A bomba hatástalanítása

2014 októberében, másfél évvel a 2016-os választások előtt különös hír jelent meg a magyar sajtóban: az USA akkori ideiglenes ügyvivője, André Goodfriend kiszivárogtatta, hogy a 7750-es elnöki proklamáció alapján az Egyesült Államok megtagadta a beutazási engedélyt hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől.

Sem konkrét vádakat, sem konkrét személyeket nem nevezett meg, ám hamar tisztázódott, hogy az a bizonyos 7750-es proklamáció a korrupcióban részt vevő vagy abból hasznot húzó személyek amerikai egyesült államokbeli belépésének felfüggesztéséről szól.

Innen kezdve napról napra dagadt a botrány. Az ügyvivő megtagadta az érintettek nevének nyilvánosságra hozatalát, amivel lehetetlenné vált a vád elleni védekezés, ugyanakkor az akció lehetőséget teremtett arra, hogy az ellenzéki sajtó bárkit gyanúba fogjon egy olyan ügyben, amiről semmi konkrétumot nem lehetett tudni. Meg is tették, szinte az egész kormányt és a tisztviselői kar vezető tagjait meggyanúsították. A botrány heteken át uralta a közbeszédet. Az ügyvivő decemberben egészen odáig ment, hogy kijelentette: „Ha tehát valaki jelentkezik, hogy engem a 7750-es proklamáció értelmében kitiltottak, akkor azt jelenti, hogy elismeri, korrupt tevékenységben érintett.”

Az ügyvivő a következő hetekben újabb és újabb részinformációkkal gondoskodott arról, hogy a téma hosszan napirenden maradjon, az ellenzéknek módja legyen a lebegtetett korrupciós vádra hivatkozva támadni a kormányt. Maga a kitiltási ügy végül ellaposodott, mert kiderült, hogy semmilyen bizonyítható alapja nincs, a kormánnyal szembeni korrupció vádja azonban azóta folyamatosan napirenden van, az ügy hatása ekképpen tartósnak bizonyult.

Az Európai Parlament jogállamisággal kapcsolatos kezdeményezése hasonló fegyvert próbált kovácsolni a magyar kormány hazai és külföldi ellenfelei számára, ezúttal korlátlan alkalommal és ideig felhasználható módon, ráadásul fájdalmas pénzügyi következményekkel. A javaslat lényege ebben az esetben is az volt, hogy a vádak megfogalmazóinak ne kelljen bizonyítékokkal előállniuk, ne kelljen azokat bíróságon bizonyítaniuk, és a megvádoltnak ne legyen lehetősége megvédeni magát. Éppen a jogállamiság elvét semmibe véve, bizonyítási eljárás nélkül, többségi szavazással akarták meghozni az ítéletet, amellyel a magyar kormány bármely intézkedését a jogállamiság megsértésének minősíthették volna, és előre meg nem határozott összegű pénzmegvonást szabhattak volna ki miatta.

Ha a javaslat átmegy, a következő választásokig tartó másfél évben a választási kampány semmi másról nem szólt volna, mint a magyar kormány újabb és újabb, akár hetenkénti uniós elmarasztalásáról, újabb és újabb pénzbüntetések kiszabásáról, bőséges muníciót szolgáltatva az ellenzéknek a kormány támadására. Az eredeti tervezet szerint ehhez semmilyen bizonyítási eljárást nem kellett volna lefolytatni, nem volt föltétel a konkrét jogszabályra való hivatkozás, puszta benyomások, ellenzéki vádak alapján is megszülethetett volna a verdikt.

A római jog egyik fundamentális tétele szerint nullum crimen nulla poena sine lege, vagyis nincs bűntett és nincs büntetés törvény nélkül. A jogszabályokra alapozott, meghatározott eljárásrend szerint zajló, a vádlottnak védekezési lehetőséget biztosító eljárásoknak viszont az alapítás óta megvan a lehetőségük az unióban, közülük a legismertebb, amit az úgynevezett hetes cikkely alapján indítanak. Ilyen többek között Magyarország ellen is zajlik, csakhogy ez az eljárás rendkívül időigényes, ráadásul, minthogy lehetőségünk van a védekezésre, a vádakról sorra kiderül, hogy nem megalapozottak. Azok az uniós politikusok, akik most a költségvetési megállapodásba akarták belecsempészni az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, valójában a hetes cikkely szerinti eljárásba untak bele, és rövid úton akartak eljutni a céljukhoz, Magyarország megbüntetéséhez.

Nem a jogállamisági feltételrendszerrel volt tehát baja a magyar kormánynak, hanem éppen a jogállamiság megkerülésének a szándékával. Ha az eredeti tervezet átmegy, az a következő másfél évben vesszőfutásra ítélte volna a magyar kormányt, éppen olyan megfoghatatlan vádak elleni folyamatos védekezésre, mint amilyet a kitiltási ügyben alkalmaztak.

A magyar és a lengyel kettősnek kemény és következetes tárgyalásvezetéssel ezt a bombát sikerült hatástalanítania. Az uniónak természetesen továbbra is minden joga megvan arra, hogy vizsgálja a magyar és a lengyel jogállamiság helyzetét, jelentéseket készíttessen és eljárásokat indítson, a két ország választási kampányába azonban nem tud beszállni az ellenzék oldalán. Nem kevesebbről szól az elért megállapodás, mint hogy Magyarország jövőjéről továbbra is kizárólag a magyar állampolgárok dönthetnek.