Meddig „mentes”?

A gyakran hangoztatott kijelentés szerint elődeink bármit ehettek, hiszen például a szántóföldeken keményen dolgozó nagyapáink is szalonnán, hagymán meg fehér kenyéren éltek, és még csak hírből sem ismerték az ételérzékenységet… Lapunk annak járt utána, van-e ok-okozati összefüggés az autóval közlekedő, számítógép előtt ülő, egészségtelen ételeket fogyasztó home office nemzedék életmódja és az ételintolerancia kialakulása között, vagy mindez tévhit, és a probléma egészen máshonnan eredeztethető?

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon a tyúk volt-e előbb vagy a tojás. Konkrétan: az egyre súlyosbodó élelmiszer-érzékenység valós problémája hívta-e életre a „mentes” termékek népszerűségét, vagy éppen fordítva, a profitorientáltság volt az, ami a figyelem középpontjába helyezte az élelmiszer-intolerancia kérdését?

Egyéni étrend

Kizárólag gluténmentes alapanyagokból készült, saját fejlesztésű kenyérféleségekkel, sós és édes péksüteményekkel, sokféle tortával, pizzával, palacsintával, szendvicsekkel, street food ételekkel, napi menüvel és még számos finomsággal várják a fővárosi VI. kerületi Cöli bisztróba betérő vendégeiket az Amurex GM Hungária Kft. tulajdonosai.

Szabolcs Péter ügyvezető arról tájékoztat, hogy budaörsi sütödéjükben és üzleteikben több mint egy évtizede gyártanak és forgalmaznak gluténmentes alapanyagokat, illetve termékeket, amelyek ízükben és állagukban is a lehető legjobban megközelítik a hagyományos pékáruk világát. Kizárólagos gluténmentes beszállítói a Lipóti pékségnek, de megtalálhatók termékeik nemzetközi és hazai élelmiszerláncokban, éttermekben, szállodákban, kiskereskedelmi cégek üzleteiben és bioboltokban is.

– Az első három olyan magyarországi vállalkozás egyike vagyunk, amely még akkor kezdte meg tevékenységét, amikor az élelmiszer-intolerancia fogalma szinte ismeretlen volt a köztudatban. Komolyan vesszük a gluténérzékenységet, családunkban is jelen van a probléma, ez adta az ötletet a cégalapításhoz, és nem az, hogy egy divatdiétából üzletet csináljunk. A témával kapcsolatban nagyon sok a tévhit, fontos hangsúlyozni, hogy az élelmiszer-intolerancia jellemzően nem önként vállalt divathóbort, hanem betegség. Számos „vállalkozó” kizárólag a profitszerzés miatt dönt úgy, hogy megcélozza ezt az egyre növekvő piacot, pedig az alapismeretek nélküli élelmiszer-kereskedelem és vendéglátás meglehetősen aggasztó jelenség. De ugyanígy sok kárt tudnak okozni a betegeknek és az elismert szakmai múltú cégeknek a gombamód szaporodó félretájékoztató weboldalak is – jelenti ki a Pest Megyei és Érd Megyei Jogú Városi Kereskedelmi és Iparkamara (PMKIK) élelmiszer-ipari szakmacsoportjának elnöke.

Majd hozzáfűzi, hogy a gluténmentes termékek azért drágábbak, mint a hagyományos pékáru, mert míg a búzaliszt nagykereskedelmi ára kilónként száz forint, addig a speciális lisztkeverék ezer forint feletti összegbe kerül. Ráadásul utóbbival nehezebb is bánni, ezért a feldolgozása különleges szaktudást igényel. Mint Szabolcs Péter kifejti, folyamatos harcot vívnak a konkurenciával, hogy a cég által kiképzett munkaerőt meg tudják tartani. További árfelhajtó szerepe van annak is, hogy ebben a speciális ágazatban meglehetősen szigorúak a magas költségigényű biztonsági előírások.

Az ügyvezető kiemeli, küldetésüknek érzik, hogy üzleteikben cöliákiás, vagyis gluténérzékeny vendégeiket személyre szabott tanácsokkal és információkkal is ellássák. Folyamatosan figyelik az irányzatokat; előadásokon, konferenciákon, hazai és nemzetközi kiállításokon vesznek részt.

– Egy szakmai előadáson hallottam először az élelmiszer-érzékenységgel élők egyénre szabott étrendjét a sportolók egyedi edzéstervéhez hasonlítani. Ezzel a megállapítással maximálisan egyet tudok érteni.

Élethosszig tartó betegség

Az elmúlt ötven évre visszatekintve növekszik a diagnosztizált élelmiszer-intoleranciában szenvedők száma Kiss Erika, a Semmelweis Egyetem (SE) I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának dietetikusa szerint. A szakértő kiemeli, hogy a jelenség összetett okokkal magyarázható, de az élelmiszer-intolerancia nem a modern kor betegsége, hiszen régebben sem ehettünk bármit.

