A bogárember és a zombik

Amikor már mindenki bent volt, a végén belógattak egy aranyban csillogó szőrös és dudoros bogárembert, aki állítólag az űrből jött, és addig ugrándozott a színpadon, amíg egy csomó szürke gézbe csomagolt, ufóra emlékeztető zombi ki nem mászott a föld alól, és el nem kezdték a szanaszét heverő nagy karikákat rángatni, meg mászkálni rá, és ez azt fejezte ki, hogy azok a hajdani sportolók, akik már meghaltak, de most ez a rusnya bogárember valahogy föltámasztotta őket, szóval akik valamikor régen részt vettek olimpiákon az őskezdet óta, azokkal ez az űrből érkezett aranycsótány összerakatta az olimpiai karikákat, amik végül a stadion légterébe emelkedtek, pontosan úgy, ahogy kell, fölül három, alul kettő: ez ám a csoda.

És ezzel elkezdődött a nemzetközi zenei trutymó, amit korszerűen diszkónak neveznek, és az a lényege, hogy van egy folyamatosan lüktető ritmus, de melódia nincs és az énekeseknek sincs hangjuk, de nem számít, mert a lüktetés és a villogó lézerfények visznek mindent. Hogy a bogáremberrel és a múmiákkal közben mi lett, azt nem tudom, a közvetítésből ez nem derült ki, de valószínűleg ki-ki visszatért a helyére, a csótány valahová fel a stadion tetejére, ahonnan lelógatták, a zombik meg a színpad alá.

Egyébként szép volt az olimpia, és mi is szereztünk érmet, nem annyit, amennyit szerettünk volna, de még így is bent vagyunk az első tizenötben, amire valóban büszkék lehetünk. Másfelől egy komplett földrész sportolóit kitiltották az olimpiáról (meg volt egypár csalás is, hogy a háziak jól érezzék magukat), és ami az oroszokat (és a beloruszokat) illeti (velük különben mi volt a baj?), jól teszik, ha fölkészülnek arra, hogy a fifikás amerikaiak a következő olimpiára sem engedik be őket, nehogy esetleg éppen náluk szerepeljenek jól. Sőt, ha jól látom, Kína is aggódhat, mert aranyéremben utolérték az amcsikat.

Amúgy a záróbuli kezdetén a franciák hatalmas betűkkel kiírták a magasba, hogy ők szeretik a békét, ami azért elég pofátlan hazugság volt Macron elnök úr részéről és úgy általában a nyugati világ vezetőitől, de hát ez most a sport ünnepe volt, ne akarjunk mindenből politikát csinálni.

Nyilván a kiemelkedő sportteljesítmények iránti tiszteletből mutatta közelről is az ünnepségen megjelent olimpikonok között többször is a kamera azt az algériai férfit, aki miután péppé verte minden női ellenfele arcát, olimpiai bajnoknő lett, mert ahogy Pierre de Coubertin báró írta Óda a sporthoz című versében: „Tisztesség vagy te, Sport! / Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret, / mert csak derék munkával nyerhető. / A versengésnek görbe útjai / s hitvány fogások sorsa büntetés. / És megvetéssel sújtanák, aki / a pálmát álnok csellel küzdené ki.” Vagy nem.

De nézzük inkább a dolgok szebbik oldalát. Jó esély van arra, hogy a következő olimpián nemcsak Mike Tyson indul el a női bokszolók legfelső súlycsoportjában, hanem Vitalij Klicsko is, elvégre miért ne akarnának ők is olimpiai bajnokok lenni, és ha kijelentik, hogy ők addigra nők lesznek, ugyan ki merne nekik nemet mondani, és milyen alapon? És micsoda óriási élmény volna e két remek nő küzdelmét látni! Tisztesség vagy te, sport!

Volt még Tom Cruise motorkerékpáron, mintegy előre jelezve a Los Angelesben négy év múlva megrendezendő olimpia hollywoodi stílusát, meg mindenféle cirkusz, valaki nagyon művészien elénekelte az amerikai himnuszt is, aztán elfújták a lángot. Tűzijáték.