A dollárbaloldal már 2016-ban is külföldi beavatkozást remélt

Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a 2022-es országgyűlési választás kapcsán a hazai baloldal egy szisztematikusan felépített külföldi beavatkozás eszközévé vált. Ennek célja egy bábkormány hatalomba segítése volt, amely a nemzeti érdeket sutba dobva a migráció- és háborúpárti táborba terelte volna az országot. A magyarországi demokratikus folyamatokba történő beavatkozás tervezése azonban 2016-ban elkezdődött, és koordinátorai már ekkor megírták forgatókönyvüket, sőt, a szükséges szervezeti struktúra felépítéséhez is hozzáláttak.

„A nyugati szerepvállalás kritikus fontosságú” – írta Korányi Dávid, a tavalyi választási kampány kapcsán több mint hárommilliárd forintot megmozgató Action for Democracy ügyvezető igazgatója és Chris Maroshegyi igazgatósági tag, pénztárnok egy 2016. november 8-án, vagyis a Donald Trump győzelmét hozó amerikai elnökválasztás napján megjelent cikkükben. Az írás akkor csupán egynek tűnhetett a magyar jobboldali vezetést ostorozó balliberális szerzők szokásos fogalmazványai közül, azonban javaslatai azóta egy sikertelen külföldi befolyásszerzési kísérlet megvalósult lépéseivé váltak.

Az amerikai progresszív körök körme alatt régóta tüske a nemzeti érdekeket előtérbe helyező magyar kormány, amely az Ukrajnában dúló háború kapcsán tántoríthatatlanul képviselt békepárti fellépés miatt minden korábbinál kellemetlenebbé vált számukra. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy amikor Washingtonban a demokraták vannak hatalmon, mindig igyekeznek nyomás alá helyezni a 2010 óta kétharmados többséggel kormányzó budapesti kabinetet, amely számos olyan politikai és eszmei kérdésben, mint a migráció vagy a családvédelem, komoly ellenállást fejtett ki velük szemben. A „nekünk Magyarország az első” jelszavát zászlajára tűző politikai erő gazdasági kérdésekben sem hajtott soha térdet senki előtt. Nem beszélve arról, hogy sikerei miatt hamar fontos tényezővé vált a nemzetközi konzervatív táborban, sőt, annak szervezésében is komoly szerepet vállalt, ami a globalista elit szempontjából mindenképpen számottevő veszélyforrássá tette.

Éppen ezért nem csoda, hogy már a második Orbán-kormány idején szövetségesek között meglehetősen szokatlan diplomáciai módszerekkel lépett fel Magyarországgal szemben az Obama-adminisztráció. Ezen túl az amerikai baloldali körök már 2014-ben is megpróbáltak egy hozzájuk közel álló politikai erőt kormányra segíteni, hiszen több száz millió forinttal támogatták az Egyesült Államokból 2012-ben hazatérő Bajnai Gordon nevével fémjelzett Haza és Haladás Egyesületet. Kísérletük azonban kudarcba fulladt, ezért arra juthattak, hogy több anyagi forrásra és szervezettebb fellépésre van szükségük.

Ez a felismerés vezethetett el annak a programadó írásnak a közzétételéhez, amelyet a guruló dollárok útját egyengető Korányi és Maroshegyi 2016-ban még abban a reményben írtak meg, hogy Barack Obama helyét Hillary Clinton veszi át. A szerzőpáros mondvacsinált indo­kait untig ismerjük: az általuk populistának nevezett illiberális kormány „veszélyes útra lépett az autokrácia felé”. Ugyan alapvetően a magyar emberek „felelősségének” nevezték, hogy „megváltoztassák a kormány irányvonalát”, mégis úgy látták, hogy a választók önállóan nem képesek meghozni a „megfelelő” döntést, ezért tartották rendkívül fontosnak a külső szereplők közbelépését. Egészen hajmeresztő, de a balliberális oldalon már akkor bevett volt az a paradox gondolatmenet, amely a demokrácia „védelme” érdekében épp annak sarokkövét, a népfelség elvét dobja félre. Sokatmondó, hogy Korányiék a demokratikus értékek utolsó hős védelmezőiként a Soros-birodalom és más nyugati progresszív hatalmi központok által finanszírozott 444-et, az Átlátszót vagy a Direkt36-ot, valamint egyéb, civilnek mondott szervezeteket neveztek meg.

