Minden az űrben dőlhet el

– Az Artemis–1 holdmisszió első rakétájának kilövése egyelőre várat magára, de mi is szurkolhatunk annak, hogy mielőbb sikeresen megtörténjen, hiszen magyar tudósoknak is fontos szerep jutott a küldetésben. Pontosan miről van szó?

– 1972 óta, immár ötven éve nem járt újabb ember a Holdon, most pedig azt látjuk, hogy rengeteg nemzet, illetve űrtechnológiákkal és űrtevékenységgel foglalkozó cég igyekszik újra eljutni oda. Ennek az oka már nem elsősorban az a a dicsőségkeresés, ami az Apollo-program fő célja volt, hanem kifejezetten a Hold hasznosítása. Azt is mondhatnánk, hogy a Hold az emberiség új kontinense, amelyet minden eszközzel megpróbál majd az emberi tevékenység céljaira felhasználni; ennek része a NASA által szervezett Artemis-program is. Az, hogy ennyire komplex és komoly műszaki hátterű program esetében előfordulnak késések, egyáltalán nem meglepő. Az űrkutatás történelme egyik legnagyobb rakétájának kilövésére készülnek, a teljes biztonságra törekedve. Ez a rakéta szállítja az Orion nevű űrkapszulát, rajta egy magyar fejlesztésű dózismérővel. Farkas Bertalan űrrepülésével elkezdődött a Pille dózismérő műszer sikertörténete, majd ennek folytatásaként a Matroshka AstroRad sugárzási kísérlet jogosította fel a magyar Energiatudományi Kutatóközpont kutatóit és mérnökeit arra, hogy meghívást kapjanak az Artemis-programba. Feladatuk összegezni a majdani űrhajósokat érő teljes sugárzást az út során. Ezért is várjuk annyira az Artemis indulását, hiszen különösen izgalmassá teszi a magyar vonatkozás.

– Mikor juthat ki újra magyar ember az űrbe?

– 2018 óta, amióta a Külgazdasági és Külügyminisztérium felel a magyar űrtevékenység koordinálásáért, komoly fejlődést tapasztalunk e területen. A folyamat egyik sarokköve volt, amikor 2021-ben a kormány elfogadta Magyarország űrstratégiáját, az ebben a dokumentumban meghatározott feladatokat hajtjuk végre. Az egyik ilyen a Hungarian to Orbit – vagyis Hunor – program, amelynek keretében 2024-ben az amerikai Axiom Space vállalattal – és természetesen a mögöttük álló NASA-val – közösen végrehajtjuk a második magyar kutató űrhajós missziót. Az űrhajóstoborzás ebben az évben kezdődött, és mostanra 244 jelöltből nyolcra szűkült a lista; közülük négyen lesznek azok, akiket októberben a nyilvánosságnak is be tudunk majd mutatni. Mind a négyen alkalmasak lesznek egy ilyen misszió végrehajtására, és hogy végül melyikőjük repül majd ténylegesen, a kiképzés során derül ki. A jelölteknek már eddig is rendkívül komplex feltételeknek kellett megfelelniük. Érdekesség, hogy az egész világon űrhajóshiánnyal küzdenek; kevés aktív asztronauta van ahhoz képest, amennyire a várhatóan megnövekvő forgalom miatt a közeli jövőben szükség lesz.

– Mitől lesz valakiből jó űrhajós?

– Amíg valaki nem hajtott végre sikeresen egy küldetést, addig csak vizsgálatokat és szimulációkat tudunk végezni, de az egyértelmű, hogy a kimagaslóan jó fizikai állapot – a gerinc, a csontozat, a látás, a hallás, az egyensúlyi szervek működése vagy a keringés – mellett különösen fontos a pszichikai állóképesség, az olyan személyiség, amelyik a tartós izolációban, rendkívül magas stressz-szinten is képes koncentrálni és mindeközben kiválóan tud csapatban dolgozni. Emellett pedig elengedhetetlen a magas szintű angolnyelv-tudás, a különleges szakmai felkészültség – a természettudományoktól a műszaki ismeretekig –, hasonlatosan ahhoz, mintha valaki egyszerre akarna olimpiai aranyat és Nobel-díjat nyerni.

– Vannak a hétköznapi emberek által is jól ismert, nagy űrnemzetek – az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India. Ezek mind a lakosok számát, mind gazdasági potenciáljukat tekintve jóval erősebbek Magyarországnál. Hol van a mi helyünk az űrversenyben?

– Visszatérnék az olimpiai hasonlathoz, hiszem ott sem feltétlenül az nyeri meg az aranyérmet, aki a leggazdagabb és legnagyobb ország versenyzője. Egerszegi Krisztina nálánál fizikailag is sokkal nagyobb és jóval hatalmasabb államokból érkező úszókat volt képes maga mögé utasítani. Az űrszektorban – és általában a tudásalapú szektorokban – rengeteget jelent az innovációs képesség vagy éppen a rugalmasság. Ebben pedig Magyarország már számtalanszor bizonyított. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem kell feltétlenül egyedül az elsőnek lennünk: nemzetközi kooperációban dolgoztunk eddig is, és dolgozunk ezután is. Az Artemis-küldetésben ott van a magyar dózismérő, ami ismét mutatja, hogy igenis képesek vagyunk hozni azt a magas tudásszintet, amit elvárunk magunktól. A legnagyobbaknak is szükségük van a nemzetközi együttműködésre, Magyarországnak pedig több mint 75 évnyi teljesítménye ad feljogosítást a részvételre. 2015 óta vagyunk az Európai Űrügynökség teljes jogú tagja, és szinte minden programukban részt veszünk. Az utánpótlás pedig minden tudásalapú szektorban alapfeltétel, így – a terület interdiszciplináris jellege miatt – tizenhét magyar egyetem fogott össze és megalapította az úgynevezett UniSpace konzorciumot, amelyben négy tudományterület – a műszaki, a természet-, az orvos- és egészségtudományok, valamint a társadalomtudományok – köré csoportosulva az érdeklődők három féléven át vehetnek részt szakirányú képzésen. A jelentkezési időszak nagyon komoly érdeklődéssel zárult, így közel százan kezdhetik meg a képzést.

– Említette a Hold meghódítását vagy éppen az űrturizmust. A belátható jövőben milyen olyan, az űrtevékenységgel kapcsolatos változásra számíthatunk, ami befolyásolja a mindennapi életünket?

– Önmagában az is sokkoló, hogy már most milyen mélyen impregnálódott az űr a civilizációnk mindennapi életébe. Az űrszektor, az űrtevékenység és az űreszközökre alapuló globális szolgáltatások már ma is a kritikus infrastruktúra részét képezik. A telekommunikációhoz, a meteorológiához, a banki átutalásokhoz vagy éppen az autós navigációhoz nélkülözhetetlenek ezek az eszközök, és ez csak még inkább így lesz a jövőben. Részben rendkívül komoly biztonságpolitikai kérdést is jelent az, hogy egy országnak vagy szövetségnek milyen képességei vannak, másrészt pedig erőforrások tekintetében is meg kell próbálnunk majd hasznosítani a Naprendszeren belül a közvetlen szomszédságunkban lévő nyersanyagforrásokat. Új problémaként idesorolandó a megakonstellációk kérdése: az Elon Musk-féle Starlink 42 ezer műholddal gyakorlatilag a teljes Földre kiterjedő internetes lefedettséget fog nyújtani. Ezen keresztül azt a tartalmat lehet majd elérni, amit ő akar szolgáltatni; az űrből érkező internetes tartalomszolgáltatást pedig az egyes országok nem feltétlenül tudják majd befolyásolni. Ez is megmutatja, hogy ez a szektor technikailag mennyivel előrébb tart, mint a jogi szabályozás. Másik kérdés lesz az űrhadviselés kiterjedése a Kármán-vonalon túlra. Az a szomorú tapasztalatunk a szomszédunkban kialakult fegyveres konfliktus láttán, hogy már most is sok szempontból elérte a világűrt, és meghatározó lesz, ki mit tud, illetve akar tenni – akár fizikailag, egymás eszközei ellen, akár az adatokkal, amelyek ezekről az eszközökről érkeznek. Már többen cikkeztek arról, hogy az ukrán fél igen komoly háttértámogatást kapott a különféle képfeldolgozási, földmegfigyelési vagy éppen navigációs adatok segítségével saját csapatmozgásainak és harci cselekményeinek kivitelezéséhez. Ezek olyan technológiák, amelyek megléte vagy éppen hiánya a Földön kitört konfliktusokat is eldöntheti.