– Sokkal inkább arról van szó, hogy egyrészt megbízhatóbbak a laboratóriu­mi módszerek, ennek következtében az élelmiszer-érzékenység könnyebben kimutatható; ráadásul a vizsgálatok kevésbé költségesek. Másrészt az elmúlt fél évszázadban jelentősen átalakultak táplálkozási szokásaink, sajnos nem feltétlenül kedvező irányba, mert bár tagadhatatlanul megfigyelhető egy fejlődési ív, sokaknál háttérbe szorul az egészségtudatosság. Idő hiányában gyakran előre elkészített, finomított bolti termékeket vásárolunk, amelyek között gyengébb minőségűek is akadnak: a bennük levő tápanyagok erőteljes hőhatásnak vannak kitéve, tartósítószert, mesterséges adalékanyagokat tartalmaznak. Ezek gyakori és túlzott mértékű fogyasztása fokozhatja az ételallergiára és intoleranciára hajlamos emberek tüneteit. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy a magukat ételérzékenynek vallók valóban birtokában vannak-e orvosi diagnózisnak, vagy a szimptómák alapján csak feltételezik magukról, hogy érintettek, de valójában nem is azok.

Kiss Erika hangsúlyozza, az emberi szervezet olyan finom precíziós műszer, hogy nem célszerű saját kútfűből öndiagnózist felállítani, hanem ajánlatos panaszok esetén szakemberhez fordulni.

– Az élethosszig tartó élelmiszer-intoleranciával kapcsolatos kórképekre a megfelelően összeállított diéta a válasz, amit nem kell okvetlenül keresztként cipelni, hiszen ezek az ételek lehetnek változatosak és jóízűek is. A diéta ebben az esetben nem azonos a fogyókúrával, hiszen alapvetően nem a súlyvesztés a cél. Bár a laktózérzékenyek táplálkozását tabletta is segíti, a gyógyszer nem oldja meg végérvényesen a problémát, nem váltja ki, hanem „csak” támogatja a diétát, ami a panaszmentesség és a megfelelő életminőség feltétele.

A szakember rávilágít arra is, hogy az utóbbi évtizedek emelkedő esetszámai feltétlenül kikényszerítették az élelmiszeripar reagálását, vagyis a speciális termékek kifejlesztését, ugyanakkor manapság divat is paleó módon étkezni, azaz elhagyni az étlapról a gabonát, hüvelyeseket, tejtermékeket és finomított szénhidrátokat, pedig ha valaki egészséges, ennek nincs különösebb értelme. A jelenségre a szakértő szerint a közösségi média is nagyban ráerősít.

Genetikai eredet

Dr. Mednyánszky Zsuzsanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és -Technológiai Intézetének egyetemi docense szerint az élelmiszer-intoleranciában érintettek számáról nincsenek pontos európai statisztikai adatok. Az Európai Unió országaiban átlagosan a népesség egy százalékát diagnosztizálják gluténérzékenységgel, ami Magyarországra vetítve legkevesebb 150 ezer embert jelent. Ugyanakkor a laktózérzékenység az iskoláskorúak 6-7 százalékát érinti, de arányuk felnőttkorra a hivatalos adatok szerint 15 százalékra növekszik. A szakértő úgy véli, hogy a betegek valós száma ennél magasabbra tehető.

– Biztonságosnak tartom a hazai üzletek polcain sorakozó élelmiszereket, hiszen a bennük levő adalékanyagok az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által bevizsgált és engedélyezett összetevők. Úgy vélem, hogy a csomagoláson feltüntetett információk is kielégítő tájékoztatást nyújtanak a fogyasztóknak a termékek összetételéről. Az élelmiszer-intolerancia oka elsősorban nem is a táplálkozásban keresendő, hiszen alapvetően genetikai eredetű betegségekről beszélünk. Azzal azonban egyetértek, hogy a kóros állapot speciális diétával jól karbantartható.

A szakértő a laktózérzékenységgel kapcsolatban megjegyzi: nagyban függ az adott nép táplálkozási szokásaitól és alkalmazkodási képességétől is. A történelmileg sok tejterméket fogyasztó, a múltban dominánsan állattartó skandináv országokban például ismeretlen a tejcukor-érzékenység, míg a tengermelléki államokban nagyon is jellemző. Szicíliában például 70 százalékra tehető azoknak a száma, akik szervezete nem tudja megemészteni a laktózt, de az arány Japánban akár a 90 százalékot is elérheti. Ezekben az országokban, ahol magas a napsütéses órák száma, évszázadokra visszatekintve nem a tej, hanem a napfény jelenti a fő D-vitamin-forrást.

Mednyánszky Zsuzsanna megerősíti, hogy az egészséges ember a mértékletesség elvének betartása mellett bármit ehet. Nem kell tehát a mai divatirányzatoknak megfelelően „mindenmentesen” táplálkozniuk. Az intoleranciában szenvedők azonban jó, ha komolyan veszik a tüneteket annak érdekében, hogy a bélcsatorna károsodása miatt kialakuló hiánybetegségek a szervezetükben ne okozzanak további állapotromlást.