A demográfiai fordulat évtizede
A mögöttünk hagyott tíz év népesedési folyamatai bizonyosságot adnak arról, hogy a demográfiai problémákat lehet hatékonyan kezelni olyan kiszámítható, következetes és aktív családpolitikával, amely a munka becsületére, az élet és a családi értékek védelemére alapoz.
A magyarok hagyományosan család- és házasságpártiak.
Egy friss európai felmérés szerint mi vagyunk a leginkább családcentrikus nemzet Európában, és ez a hozzáállás alapvetően mindig is jellemző volt a magyarokra. Már évtizedekkel ezelőtt is több mint két gyermeket gondoltunk ideálisnak egy családban, akkor és most is tízből kilencen a házasságot tartjuk a legjobb párkapcsolati formának. A tudatos gyermektelenség egyáltalán nem jellemző a magyarokra, és a családi kapcsolatok is fontosabbak az életünkben, mint más nemzetek lakóinak. 1981 óta mégis fogy a magyar, 2010-re pedig történelmi mélypontra került a termékenységi arányszám. A rendszerváltás óta nem kötöttek olyan kevesen házasságot, mint 2010-ben, és a születések is jelentősen, hét százalékkal visszaestek a 2000-es években, pedig akkoriban emelkedett a szülőképes korban lévő nők száma.
A 2010-es évek mutatták meg, hogy még a nehéz demográfiai adottságok ellenére is lehet fordítani a népesedési folyamatokon. Az kellett hozzá, hogy a hagyományosan gyermek- és családszerető magyarok megkapják végre családjuk megerősítéséhez az anyagi megbecsülést, a munkavállalás és gyermekvállalás biztonságát, ami a 2010-hez képest két és félszeresére emelkedő, elsősorban munkához kötött családtámogatásokban ölt testet. 2010 óta a közpolitika nem kiadási tételként, hanem fontos erőforrásként tekint a családokra, a gyermekekre pedig olyan közjóként, akiknek megszületésébe érdemes beruházni.
Az elmúlt tíz év családpolitikai befektetései megtérülni látszanak a 2020-as év gyermekvállaláshoz kapcsolódó népesedési adatainak tükrében.
A teljes termékenységi arányszám, ami a gyermekvállalási hajlandóság legjobb mutatója 25 éve, a Bokros-csomag előtti idők óta nem érte el a mostani szintet. Az egy nőre vetített gyermekek száma a 2011-es év 1,23-os, Magyarország történetének legalacsonyabb értékéről 1,55-ra emelkedett, ami Európában a legnagyobb mértékű növekedés volt. Miközben nálunk 24 százalékkal nőtt a termékenységi ráta, a Benelux államokban, a skandináv és az angol nyelvű országokban tíz százalékot meghaladó volt a csökkenés. A népesség fenntartásához a kettes érték elérésére volna ugyan szükség, de ezt ma egyik európai állam sem teljesíti, Magyarországon viszont legalább fokozatosan közelítünk ehhez, miközben az uniós átlagérték csökken. Tíz éve öt kívánt gyermekből átlagosan csak három született meg, ma pedig már négy.
A születések száma úgy növekedett az elmúlt tíz évben két százalékot meghaladó mértékben, hogy közben a 20 és 40 év közötti, gyermekvállalási korban lévő női korosztály létszáma 18 százalékkal csökkent, azaz jóval kevesebb nő adott életet több gyermeknek. 2020-ban 92 233 kisbaba született, 3040-nel több, mint 2019-ben, de ha a 2010-es magasabb szinten maradt volna a szülőképes korú nők száma, akkor százezer feletti újszülött látta volna meg a napvilágot. A „mi lett volna, ha” kérdést abban az összefüggésben is feltehetjük, hogy mennyivel született volna kevesebb gyermek, ha nincsenek az évtized új családtámogatásai, és a gyermekvállalási kedv a 2010-es mélyponton marad: a válasz 115 ezer, vagyis ennyivel kevesebb kisgyermek élne most közöttünk.
A családpolitikai törekvések célba érését jelzi több más demográfiai folyamat is: 2015 óta újra emelkedik a házasságban született gyermekek száma; nő a harmadikként megszületők részaránya; a gyermekvállalási életkor kitolódása megállt; a középosztályban több gyermek születik. És a terhességmegszakítások száma is jelentősen, 2010 óta közel 40 százalékkal esett vissza, ami 1954 óta a legalacsonyabb érték.
A gyermekvállaláshoz kapcsolódó pozitív változások nem valósultak volna meg, ha a párkapcsolatok nem stabilizálódnak jelentős mértékben az elmúlt évtizedben. A házasságkötések száma csúcsokat döntött, a rekordévnek számító 2019-hez képest is 2033-mal többen köteleződtek el 2020-ban a járvány ellenére is, ami 2010-hez képest majdnem duplaannyi esküvőt jelent (89,5 százalékkal többet). Mindeközben a válások száma hat évtizedes mélypontra esett vissza, 2010-hez képest 26 százalékkal csökkent, és örvendetes módon egyre kevesebb azon válások száma, ahol van gyermek. Míg 2010-ben a gyermekes és gyermek nélküli válások aránya 60-40 százalék volt, 2019-ben már nagyjából fele-fele a megoszlás. A fiatalok elköteleződését jelzi, hogy a házasságkötéskori életkor emelkedése is megállt.
A családbarát Magyarország egyre vonzóbb a korábban külföldre kiköltözők számára is, hiszen 2017 óta már többen jönnek haza, mint ahányan elmennek, és az életkoruk alapján a hazaköltözők többsége gyermekes család.
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke.