2025, a trendfordulók éve
Számos szempontból hozott izgalmas változásokat az idei év, mind kül-, mind belpolitikai dimenzióban. A térség jövője szempontjából leglényegesebb ilyen változás a békepárti erők globális túlsúlyba kerülése Donald Trump beiktatásával. Látjuk azonban, hogy a brüsszeli globalista elit, a Liberális Birodalom maradványa kőkeményen kitart az ukrajnai háború folytatása mellett. Ez nemcsak teljesen elszigeteli és kizárja őket az új világrend alakításából, de egyúttal Európa jövőjét is feléli. Ehhez szorosan kapcsolódik a belpolitikai trendforduló is, ugyanis azt látjuk, hogy Brüsszel helyi fiókpártja, a Tisza egy évnyi előretörés után szép lassan sorvadni kezdett. Idén nyár óta nem volt olyan hónap, hogy képesek lettek volna tematizálni a közbeszédet, állandósultak a botrányok a párt körül, ráadásul kiderült az az adóemelési tervük, amit próbáltak eltitkolni. Se Brüsszelben, se idehaza nincs semmi kőbe vésve még, annyi viszont biztosan elmondható, hogy egy igen nehéz és veszélyes időszak áll hazánk előtt. Olyan, amibe ha erős, nemzeti érdekek mentén működő kormány nélkül vágunk bele, az nemzeti katasztrófába torkollhat.
Kezdjük az év összefoglalását a jelenlegi legfontosabb témával, az orosz–ukrán háborúval! Trump ugyanis óriási energiával látott hozzá a békecsináláshoz, még ha nehezebb diónak is bizonyult a konfliktus lezárása, mint azt elsőre hitte volna. A háborús feleknek ugyanis különböző okok miatt nem állt érdekükben a lezárás. Ezt szívós munkával megváltoztatta úgy, hogy az oroszok már békét kötnének, és már csak Ukrajna és Brüsszel köti az ebet a karóhoz, foggal-körömmel küzdve a rendezés ellen. Számos látványos és színes esemény kísérte ezt a folyamatot, mint Zelenszkij és Trump vitája a Fehér Házban vagy éppen az, amikor az ukrán elnök fogadására senki se jelent meg a reptéren, de azokat a képeket is nehéz elfelejteni, amikor az európai vezetők szó szerint mintegy raportra érkeztek Washingtonba. Egy valami egyértelművé vált ennek a folyamatnak a végére: Trump türelme fogytán mind Zelenszkij, mind Brüsszel irányába. Az amerikai elnök eredményeket akarna végre látni, nem kifogást és időhúzást.
Véletlen lenne, hogy majdnem egyidőben mindkét fővárost korrupciós botrány rázta meg? Az aranyvécés ügybe ráadásul belebukott Zelenszkij jobbkeze is. Mivel ez azonban nem bizonyult elégnek a háborúpárti koalíció megtörésére, Trump nyíltan bejelentette, hogy nem küld további támogatásokat Ukrajnának. Ez Brüsszelt is igen nehéz helyzetben hagyta, hiszen eddig Európa csak a csekk felét fizette, ám most kénytelen az egészet átvállalni. Úgy, hogy közben a „USAID-árvák” is a nyakán maradtak, a költségvetés tartalékai pedig még a Magyarországtól lenyúlt pénzzel együtt is kimerültek.
Álmodtak hát egy merészet Brüsszelben, az emberiség történelmének legnagyobb bankrablásáét. Százmilliárd eurós összeget nyúlnának le az oroszoktól (nemcsak oligarcháktól, hanem az átlagos emberektől is), hogy ebből a pénzből háborúzhassanak tovább. Az, hogy ezzel Európa jövőjét élik fel, egy csöppet sem izgatja őket. Hiszen egy ilyen lépés után mégis ki fogja idehozni a pénzét, tudván, hogy azt bármikor elvehetik tőle? Ráadásul a brüsszeli terv az, hogy ha később vissza kell fizetni ezt a pénzt, mindenkinek helyt kell állnia érte, köztük hazánknak is, pedig tőlünk már minden lehetséges forrást lenyúltak, gigabírsággal fenyegetnek és naponta el akarják venni a szavazati jogunkat. Ez a szép új világ, amit Brüsszelben elképzeltek nekünk, egy kontinensi méretű kolhoz.
Ám a növekvő brüsszeli zsarnoksággal szemben az ellenállás is egyre nő. Koránt sincs eldöntve még semmi, a fő kérdés az lesz, hogy a következő EP-választás előtt sikerül-e felvenni tagként Ukrajnát. Ha ez megtörténik, akkor a patrióta erők veszítettek, a globalisták pedig létrehozhatják álmukat, az Európai Egyesült Államokat. Ha nem tudják keresztül vinni ezt az őrületet, akkor pedig pont fordítva, teljes hatalmi átrendeződés jön az Európai Unióban.
Ennek az óriási küzdelemnek az egyik döntő ütközetét Budapesten vívják majd jövő áprilisban, és itt érkezünk meg a belpolitikai szálhoz. Jól tudják ugyanis azt Brüsszelben, hogy a patriótáknak óriási erőt ad, hogy van egy olyan modellértékű ország a kontinensen, amely már másfél évtizede más utat jár be, és el tudta kerülni a legnagyobb buktatókat, azonban belül is hangsúlyozottan a migrációt. Brüsszel tehát nem egyszerűen kormányváltást akar, hanem ennek az alternatívának a teljes elpusztítását. Azt, hogy ne is merülhessen fel senkiben, máshogy is lehet csinálni a dolgokat. Ebben pedig a nyomásgyakorlás és zsarolás mellett a Tisza Párt a másik legfontosabb eszköz a kezükben.
Már most arról beszélnek, hogy az ukrán EU-csatlakozás minden akadálya elhárul az útból, ha megszűnik a magyar vétó egy esetleges kormányváltás után. Ahogy a migrációs paktummal is ránk tudják erőltetni majd a harmadik világból érkező agresszív inváziót. Brüsszel és a Tisza között a kapcsolat egyértelmű, ez kiderült Kollár Kinga vagy épp Tarr Zoltán tiszás EP-képviselők szavaiból, de Ruszin-Szendi Romulusz is arról beszélt, hogy „szükség esetére vannak telefonszámai” Ukrajna irányába, ahogy arról is, hogy veszély esetén „berántanak mindenkit”. Vagyis egyértelmű, hogy a legfontosabb sorskérdésekben mindent úgy tennének, ahogy azt a globalisták Brüsszelből elvárják tőlük.
Sokáig élvezte Magyar Péter a liberális hálózat támogatásának minden előnyét: az összehangolt médiapropagandát, a kiterjedt személyi háló folyamatos támogatását. A párt mögött felsejlett a régi baloldal teljes szakértői gárdája, és eközben minden támadás lepattant róluk, mert ők „újak”. Hogy miért azok? Mert a liberális propagandasajtó ezt mondta róluk. Ez a percepció az elmúlt hónapokban azonban komolyan megváltozott. Ahogy megkapargattuk az új (stílusosan lopott) logó felszínét, rögtön a rozsda tűnt ki alóla. Ezek ugyanazok!
Megszorításokat akarnak, akárcsak 2010 előtt, majdnem bele is rokkant az ország és több millió ember. A Bokros, Gyurcsány vagy épp Bajnai nevéhez köthető népnyúzó csomagokra csak az azokat író balos szakértők gondolnak pozitívan, a társadalom döntő többsége számára borzalmas emlékképek sejlenek fel. Most pedig ezt akarják folytatni – ráadásul jó eséllyel a saját és az ukrán háborús maffia gazdagodása érdekében. Seperc alatt lerombolnák az elmúlt tizenöt év minden eredményét, ezzel teljesítve be Brüsszel aljas tervét.
Szerencsére a magyar emberek egyre kevésbé kíváncsiak rájuk. Kiderültek a terveik, márpedig Tarr Zoltán előre figyelmeztetett, hogy ha ez megtörténik, akkor „megbuknak”. A magyarok többsége nem akar háborút, migrációt vagy épp új balos megszorításokat. Nem is véletlen, hogy Magyar Péter is egyre jobban kapkod és egyre agresszívabb, ő is érzi ugyanis, hogy ha ez a nyáron megváltozott trend továbbra is így marad, nem tudja végrehajtani a feladatot, amivel megbízták és amiért a júdáspénzt már megkapta. Márpedig kudarc esetén nemcsak a lelkiismeretével kell majd elszámolnia, hanem a megbízókkal is. Ha pedig a jobboldal győzedelmeskedik jövőre idehaza, az a patrióták számára is erőt ad majd az elkövetkező küzdelmekre. Jövő áprilisban minden szem Budapestre szegeződik majd.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.
