A magyarországi baloldalnak továbbra sincs semmilyen viszonyulása egyetlen nemzeti ünnephez, így Szent István napjához sem. A rendszerváltoztatás elmúlt több mint harminc éve során nem sikerült semmilyen érdemleges üzenetet megfogalmazniuk azzal kapcsolatban, hogy mégis mit is jelent számukra augusztus 20-a – ha már nem fogadják el az évszázados narratívákat.

Hirdetés

Az ország születésnapjával kapcsolatban idén is csak a teljesen fals politikai üzenetek jutottak a baloldali politikusok eszébe, a magyar nemzeti jelképeket gyalázták, illetve nyilvánvalóan pénzszórásnak titulálták a több mint ezeréves Magyarország megünneplését.

Nem sikerült Szent István ünnepét megsemmisíteni

Nem csoda, hogy a magyarországi baloldal ambivalensen viszonyul Szent István ünnepéhez. A Rákosi-korszakban az ünnepet kilúgozták, jelentését pedig megpróbálták teljesen átformálni. A Szent Jobb-körmenetet betiltották, az esemény nemzeti jellegét pedig elvették, és egyfajta sztahanovista aratóünneppé silányították. Első királyunk napja azonban túlélte a kommunizmust, ahogy annak alkotmányát is, de a baloldal azóta sem tudja, hogy mit is kezdjen vele.

Ez persze nem meglepő annak tükrében, hogy augusztus 20-a olyan fogalmakról és eseményekről szól, melyeket eleve vagy nem értenek, vagy ha magukat a szavakat definiálni tudják is, azok létjogosultságát nem hajlandóak elfogadni.

A baloldal eleve nem tudja megélni magyarságát, ebből következően pedig nem képes meghatározni, tulajdonképpen miért is fontos, hogy Magyarország több mint ezer éve létezik a Kárpát-medencében. Nem tartja mindezt értéknek, mivel hazánkat még mindig a „merjünk kicsik lenni” nézőpontjából képes kizárólagosan szemlélni. Ebből kifolyólag Magyarországot kicsi és gyenge országnak látja, és szomorú, hogy e szegény állam lakosának született. Tehát nem is nagyon érti, hogy mire fel van itt jó kedve bárkinek is, és mitől is van ok a boldogságra.

A kereszténység mint a nép ópiuma és a tekintélyelvűség

Ugyanígy nem tud azonosulni a kereszténység felvételével sem. Nem véletlen, hogy Szent István megkeresztelkedését a baloldal valamiféle olyan aktusként próbálja láttatni, mintha első királyunk a Magyar Királyságot beléptette volna az Európai Unióba. Persze a kommunisták korábban ennél komolyabb történelemhamisításoktól sem riadtak vissza. Mégsem hallani soha egyetlenegy történészt, professzort, esetleg esztétát megnyilatkozni, hogy ilyen hülyeséget még életükben nem hallottak. Szent István nagysága abban rejlett, hogy a két nagyhatalom között lavírozva sikerült megőriznie a magyar területek függetlenségét mind Bizánctól, ahogy nem lett a németek hűbérese sem. Mindezt úgy, hogy közben levert legalább két polgárháborút, és uralmát az égtáj minden irányába kiterjesztette. Zseniális házasodási politikájáról pedig ne is beszéljünk.

A keresztség felvételére a baloldal szerint kizárólag hatalompolitikai okokból kerülhetett sor, hát ki hallott már olyat, hogy valaki csak úgy elkezd hinni Istenben és megtér? Ilyen nyilvánvalóan nincs, a háttérben csakis a pénz vagy a hatalom állhat. Éppen ezért István részéről, akiről nem győzik kinyilatkoztatni, hogy – bár életviteléről alig rendelkezünk információval – az kijelenthető: ha meg is keresztelkedett, biztosan pogány szokások szerint élt. A népet pedig kényszerkeresztelte, holott erre nem is lett volna feltétlen szükség, hiszen egy ország nagyszerűen meg tud lenni a „jézusi babonák” nélkül is, ahogy nagyon „bölcsen” állapítja meg mindezt Berend Nóra, a Cambridge-i Egyetem történésze a Népszava hasábjain: „Litvánia, amely csak a XIV. század végén tért át a kereszténységre, országként egészen jól kialakult a kereszténység nélkül is.” Na, ugye.

Annyiból persze mégis jó, hogy a magyarokat megtérítették a német szerzetesek, hogy legalább Szent István korában a magyar a progressziót választotta a mucsai pogány rituáléi helyett. Sajnálatos azonban – legalábbis szerintük –, hogy vannak, akik még mindig ennek a hitnek a rabjai, holott Európa rég túlvan már a jézusi tanításon. Ahogy sajnálatos az is, hogy vannak még magyarok, akik több mint negyven év kommunizmus után sem hagyták maguk után a „nép ópiumát”. A kereszténység a fentebbi példán kívül akkor kerülhet még pozitív kontextusba, ha a jobboldali kormányon kérik számon azt az ateista marxisták, hedonista liberálisok.

Ezen túlmenően a királysággal is akadnak problémák, hiszen legalább Petőfi Sándor óta tudjuk, hogy a királyokat felakasztani illik. A hierarchia, a tekintély­elvűség pedig rossz jobboldali beidegződések, melyeket egy magára valamit is adó nyugati társadalom rég meghaladott. Nyugaton nem is ünnepelnek középkori királyokat, csak jópofa, a népnek integető, a liberális krédót felmondó celebeket.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Résztvevõk az államalapítás és az államalapító Szent István király ünnepén tartott felvonuláson a budapesti Andrássy úton 2021. augusztus 20-án

Szent István félremagyarázott intelmei

Természetesen, ha már augusztus 20., akkor nem maradhatnak el Szent István intelmei sem Imre herceghez. A baloldal jelen esetben is csak egyetlen intelmet ismer, nem is kell mondanom, hogy azt is rosszul: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”, ezért „megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”. Ez a részlet ugyanis az eredeti latin szövegben a nemességre vonatkozik, vagyis első királyunk nem mindenféle jöttmentet akart ám befogadni az országba. Idén azonban a hazai baloldal kevésbé operált mindezzel, ugyanis Karácsony Gergely sajnálatos módon már korábban elkottyintotta, hogy a bevándorlás témájával Magyarországon bizony nem lehet választást nyerni – ezt tapasztalatból tudja, hiszen 2018-ban ki is próbálták –, ezért jobb hallgatni arról, hogy hatalomra kerülése esetén az ellenzék azonnal teljesítené Brüsszel akaratát, és beengedné a migránsokat az országba.

Nem mehetünk el szó nélkül ugyanakkor amellett sem, hogy a baloldali történetírás és a liberális értelmiség mindent megtesz azért, hogy „hűen ábrázolja” István királyt. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy mindent megpróbálnak a személye körül relativizálni. Nézzük ennek talán legékesebb példáját a Népszava ünnepi interjújából, melyet a korábban már idézett Berend Nórával készített a lap. Az egyetemi tanár szerint semmit sem tudunk Szent Istvánról, amit viszont igen, az se úgy van.

„A mítoszok nevében sokfelé követtek el szörnyűségeket a világban, olyat viszont, hogy ebből valami jó jött volna ki, még nem láttam. Azokban az országokban, ahol normális az élet és nagyjából minden rendben van, ezek a mítoszok furcsa módon nem szoktak fontosak lenni.”

Mi jó is születne abból, ha egy magyar gyerek az iskolában mondjuk azt tanulja, hogy Szent István olyan uralkodó volt, aki ezer évvel ezelőtt megalapozta a magyarság jövőjét, letette a magyar királyság alapjait, uralkodását pedig a bölcsesség, a mértékletesség, a keresztényi erények és az elesettek védelme jellemezte – vagyis a lovagi erények? Hát mi lesz abból a gyerekből, ha ilyen tényekkel nem alátámasztott, a liberális történészek által le nem pecsételt tanokkal tömik tele a fejét? Mégis hová vezethet mindez? Bizony, a nacionalizmushoz, ami pedig ugyebár a nácizmus melegágya.

A baloldal felkészülhet október 23-ára, amikor a szovjet csapatokkal szembeszállt magyar hősök ünneplése és a hajnalban suttyomban elhelyezett virágok helyett idén a saját pozícióharcának végeredményét ünnepeltetheti majd. A szabadság hőseiről pedig majd megemlékeznek azok, akiknek a szabadság és a kommunizmus elutasítása még jelent valamit.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk