Hirdetés

A játszma végéhez közeledve a pici Napóleonnak egy nem várt pillanatban elgurult a gyógyszere, bárhogy is kereste, sehol sem találta, ezért aztán akkorát mondott, hogy a világ majdnem megijedt tőle, hogy úgymond Franciaország, amelyik atomnagyhatalom, katonákat tervez küldeni Ukrajnába, mert nem engedheti meg, hogy az oroszok győzzenek… Uramatyám, rendült meg a művelt világ, jön a harmadik világháború?

Aztán végül mégis meglett a gyógyszer, vagy talán volt egy másik is a dobozban, mert utóbb a francia elnök bement egy ukrán tévéstudióba, ahol kijelentette, azt kéri majd Oroszországtól, hogy a párizsi olimpia idejére legyen tűzszünet Ukrajnában. Hozzátette, „ez a béke üzenete”. És mert ez a gyógyszer úgyszólván csodákra képes, még azt is hozzátette, hogy Franciaország az olimpiai mozgalom szellemében kérné ezt az oroszoktól. Azoktól az oroszoktól, akiket amúgy nem lát szívesen az olimpián. Van valami egészen lenyűgöző a franciák pofátlanságában.

Jó, mindenki tudja, hogy a hiszteroid Emmanuel Macron francia elnök igazából saját politikai ellenfelei vitorlájából igyekszik kifogni a szelet nagyotmondásaival, másfelől roppant mód beleszeretett új szerepébe, miszerint ő ülhet be Nagy Károly (Charlemagne) trónszékébe és lehet Európa új ura, amit nemrég Weimarban (milyen szép, demokratikus emlékű hely az) a német és a lengyel államfő is úgyszólván elismert.

Mielőtt megnyugtatnánk magunkat, hogy az efféle politikusi megnyilvánulások sokkal inkább az orvosi, mint a történelmi dimenziókba tartoznak, hadd emlékeztessük magunkat arra, hogy az atomfegyverek emlegetését a szó szoros értelmében halálosan komolyan kell venni. Ez nem játék. És nem szükséges Hirosima és Nagaszaki tragédiájára gondolnunk, mert arra hajlamos azt mondani a közvélemény, hogy messze volt, régen volt, talán igaz se volt… Csernobil azonban tegnap volt, és itt a szomszédban. Csak egy atomerőmű robbant fel, de a halálos sugárzást kibocsátó felhők Svédországtól Olaszországig beterítették egész Nyugat-Európát is.

Korábban írtuk

Nem, az atomháború lehetőségének emlegetése semmilyen formában sem engedhető meg. Macront és a hozzá hasonló politikai idiótákat, valamint amerikai gazdáikat, akik egyre idegesebbek, mert vágyott céljukat, az orosz birodalom térdre kényszerítését és kifosztását képtelenek elérni, nem leszünk képesek jobb észre téríteni. Orbán Viktor miniszterelnök világosan megmondta, hogy Magyarország számára csak a béke a járható út, és örvendetes, hogy egyre több európai országban erősödik fel a békét akarók hangja.

A béke dolgában nekünk nagy tapasztalatunk van, az európai parlamenti választások közeledtével e tapasztalat nagyon sokat nyom majd a latban, ha élünk megszerzett erőnkkel és képességünkkel. Egyre nyilvánvalóbb annak igénye, hogy egy nagy békemenetet szervezzünk, de nem olyan módon, ahogy a francia elnök álszentül kijelentette, miszerint „ez a béke üzenete”, hanem teljes szívvel. A béke élet, a háború halál. Mi az életet választjuk, a békét választjuk, akár vannak olimpiai játékok, akár nincsenek.

És úgy kellene ezt a nagy békemenetet megszerveznünk, hogy felhívjuk Európa békeszerető embereit, hogy a saját fővárosaikban maguk is tartsanak hasonló meneteket, lehetőleg velünk egyszerre, egy napon. Mert eljött az ideje annak, hogy a nép, a jó szándékú emberek sokasága kivonuljon az utcákra mindenhol, és hitet tegyen egy napfényes májusi napon az élet joga mellett.