Mennyei béke az űrkutatásban

Liu Jang (Liu Yang) 2012-ben, a Sencsou–9 fős űrhajó fedélzetén repült először a világűrbe. Amikor hazaindult, és elhagyta a Tienkung–1-et, megfogadta, hogy egy nap visszatér kutatásainak helyszínére, a kozmoszba. Tíz év múlva a Sencsou–14 fedélzetén csapattársaival a Ventien és a Mengtien (az Égbolt Álma) űrkapszulák érkezését kísérték. Kína ekkor már Tienkung (Mennyei Palota) néven saját űrállomást épített, amelynek Tienho (Mennyei Harmónia) néven ismert magmodulját 2021 április végén bocsátották a magasba. A munkálatok húsz hónap alatt befejeződtek, amivel Kína világrekorderré lett ezen a területen is. A kínai űrtechnológia egy szempillantás alatt utolérte a fejlett világot, dacára annak, hogy versenytársai több évtizedes előnyben voltak a tudomány ezen speciális szegmensében.

A kulcsfontosságú technológiák és eszközök fejlesztése tekintetében Kína célja egyértelműen az volt, hogy minden feltételt önerőből képes legyen megteremteni. A törekvések nem voltak hiábavalók. A kínai űrállomás ma már több mint száz köbméteres munka- és lakóterülettel rendelkező létesítmény, amely műszaki színvonala alapján az űrkutatás élvonalába tartozik. A China Space Home űrtudományi laboratóriumban közben folyamatosan zajlanak kísérletek, amelyeknek köszönhetően egyre több területen mutatnak fel használható eredményeket. 2023 augusztusáig a Kínai Űrállomás több mint száz tudományos kutatási és alkalmazási projektet valósított meg, ezeknek köszönhetően több mint 4000 olyan innováció jött létre, amelyek alkalmazása az élet majd minden területére kiterjed. A siker mögött több mint 110 tudományos kutatóintézet, 3000-nél is több tudományos kutatóegység és több százezer tudományos kutató közös erőfeszítése áll.

A tudományos munka az orvostudományok, az űrkutatás és a navigációs fejlesztések mellett a mezőgazdasági kísérletekre is kiterjednek. A 2016-ban útnak indított Sencsou–11 legénységének tagjai, Csing Haj-peng (Jing Haipeng) és Csen Tung (Chen Dong) asztronauták közreműködésével először termesztettek zöldséget az űrben. A kutatók mérhetetlen boldogságot éreztek a csíráztatás sikere láttán. Hat évvel később pedig, amikor kínai űrhajósok először ünnepelték az őszközép ünnepét az űrben, már friss, saját termesztésű salátát ehettek az ünnepi lakoma mellé. „Nagyon jó az íze” – nevetett fel Caj Hszü-csö (Cai Xuzhe) űrhajós az első kóstoló után. Szavai banális voltuk ellenére is az űrkutatás történetének legszebb fejezeteibe tartoznak.

A Pejtou (Beidou) hálózat – a kínai GPS – kiépítésével, a Csang’e (Chang’e) Hold-kutatási program, a Tienven (Tianwen) Mars-járó sikeres célba juttatása és a Xihe Nap-kutató műhold eredményei azt bizonyítják, hogy Kína légi közlekedési és űrkutatási hatóköre egyre mélyebb és szélesebb lesz. A kínai űrhajósok tudománytörténet legszebb fejezeteinek főszereplői, az emberiségnek az univerzum felfedezéséről szőtt álmai pedig a kínai álom részévé válnak. A cél érdekében az űrállomáson dolgozó kutatók munkakörülményeit is folyamatosan javítják. Nie Haj-seng (Nie Haisheng) űrhajós háromszor járt az űrben, elmondása szerint minden alkalommal új érzéseket és élményeket kap a nemzeti űrállomástól:

„Egyre komfortosabb és biztonságosabb, az élelmezés is egyre jobb, mindezek közben a kutatóhelyiségek mérete sokkal nagyobb lett” – mesélte űrutazásából visszatérve.

„Miután beléptem az űrállomásra, észrevettem, hogy a hálórész majdnem tökéletesen csendes lett, miközben valóságos kilátóként is szolgál számunkra. Pihenés közben a telefonommal fényképeket készítek az ablakon túli világűrről. Hihetetlen érzés, elképesztő erejű büszkeség tölt el, hogy hazánk első számú űrkutatási bázisán szolgálhatok” – mondta Tang Hung-po (Tang Hongbo) űrhajós.