Brüsszel egyre nagyobb félelemmel és gyűlölettel viselkedik hazánkkal szemben. Az Európai Parlament korrupt és hungarofób tagjaiból összeállt zsarolómisszió épphogy elhagyta hazánkat, mikor az EP baloldali–liberális–zöld többsége már állásfoglalással revolverezett minket.

Ebben a szokásos, unalomig ismételt hazugságok és az általuk gondosan megkreált ellenségkép köszönt vissza, de emellett egy érdekes újdonságot is felfedezhettünk benne. Ugyanis az EP ezúttal a Magyarországot a számára az alapszerződésekben biztosított soros elnökségi tisztségtől szeretné megfosztani.

Hirdetés

Mindez leleplezi valós szándékaikat, és szorosan kapcsolódik mindazon okokhoz, amelyek miatt valójában támadnak minket már évek óta.

Az EU intézményeinek támadása már 2011-ben elkezdődött az Alaptörvény miatt, és 2013-ban folytatódott a Tavares-jelentéssel. Ezt még két hasonló, átfogó jelentés követte a hungarofóbiában élen járó Európai Parlament részéről: a Sargentini-féle 2018-ban és a Delbos-Corfieldé 2022-ben. Eközben az EU évenkénti jogállamisági jelentésében hazánk rendre egyre rosszabb értékeléseket kapott, és egymással versenyeztek az EP-be delegált másodvonalbeli, illetve kiöregedett liberális pártkáderek, hogy minél súlyosabb jelzőket találjanak ki ránk. „Választási autokrácia” és „hibrid rezsim”, állították ők, és a Soros-pénzből kitartott NGO-hálózat igyekezett mindenben alátámasztani állításaikat. Az általuk szerkesztett jogállamisági és szólásszabadság listákon Magyarország már lassan egy helyen szerepel fekete-afrikai katonai diktatúrákkal.

Sokáig az állítólagos magyarországi korrupció volt a fő hivatkozási pontjuk, de ez az érvelés egyre inkább sántít. A múlt év végén kirobbant brüsszeli korrupciós botrány – amelynek fő gyanúsítottját, a tetten ért baloldali Eva Kailit épp most engedik vissza az EP-be –, Von der Leyen bizottsági elnök asszony eltűnő SMS-ei, a hazai dollárbaloldal hasonló ügyei (pl. Cseh Katalin esetén) mind hiteltelenné tették ezt a vádat. Brüsszelnek láthatóan nincsenek problémái azzal a korrupcióval, amelyben ők is részt vehetnek. A jogállamiság és sajtószabadság kapcsán érdemes emlékeztetni rá: nem Magyarországon gyilkoltak újságírókat, hanem Máltán és Szlovákiában. Nem nálunk fordul elő olyan helyzet, hogy a kormány a parlamenti bukás után hónapokig még hatalmon marad, és a társadalom többségének akarata ellenére átadja az ország teljes hadikészletét Ukrajnának, hanem Szlovákiában.

A valós ok tehát teljesen máshol keresendő. Abban, amit már ők is egyre többször tesznek szóvá, és amelyet Orbán Viktor úgy fogalmazott meg a CPAC Hungaryn, hogy „nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra”. De Magyarország sokkal többet tett annál, hogy képviseli azon európai értékeket, amelyeket máshol sikerrel nyomtak el a migráció- és háborúpárti liberálisok. Arról is szól ez a hatalmas gyűlölet, hogy hazánk alternatívát mutat Brüsszel ideológia által vezérelt globalista-birodalmi politikájával szemben. Teszi mindezt nagyon sikeresen, amit mutat az is, hogy az idén már másodszor megrendezett CPAC Hungary mennyi európai és amerikai politikust vonz, akik mintaként tekintenek a magyar kormány politikájára. Nálunk megvalósult mindaz, amit a liberálisok gyűlölnek. Ez az, amit soha nem fognak megbocsátani nekünk.

Pedig ezt a fajta Magyarországot ők helyezték reflektorfénybe folyamatos támadásaikkal. A 2015-ös migrációs válság idején, amikor Magyarország volt az egyetlen, amely szembe mert menni a liberális fősodorral, megpróbáltak leszámolni velünk. A teljes liberális világsajtó minket támadott, amihez az alapanyagot készséggel szolgáltatták a Soros-hálózat helyi NGO-i, és szinte az egész európai politika csatlakozott hozzá. Azonban olyan történt, amire nem számítottak: a magyar kormány nem megbukott, hanem erősebben került ki a válságból. Amit pedig ők szégyenpadként ácsoltak meg, piedesztállá vált, ahogy nekünk, magyaroknak lett igazunk a migráció ügyében. A magyar kormány politikája pedig egyre inkább igazodási ponttá vált minden normális értékrendű nyugati számára.

A brüsszeli liberális elit erre a nem várt fejleményre egyre hevesebb gyűlöletcunamival reagált: a már említett EP-jelentéseken, a hazug, tendenciózus jogállamisági értékeléseken túl egyre durvább eszközökhöz nyúltak. 2018-ban elindították hazánk ellen a hetes cikkely szerinti eljárást, amely elméletileg a magyar szavazati jog felfüggesztéséhez is vezethetne, ám a tanács ellenállásán megbukott ez a tervük. Aztán következett az egyre nyíltabb zsarolás a nekünk járó uniós pénzekkel. Először politikai alapon megtagadták tőlünk azoknak a helyreállítási pénzeknek a megítélését, amelyet a tagállamok – így hazánk által is – közösen felvett hitelből finanszíroz az Európai Bizottság. Emlékezetes: Von der Leyen számára már a repülőjegyet is megvették, hogy bejelentse a pozitív döntést Budapesten, amikor az egész programot lemondták a magyar gyermekvédelmi törvény elfogadása miatt. Ezt követte a nekünk szerződések szerint járó fejlesztési támogatások befagyasztása. Azóta hiába feleltünk meg minden elénk állított mérföldkőnek, hiába tettük meg az összes szükséges lépést, az uniós intézmények nem akarnak engedni, aki pedig megegyezési hajlandóságot mutat, azt gyorsan visszakényszerítik a hungarofób álláspontra.

A brüsszeli liberális elit rohamos mértékben éli fel az EU jövőjét. Pénzért kiárusítják a kontinens jövőjét, annak szolgálatába állva, aki a legtöbbet fizeti. Zsarolástól sem visszariadva próbálnak mindenkit arra kényszeríteni, hogy a totalitárius ideológiájuk teljes egészében magáévá tegye. Náluk a 99 százalékos egyetértés sem elég: újra megvalósították azt a rákosista politikát, ami szerint aki nincs velünk, ellenünk van. Eközben nemcsak az EU egységét rombolják le, de felélik azt a két fő értéket, amelyre annak idején az egész Európa-projektet építették: a békét és a jólétet. Ez a kettő szorosan összefügg: jólét nélkül nem lehet tartós béke, míg tartós béke nélkül nincs jólét. Mára azonban a mainstream európai politikában nem maradt senki, aki erre figyelmeztethetné őket, hiszen az Európai Néppárt is már régen beállt a baloldali-liberális többség mögé.

Nem meglepő tehát, hogy megpróbálják ellehetetleníteni a magyar soros elnökséget a tanácsban. Magyarország, majd a hazánkat rögtön követő Lengyelország tanácsi elnökségétől a brüsszeli elit „reszketni méltóztatott”, hiszen ez egy olyan informális hatalommal bíró pozíció, amelynek segítségével nemcsak szabotálni lehet a föderalista-birodalmi törekvéseiket két féléven keresztül, de lehetőséget biztosít arra is, hogy a jó messzire száműzött szuverenista álláspontot megjelenítse az uniós intézményekben. Ráadásul a magyar elnökség kritikus időszakra is esik: ekkor fog ugyanis az EP-választás után felállni az új Európai Bizottság, amelynek tagjait a tanács jelölheti a pozícióra. Így esély van rá, hogy ne Von der Leyen-féle zsebtömők vagy elvakult liberális ideológiai harcosok kerüljenek ezekre a fontos helyekre.

Félelmük azonban nekünk jót jelent: nemcsak azt mutatja, hogy helyes úton járunk, de egyúttal azt is, hogy veszélyesek vagyunk arra a hazug, emberellenes világra, amelyet épp építenek. Ez muszáj hogy erőt adjon nekünk a jövőre nézve, mert a hazánk elleni támadások ettől kezdve csak erősödni fognak.

Bízhatunk azonban abban, hogy a jövő évi EP-választások kellőképp átrendezik az erőviszonyokat ahhoz, hogy Európa lassú halála, a migráció, gender és háború képviselői helyett a józan ész erői megkezdhessék a megtisztuláshoz vezető munkát.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk