10 év, 10 interjú, 39 perc

1956, 1990, 2010 – ezek az évszámok a magyarok számára többletjelenéssel bírnak. Egy emberéletnyi időhosszon olyan esztendőket jelölnek, amikor a nemzet történetében döntő változások következtek be. Ma már látszik, hogy ilyen év lesz 2020 is, a tragikus világjárvány és sorsfordító következményei miatt.

Amikor az Alapjogokért Központ eldöntötte, hogy a polgári kormányzás első tíz évéről szóló kutatási projektet indít 2020-ban, még nem tudhattuk, micsoda változások állnak be a világban. Jóllehet a koronavírus-járvány első hullámának kezelése is a vizsgálódás tárgyát képezte, a 2010 tavaszától 2020 tavaszáig terjedő időszak egy önállóan is értelmezhető éra, egy új, nemzeti korszak, amelyet az őszinteség, a bátorság és a büszkeség kulcsszavak köré szervezve mutatunk be. A cikkeket, publikációkat, interjúkat hamarosan egy könyv is követi, de egyelőre még nem ezt, hanem egy interjúsorozatot és egy filmet szeretnénk a Demokrata olvasóinak figyelmébe ajánlani.

E lapszám megjelenésének hetében ugyanis az ujkorszak.alapjogokert.hu oldalon közzétesszük azokat az átfogó interjúkat, amelyeket a polgári kormányzás tíz meghatározó szereplőjével készítettünk. Ezek egytől egyig izgalmas felvételek, amelyek a napjainkban mind divatosabb hosszú formátumot követve, egyenként is nagyságrendileg egyórás időhosszban kerülnek fel az említett tematikus honlapra. A beszélgetések magas színvonalára garancia Földi-Kovács Andrea, Bohár Dániel és Gulyás István részvétele, a film értő és érthető narrátora pedig szintén Bohár Dániel.

Mindemellett pedig a központ – azokra is gondolva, akik szintén szívesen belenéznének a tartalmakba, de nincs sok­órányi idejük – egy 39 perces filmbe is igyekezett összesűríteni az interjúk legfontosabb gondolatait. A néző a 2010-es kormányprogram meghirdetésénél veheti fel a fonalat, majd az akkori nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György emlékeztet az akkoriban előttünk tornyosuló jéghegy nagyságára, a 2010–12-es válságkezelés dilemmáira. A jelenlegi jegybankelnök mindenekelőtt a növekedési fordulathoz szükséges szellemi paradigmaváltásba avatja be a nézőt, Varga Mihály pedig – miután diagnózist ad arról, hogy miért kellett végül a Gyurcsány–Bajnai-féle vezetésnek a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni – precízen összefoglalja, milyen reformintézkedések hoztak döntő fordulatot a magyar gazdasági kormányzásban. Az elhíresült unortodox politika sikerére döntő bizonyíték, hogy míg korábban balliberális körökben szitokszóként emlegették, ma már világszerte elismert és egyetemeken oktatott gazdaságpolitikáról beszélhetünk. Legfontosabb eredményeit látványos interaktív grafikonok mutatják be, a kor hangulatába pedig archív beszédek felvételei repítenek minket vissza.

Szintén alapvető kérdésként tárgyalja az alkotás a bevándorlás kérdését, amellyel kapcsolatban olyan, a legfontosabb döntésekben részt vevő kulcsszereplők szólaltak meg, mint Balog Zoltán, Szijjártó Péter vagy éppen Gulyás Gergely. Kövér László házelnök egy egyszerű, közérthető, de annál vaskosabb mondattal teszi világossá a balliberális felelőtlenség és a kormányzati felelősség közötti szakadéknyi különbséget: „Dumálni, az egy dolog. Dönteni meg egy másik dolog.”

Nem véletlenül a migráció témája után kerül sorra a filmben a családpolitika, amely a nemzeti kormányzás talán legsikeresebb, horizontális, az egész kormánypolitikát átfogó szakterülete. Novák Katalin erről úgy vall, hogy „…legalább olyan fontos az, hogy amikor egészen mással foglalkozunk, akkor is tudjuk ezeket a szempontokat érvényesíteni”. A családokért felelős tárca nélküli miniszter, a házelnök és Balog Zoltán korábbi miniszter megszólalásai, adatközlései a családügyekben bekövetkezett trendforduló nagyságát és a tervek ambiciózus voltát is érzékeltetik.

Természetesen nem maradhat ki a 2010–20 közötti időszakot összefoglaló alkotásból a tágabb család, azaz a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésének ügye sem. Itt a kormánynak érzékeny sebeket kellett gyógyítani a 2010 előtti balliberális megközelítések hibái miatt. A területért mindvégig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt felelős, aki a döntések mögötti kormányzati filozófiát, azok lelki mozgatórugóit is bemutatja. A kettős állampolgárság mint közjogi kötelék előnyeit ma már több mint egymillió külhoni nemzettársunk élvezheti.

Ma, tizenegy év polgári kormányzása után elképzelhetetlennek tűnnek a 2006. őszi véres jelenetek, de a napjainkban elhangzott gyurcsányi fenyegetések tükrében fontos emlékeztetőként hat bemutatásuk. Különösen úgy, hogy azóta felnőtt egy teljes nemzedék, amelynek tagjai közül sokan nem tudják, hogy mi történt az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján. A filmben Varga Judit igazságügyi miniszter, Gulyás Gergely és Balog Zoltán személyes emlékeikről is beszámolnak 2006. október 23. kapcsán.

Természetesen az évtized gyors és rövidített áttekintéséből sem maradhatnak ki azok a szuverenitásküzdelmek sem, amelyre leginkább a brüsszeli bürokrácia kényszerítette a magyar kormányt. „Magyarország visszaszerezte az irányítást saját sorsa felett” – olvasható ennek a részletnek az elején, majd sorjáznak az ezt alátámasztó állítások. Bár a küzdelmek szükségességéről sok vita zajlott az elmúlt évtizedben, és fog még zajlani a következő években, azt a kritikusok sem szokták elvitatni, hogy az Orbán-kormány töretlen támogatottságában döntő szerepet játszik az e harcokban tanúsított következetes kiállás.

A szuverenitás megvédése pedig nem lett volna lehetséges a V4-szövetség megerősítése és a külügyi mozgásterünk bővítése nélkül. A visegrádi négyek kapcsán az európai politika szakértője, Navracsics Tibor volt miniszterelnök-helyettes úgy vall, hogy „sokkal könnyebben megértjük egymást, mint Európa más égtájairól származó politikusokkal”. Végül a filmbe jövőre szóló kitekintések és célok is bekerültek, így például Varga Judit krédója a konzervatív politika európai esélyeiről vagy Kövér László következő évekre és évtizedekre is iránymutató politikai hitvallása.

Azt pedig már a kedvcsináló beharangozón túl érdemes megállapítanunk, hogy 2021 tavaszán a kormánypártok támogatottsága megközelíti a 2010-es első kétharmadkor elért, 53 százalékos listás eredményt. A különbség az ellenzéki térfél szervezettségében érhető tetten, mert Gyurcsány Ferencnek sikerült a baloldalon a visszatérés, és – jelentős külföldi támogatással – ő terelte egy táborba a korábban egymás betiltását célul tűző pártokat. Így jövőre a korábbi három voksolásnál szorosabb eredmény várható, a magyarok viszont megfelelő összehasonlítási alappal rendelkezhetnek a szükséges döntéshez.

Az egyik oldalon egy messze nem hibátlan, de következetes, határozott és sok tekintetben sikeres, már bevált kormányzati politika áll majd. A másik oldalon pedig egy „korábbi múlt”, azaz az elhíresült „elmúlt nyolc év”. Utóbbi időszak kapcsán egyrészt a korszak névadója állított ki magáról szegénységi bizonyítványt, amikor idő előtt, egy válsághelyzet kellős közepén hagyta el a parancsnoki hidat. Másrészt maguk a magyar választók döntő többsége mondott ítéletet azon kormányzati időszak felett, hiszen a kormánypárt még a leadott voksok egyötödét sem szerezte meg bukásakor.

A 2010 utáni küzdelmeink és eredményeink azt bizonyítják be, hogy a magyar nemzet nagy tettekre képes, és nehéz helyzetekből is gyorsan talpra tud állni. Ehhez meríthetünk erőt az elmúlt évtized izgalmas áttekintését adó felvételekből, amelyeket az ujkorszak.alapjogokert.hu honlapon, a „Média” rovatban tekinthetnek meg.

A szerző az Alapjogokért Központ projektvezetője.