Hirdetés

Ahogy közeledik a választás, az emberek egyre jobban átérzik és átgondolják a döntésük tétjét. Azt tapasztalják, hogy sok bizonytalanságot és komoly veszélyeket hordozó időszakot élünk, amikor nemcsak az anyagi, de a fizikai biztonságunk sem magától értetődő. Amikor a szomszédban dúló háború, az európai gazdaság válsága és az energiakrízisek orkánjai a mindennapjainkat tépázzák, Brüsszelben néhány éven belül egy Oroszországgal vívott fegyveres konfliktusra készülnek, és elvágnának bennünket a viszonylag olcsó gáz- és kőolajimporttól, nem mindegy, hogy egy stabil márványoszlopba kapaszkodunk-e, vagy egy szél ingatta nádszálba. A választók mind jobban húznak a biztonság felé, erre reflektál a Fidesz a „biztos választás” politikai üzenetével.

A jobboldal nem valami jól hangzó kampányszlogent választott magának, amely komoly alap nélkül mindenféle szépet és jót ígér, hanem arra alapozza mondandóját, amit a választók többsége gondol róla: Orbán Viktorral az élen Washingtontól Moszkván át Isztambulig képes biztosítani azt, hogy hazánk kellőképp távol maradjon a szomszédjában pusztító háborútól, érvényben tartsa Európa legalacsonyabb energiaárait, Brüsszelben pedig ellenálljon annak a nyomásnak, amely a többi európai adófizető mellett a magyarokkal is közvetlenül pénzeltetné az ukrán háborús elit erőfeszítéseit, és rájuk lőcsölné a migránsokat. Ezt mindenki alappal és joggal reméli a Fidesztől, miután eddig is ezt tette.

Nem véletlen, hogy a belpolitikai események 2025 tavasza óta egyáltalán nem a Tisza Párt sikereit jelzik, és ezt mind erősebben tükrözik a közvélemény-kutatási adatok is. Az ukrán kémbotrány egyértelművé tette, hogy a Tisza Párttal a kijevi háborús rezsim finoman szólva is mélyreható kapcsolatot ápol. Olyan figurák tűntek fel körülöttük – élen a Kárpátalján Tisza Szigetet is alapító Ceber Rolanddal –, akiket hazánk a hírek szerint kémkedés miatt tiltott ki a területéről.

Az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy Magyar Péteréket erősen támogatja a brüsszeli elit, annak is a legerősebb pártja, az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent is adó Európai Néppárt. A szervezet elnöke, Manfred Weber maga közölte, mindent meg fognak tenni azért, hogy 2026-ban a Tisza Párt megkaparinthassa a hatalmat. Ettől Brüsszelben nyíltan azt várják, hogy Magyarország a továbbiakban nem képezné akadályát a háború közös, uniós pénzből történő finanszírozásának, Ukrajna uniós tagságának vagy akár a migrációs tervek megvalósításának.

Kapcsolódó cikkünk

Magyar Péter persze mindent tagad, de az ukrán és az európai elithez tartozó médiatermékek folyamatosan írnak erről, sőt, Ukrajna gyorsított csatlakozásával kapcsolatban a bővítésért felelős brüsszeli biztos és az ukrán miniszterelnök megállapodást kötött, majd arról nyilatkoztak, hogy mindent előkészítenek, és ha a magyar jobboldalt sikerül félretenniük az útjukból, akkor pillanatokon belül rá is nyomják a pecsétet a tényleges integrációra.

Nem véletlen tehát, hogy Brüsszel és Kijev is komoly energiát fektet abba, hogy a saját emberüket juttassák hatalomra Magyarországon. Ezt szemlélve pedig felvetődik a kérdés: van, aki egy percig is komolyan gondolja, hogy Magyar Péter érdemben ellen tudna – vagy egyáltalán akarna – állni ezeknek a szereplőknek? Ki gondolja, hogy hazánk háborúval kapcsolatos döntéseit biztonsággal rá lehet bízni a Tisza Pártra?

Ami a biztonságot illeti, nem mellékes kérdés a migráció ügye sem. Brüsszel lépésről lépésre halad a migrációs paktum bevezetése irányába. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlókat, akiket mások beengednek Európa területére, azok között is szétosztanák egy kvóta alapján, akik soha nem kértek belőlük, és komoly pénzeket fordítanak a határaik megvédésére. Ismeretes az is, hogy hazánkat Brüsszel bünteti a szigorú politikája miatt, Magyar Péterék pedig amellett érvelnek, hogy olyan hozzáállás kell, ami az európai elit számára is elfogadható.

De mit akarnak ők? Olyan nagy és befolyásos tagállamokban, mint Németország, az embereknek elegük van a beengedett migránsok által okozott biztonsági problémákból – így a bevándorlásellenes patrióta pártok egyre erősebbek –, a német kormányzó erők pedig, élükön a Tiszát is tagjai között tudó Európai Néppártot uraló CDU–CSU-val, azt fundálták ki, hogy a maguk által okozott problémát szétterítik és olyan országok nyakába zúdítják, mint Magyarország. Gondolja valaki, hogy ezt Magyar Péterékkel ne hajtatnák végre?

Ráadásul a Tisza Párt alelnökétől, Tarr Zoltántól tavaly nyár végén azt is megtudhattuk, hogy nem mondják el, valójában mire készülnek, mert akkor megbuknának, ám amit most nem ismernek be a nyilvánosság előtt, azt a hatalom megszerzése után már megtennék, hiszen akkor már „mindent lehet”. Ugyanakkor maga Tarr és a Tisza Párt holdudvarában mozgó, régről ismert szakértők, mint Surányi György, Petschnig Mária Zita vagy Kéri László különböző belső, ráadásul részben nyílt fórumokon csak elkotyogtak ezt-azt, míg végül kiszivárgott egy teljes körű, több mint hatszáz oldalas adócsomag, amely olyan megszorításokat tartalmaz, hogy attól Bokrostól Gyurcsányon át Bajnaiig minden régi baloldali „kiigazító” megnyalná a tíz ujját. (Ketten közülük a nyilvánosság előtt már beszéltek is erről.)

Magyar Péter természetesen ezzel kapcsolatban is tagad, a többség azonban nem hisz neki, amit több nyilvánosságra hozott felmérés is bizonyít. Az emberek komolyan tartanak attól, hogy ha a Tisza Párt jutna hatalomhoz, akkor felemelnék – az átlagbérre vonatkozóan is – a személyi jövedelemadót, növelnék több termékkörben is az áfát, megnyirbálnák a családok adókedvezményeit, elvennék a 13. és 14. havi nyugdíjat, valamint profitéhes magáncégek kezébe adnák az egészség- és nyugdíjbiztosítás rendszerét. Ráadásul azt is érzi a többség, hogy a rezsicsökkentés sem lenne jó kezekben Magyar Péteréknél.

A fizikai és anyagi biztonságra leselkedő kockázatok idézik elő azt a helyzetet, hogy a választásokhoz közeledve a Tisza Párt már hosszú ideje képtelen több szavazót aktivizálni, mert a kevésbé elkötelezett választók erőteljes kockázatot látnak bennük. Ezzel szemben a jobboldal mellett egyre többen teszik le a garast, mert Orbán Viktort biztosítéknak tartják arra, hogy ezek a veszélyek nem érik el őket.

Ezt a bizalmat táplálhatja az is, hogy a miniszterelnöknek 2025 elejétől egy szupererős szövetségese is van Donald Trump személyében, aki nagyon komoly erőfeszítéseket tesz az ukrajnai háború lezárása érdekében. Orbán Viktor az amerikai elnök számára olyan harcostárs, aki az Európai Unión belül, a fősodorral szembemenve képviseli a kezdetektől, vagyis az ő elnöki szerepbe történő visszatérésénél jóval régebben a békepárti irányvonalat.

Egy külföldről mozgatott politikus áll tehát szemben egy komoly nemzetközi befolyással bíró miniszterelnökkel. A kormányfő megfogalmazása szerint a „brüsszeli út” és a „magyar út”. A háborús gazdaságba történő belekényszerítés rögös ösvénye a nemzeti szuverenitás politikailag sokszor kényelmetlen, de biztonságot nyújtó irányvonalával. A közvetlen veszély, de minimum annak erőteljes kockázata a biztos választással. Ebből fakad, hogy az Alapjogokért Központ közvélemény-kutatásai is egyre stabilabb jobboldali előnyt mutatnak, Magyar Péterék pedig már egy vereségről szóló magyarázkodásnak ágyaznak meg a „választási csalás” meséjének építésével. Mindez azonban csak esély, amit a következő időszakban komoly kampánymunkával, másrészt a ténylegesen leadott szavazatokkal lehet beváltani.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője