Kezdjük azzal, hogy Bodrogkeresztúr községet egy tündéri táj öleli körül: lankás szőlődombok, melyek már a tokai borvidék elővonulatai, ritka madárfajoktól rajzó mocsarak és bokorfüzesek. Átvonultak ezen a tájon a keresztes hadjáratok és Rákóczi hadai is, és ékeskedik itt egy Árpád-kori templom. A község lakosainak száma történelmileg 1000 és 2000 fő körül mozgott, az 1960-as évektől fokozatosan csökkenő tendenciával.

Hirdetés

Ebben az ősi tájegységben gyökeredzett meg a XVIII. századtól a zsidóság is, mely temetkezési és szakrális emlékei természetes módon illeszkedtek be a hely építészeti arculatába. Ezt a békés történelmi összetartozást jelképezte az 1925-ben elhunyt Yeshaya Steiner rabbi síremléke is, akit a zsidók csodarabbiként tartanak számon. A síremlék feltűnés nélkül, senkit sem zavarva, idővel a világ minden tájáról származó főleg haszid (ultraortodox) zsidó zarándokhelyévé vált. Ez a tradícó a kommunizmus alatt sem szakadt meg.

25 éve egy haszid család az Egyesült Államokból átvette a sírhely ápolását és itt kezdődött a bonyodalom. A zarándokok száma 10-20 főről szürreális méretekre duzzadt. 2004-ben már százötvenen jöttek a rabbi halálának évfordulójára az alig ezer lakosú községbe. 2013-ra ez a szám több ezer főre növekedett majd fokozatosan több tízezerre. A Covid-járvány időszaka alatt az elképzelhetetlen is megtörtént Bodrogkeresztúron, bár nem jótevő csodaként. Míg az országban szigorú gyülekezési, ki- és beutazási tilalom volt érvényben a vallási gyülekezés szabadsága ürügyén több ezer haszid zarándok a világ minden tájáról özönlötte el a kis községet. A zarándokok mit sem törődve a helyiek egészségével, félelmeivel, fenntartásaival, ugyanúgy végbevitték az évi szertartást, mintha vészhelyzet nem is létezett volna.

De, hogy mit is vont magával a több tízezer zarándok jelenlétének biztosítása a helyiek számára? Rövid távlatban sok bosszúságot: több napi forgalomkorlátozást, útlezárást, korlátozott bevásárlási lehetőségeket a helyi boltokban, tetemes anyagi veszteséget a helyi vállalkozóknak, izraeli fegyveres őrök jelenlétét az utcákon és a bodrogkeresztúriak idegenné válását a saját mindennapi létterükben.

Korábban írtuk

A hosszabb távú következmények komolyabbak: Ezek közé tartozik az ellenőrizetlen külföldi ingatlanvásárlás, amely tízszeresére emeli a helyi piaci árakat, az engedély nélküli szállásinfrastruktúra kiépítése természetvédelmi területen, a helyi lakosság kényszerű elvándorlása, hagyományaik és kulturális örökségük feladása és ennek következtében a vidék felgyorsult hanyatlása.

De, mielőtt még a kedves olvasó gyors következtetéseket vonna le, álljunk meg egy pillanatra. Mert van két közvetlenül kínálkozó érvelés, melyet érdemes kikerülni, hogy megelőzzük a „zsidózás” és „antiszemitázás” elkoptatott vádjait. Az első zsákutca az volna, ha történelmi asszociációkkal, konkrétan a holokauszttal jogosítanánk az ellenőrzés alól kiszabadult csodarabbi-kultuszt. Túl olcsó hárítás volna a magyar-zsidó történelem sérelmeit felhasználni illetékes hatóságok mulasztásainak elfedésére.

A megoldáskeresés második zsákutcája a bodrogkeresztúri zsidó zarándokokról és szokásaikról elterjedt tájékozatlanságban rejlik. Éppen ez a tájékozatlanság az oka annak, hogy a probléma túlzott politikai óvatossággal van kezelve és el van eltusolva a nyilvánosság elől. Tudni kell, hogy az említett ultraortodox csoport hangadói a szatmári haszidok, akik a vallási fanatikusok és szent bolondok egyfajta keveréke. Izraelben minden, csak nem szimpátia veszi őket körül lehetetlen társadalmi integrációjuk miatt. Tehát

a Magyarországon való viselkedésük nem különbözik attól, ahogy Izraelben viselkednek és ha ott kritizálhatják őket, ezt a magyar hatóságok és a magyar zsidó közösség is megteheti, sőt, meg kéne, hogy tegyék.

Végül is rátérnék a mondanivalóm lényegére, mégpedig arra, hogy a bodrogkeresztúri helyi közösség alapvető érdekeinek és állampolgári jogainak kiszolgáltatása egy korrekt politikai imázs fenntartásáért ellentmond a nemzeti szuverinitás elvének.

A Bodrogkeresztúrt elözönlő haszidok domináns kulturális attitűdje nem sokban különbözik az Európába beözönlő migránsok viszonyulásától a befogadó társadalmak szokásaihoz és törvényeihez.

Ugyanakkor a haszid zarándokok attitűdjét sem gonosz szándék vezérli, hanem az, hogy nem találkoznak világos szabályokkal.

Ez év áprilisában lesz a bodrogkeresztúri csodarabbi halálának 100. évfordulója, mely 70 ezer, de akár ennél több haszid zarándokot is vonzhat a 900 lakosú borsod-abaúj-zempléni faluba. Hogy a kis község számára ez a kilátás egy rémálom, senki sem vitathatja. Bár a kormány 2023-ban 1,6 milliárd forintot (4,7 millió dollárt) különített el Bodrogkeresztúr infrastruktúrájának-fejlesztésére, ez az összeg egy átgondolt jövőkép és a helyi polgárok bevonása nélkül csak lebetonoz egy fenntarthatatlan jelenséget. A politikai félrenézés végzetes következményekkel járhat egy UNESCO világörökség listáján lévő kultúrtáj és magyar közössége számára. Emellett kompromitálhatja a zsidó vallási turizmust Magyarországon, s hosszú távon a zsidó kulturális örökség ápolását is.

Itt az idő, hogy összeüljünk és megoldást keressünk, a csodavárás a bodrogkeresztúriakon már nem segít, konkrét lépések kellenek.

A szerző az MCC Brussels Akadémiai Hálózatának vezetője