Megoldási javaslatuk hátborzongatóan ismerős lehet annak, aki követte az elmúlt szűk másfél év eseményeit. Úgy vélték, hogy az amerikai adminisztrá­ció­nak meg kell dupláznia az ügy érdekében mozgósított forrásokat, „és lépéseket kell tennie a magyarországi civil mozgalmak és a szabad média maradékának támogatására”. Ebben a folyamatban szimbolikus jelentőségűnek nevezték a Szabad Európa Rádió adásának visszaállítását, ami 2020-ban végül egy online felület létrehozásával történt meg. Fontos programpontjuk volt a „következő magyar demokraták képzésében” nyújtott tengerentúli segítség, hogy a kiképzettek „újraépítsék a hatékony politikai ellenzéket, és a civil elégedetlenséget szervezett politikai mozgalommá alakítsák”. Mint ismeretes, az elmúlt években számos baloldali politikus, újságíró és aktivista vett részt ilyen kurzusokon. Legutóbb Gulyás Mártont választotta ki a Joe Biden által hazánkba delegált nagykövet, de korábban feltűnt hasonló tréningen mások mellett a momentumos Hajnal Miklós, Szél Bernadett, Ficsor Ádám, a DatAdat csoport egyik kulcsfigurája is.

Korányiék Brüsszelnek is javaslatot tettek arra, hogy miként helyezzen nyomást a magyar kormányra: „Az EU-nak vissza kell tartania a Magyarországnak szánt pénzeszközöket” – írták majdnem hét évvel ezelőtt! Ez a mondat ma már nem igényel kommentárt.

Látható tehát, hogy a beavatkozás forgatókönyvét mára pontról pontra megvalósította az amerikai baloldal által létrehozott gépezet. Hogy ez mennyire így történt, azt az is mutatja, hogy a cikk publikálását követő másfél hónapon belül létrehozták a magyarországi baloldal 2022-es kampányának minden részletét koordináló DatAdat cégcsoport első vállalatát, a DatAdat Professional Kft.-t, melynek kulcsfigurája az a Bajnai Gordon volt, akit régi harcostársa, Gansperger Gyula az amerikai baloldal legfőbb magyarországi képviselőjeként írt le. A bukott miniszterelnökkel kapcsolatban az is köztudott, hogy Korányi Dávid mellette indította politikai karrierjét, és a köztük fennálló kapcsolat a későbbiekben is megmaradt.

Korányi és Maroshegyi az idegen befolyásszerzésről szóló terv végrehajtásába nem csak a tavalyi választást megelőző hónapokban kapcsolódott be. Karácsony Gergely volt városdiplomáciai főtanácsadója 2012-ben csatlakozott ahhoz a Soros György által jelentős összegekkel támogatott Atlantic Councilhoz, amelynek online portálján 2016-ban Maroshegyivel közzétették az e cikkben tárgyalt írásukat. A szervezet eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatójaként Korányi 2015-ben amellett lobbizott az Egyesült Államok Szenátusának bizottsági meghallgatásán, hogy nyissanak piacot Európában az amerikai cseppfolyósított földgáz számára, vagyis LNG-lobbistaként igen magas szinten lépett fel azon érdekek képviseletében, amelyeknek az amerikai balliberális oldal a tavalyi év februárja óta minden erejével igyekezett érvényt szerezni. Chris Maroshegyi ekkor egy másik demokrata holdudvarhoz tartozó szervezet, az Albright Stone­bridge Group igazgatója volt, amelynek számos tagja Joe Biden adminisztrá­ció­jához csatlakozott az elnök hivatalba lépését követően. A Nemzeti Információs Központ második, a guruló dollárok botránnyal kapcsolatos jelentése szerint részben ez a csoport állta Márki-Zay Péter 2019-es amerikai útjának költségeit, a látogatás szervezője pedig Maroshegyi volt.

A washingtoni demokrata érdekkörök tehát 2022-ben hosszas előkészítés után megpróbálták eltüntetni az útjukban álló magyar kormányt, és ennek minden technikai feltételét meg is teremtették. Egyedül a magyar emberek akaratát és érdekeit hagyták figyelmen kívül, vagyis saját „demokráciafelfogásuk” csapdájába estek, és elbuktak a választók ellenállásán.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.