A Demokrata hetilap július 10-i számában megjelent írás.

Hirdetés

Az már a vasárnapi lapzártánk idején is biztos, hogy az Európai Parlamentben megalakul a Patrióták Európáért (angol nevén Patriots for Europe, PfE) frakció, amely határozottan szakítani akar a brüsszeli bürokrata szuperállam ideájával, és vissza kíván térni az unió eredeti, szuverén nemzetek önkéntes szövetségén alapuló programjához. Nyolc állam negyvenkét képviselője már csatlakozott, ez több mint elég az alapításhoz – és hol van még a vége?

A nyugati baloldalon most sokan értetlenkedve kérdezik: ugyan mi köt össze egy osztrák, dán, portugál, cseh, belga, holland, spanyol vagy magyar képviselőt, hogy szövetségre lépjenek? Pedig a válasz egyszerű: a genderőrület helyett a természeti törvények, a háború helyett a béke és a migrációnak nevezett népcsere helyett az értékeit megőrző nemzet tisztelete és védelme. Más megfogalmazásban: a valóság és a realitás tisztelete az azokkal szembeni, ideológiai alapú erőszaktétellel szemben.

Száz év múlva a történetírók csodálkoznak majd: ezek a nyilvánvaló törekvések hogyan nem érvényesültek már sokkal korábban? A XXI. század harmadik évtizedében miért kellett politikai bátorság annak kimondásához, hogy a fű zöld, az ég kék, a férfi férfi, a nő nő, és minden népnek joga van eldönteni, hogy kikkel akar együtt élni? Mert az kellett hozzá, rendkívüli politikai bátorság. Az új frakciót nyugodtan nevezhetjük a bátrak koalíciójának. Ebben az elszánt csapatban a magyar kormányfő nincs egyedül, de még az ellenségei sem vitathatják el, hogy az ide vezető utat jelentős részben ő maga törte. A legfontosabb politikai nézeteivel sok nyugati politikus rokonszenvezett már korábban is, de a legtöbben kivártak, hátha végül elbukik velük, és a kudarc őket is magával rántja.

Az áttörés azonban június 30-án megtörtént. A siker pedig mások bátorságát is meghozza majd. Európa nagy hajója, ha lassan is, de új irányba fordul.

Korábban írtuk