki a kor új csodáját, a fényképezést a túlvilág ígéretével kapcsolta össze. A képei kísértetiesek, megrendítőek és – mint később kiderült – megtévesztőek voltak.
A technológia és a túlvilág találkozása
1862-ben Mumler véletlenül készített egy fotót, amelyen saját arcképe mellett egy fiatal nő halvány alakja is feltűnt. A történet gyorsan elterjedt, és a spiritiszta mozgalmak követői azonnal bizonyítékot láttak benne: sikerült lefényképezni egy szellemet. A valóság azonban ennél prózaibb volt – a nő egy korábbi negatív maradványa lehetett, amit Mumler egyszerűen nem tisztított le rendesen.
Mumler azonban felismerte a lehetőséget. A polgárháború sújtotta Amerikában, ahol családok milliói gyászoltak, képei vigaszt nyújtottak: az elhunytak „visszatértek”, hogy karjukat az élők vállára tegyék. A szellemfotózás hamar hatalmas üzletté vált, egy-egy kép ára elérte a 10 dollárt – mai értéken több mint 300 dollárt.
A gyász nemzete
A háború éveiben a fényképezés amúgy is kulcsszerepet játszott az emlékezésben. A katonák portrét készíttettek magukról, mielőtt a frontra indultak, a családok pedig ezekre a képekre szegezték tekintetüket, mikor híre jött a haláluknak. A Mumler-féle szellemképek így nem pusztán szenzációk voltak: lelki menedéket kínáltak.
De a fotós nem volt hibátlan. Egyik ügyfele felismerte feleségét az egyik „szellemként” eladott képen – csakhogy az asszony még élt. A botrány után Mumler New Yorkba költözött, ahol hamarosan csalás vádjával bíróság elé került.
A tudomány kontra hit
A tárgyalás szenzációvá vált. Az ügyészek tudósokat és fényképészeket vonultattak fel, hogy bebizonyítsák: a képek technikai trükkök eredményei. Ám senkinek sem sikerült feltárni, pontosan hogyan készültek. A bíró végül felmentette Mumlert, sőt azt is elismerte, hogy ő maga is látott már szellemeket. A döntés hatására a szellemfotózás népszerűsége újra fellángolt, és hamarosan Európát is meghódította.
A Pennsylvaniai Egyetem művészettörténésze, Michael Leja szerint „Mumler kulcsszerepet játszott abban, hogy a csalás lehetőségét bevezesse a fotográfiáról alkotott gondolkodásmódba.” A per után az emberek már nemcsak a halál, hanem a képek valóságtartalma miatt is szorongtak.
A szellemfotók aranykora
Mumler legemlékezetesebb képe Mary Todd Lincolnról készült, amelyen a meggyilkolt elnök áttetsző alakja látható a felesége mögött. A kép az ország gyászának jelképévé vált. A spiritiszták szerint a fotók tudományos bizonyítékai voltak annak, hogy az élet a halál után is folytatódik.
A túlvilág képei egyszerre borzongattak és vigasztaltak. A spiritizmus hívei számára ezek a fotók azt üzenték: a szeretett halottak nem tűntek el végleg. Ahogy Jennifer Cadwallader irodalomtörténész fogalmazott: „A szellemfotók megnyugtatóak, akárcsak a kísértettörténetek. Azt sugallják, hogy van még valami odakint, ami túlmutat rajtunk.”
Harry Houdini és a szellemek leleplezése
A 20. század elején a szellemfotózás új reneszánszát élte az első világháború idején, amikor ismét családok milliói gyászoltak. Ekkor azonban már a szkeptikusok is színre léptek. A híres bűvész, Harry Houdini maga is készített egy képet, amelyen Abraham Lincoln „szellemével” ül egy könyv fölött – hogy aztán nyilvánosan bemutassa, miként lehet ilyen hamisítványokat előállítani. A célja az volt, hogy leleplezze azokat a sarlatánokat, akik a gyászból éltek.
Szellemek a modern kor árnyékában
Bár ma a szellemfotózás pusztán bizarr történelmi kuriózumnak tűnik, a kérdés, ami táplálta, ma is él: vajon több van a világban, mint amit látunk? A mesterséges intelligencia korában a képek hitelessége ismét központi kérdéssé vált.
Ahogy Cadwallader megjegyzi: „Még mindig hiszünk abban, hogy a technológia objektív. Ugyanúgy várjuk, hogy egy kamera egyszer csak valami megmagyarázhatatlant rögzítsen.”
A szellemek talán eltűntek a fotókról, de az emberi vágy, hogy kapcsolatot találjon a láthatatlan világgal, soha nem múlt el – csak új formát öltött.
