(A június 23-án megjelent Demokrata vezércikke)

A termés beérett. A hűséges hazaszeretet és az ebből fakadó önfeláldozó küzdelem meghozta gyümölcsét. A világ legjobb játékosaiból összeválogatott francia csapat elképedve nézte azt a senki által nem várt erejű küzdelmet, amit a magyarok nyújtottak, akik be akarták bizonyítani maguknak, a világnak és az őket szerető szurkolóknak, hogy képesek a csodára.

Hirdetés

A modern magyar labdarúgás felsőbb osztályba lépett. Függetlenül attól, hogyan alakul a német–magyar mérkőzés, bebizonyosodott, hogy van egy képesség, amit a magyarok a világon a legjobban fejlesztettek ki: hisznek a szeretet és összefogás erejében. Ami most a szó szoros értelmében csodát tett.

Érdemes felidézni, mit üzentek hazai politikusok erről a csodáról. Orbán Viktor a nézőkkel teli stadion képét tette közzé, egy tőmondattal: „Mi, magyarok.” Szűkszavú közlés. Megtehette, mindenki érti.

És a többiek vajon hogyan fogadták? Gyurcsány Ferenc a kapus Gulácsit is méltatta: „Az igazi hálóőr. A meccs embere. Magyarország 1:1 Franciaország. Csoda a Puskásban! Szép volt, magyarok!” Boldogan posztolt Karácsony Gergely is: „Ilyen az, amikor a túlerőt felülírja a hit, a szív és az akarat. Szép volt, fiúk!” Fekete-Győr András királyi többesben lelkesedett: „Életünk egyik legszebb fociélménye a magyar–francia 1:1. Köszönjük szépen!”

Szívesen. Ha rajtunk múlik: máskor is. És megígérjük, kedves Fekete-Győr András, hogy mindent megteszünk az újabb és újabb sikerekért. Különösen jövő áprilisban.

Megszólaltak persze a mieink is. Kásler Miklós tömören így fogalmazott: „Győzelemmel felérő döntetlen Franciaország ellen. Szép volt, fiúk!” Németh Szilárd a fiával üzent a mérkőzésről: „Gyönyörűre sikerült a függetlenség napja! Hajrá, Magyarország!” Kósa Lajos fontos észrevételt tett: „Csak Mbappé játékospiaci értéke magasabb, mint a teljes magyar válogatotté, mégis a franciák futottak az eredmény után. Hajrá, Magyarok!” És így tovább.

Azt mondják, a sikert mindenki magáénak érzi, a kudarcért senki nem vállal felelősséget. Ennek ezúttal örülni kell. Örülni kell annak, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik nem voltak rest éveken át gúnyolódni a miniszterelnök foci iránti elkötelezettségén, akik a stadionépítésekre fordított pénzt sajnálták, akik minden megakadályoztak, ami nagy sportsikereket és ebből származó közös, nemzeti örömérzést hozott volna, most egy pillanat alatt szembefordultak korábbi nyilatkozataikkal, és önfeledt lelkesedéssel ünnepelték a sikert.

Ne tévesszük szem elől azt se, hogy az Orbán-korszak olyan szellemi, lelki, kulturális, gazdasági és – íme – mentális megerősödést hozott, amit senki sem remélt, és ami most meglepte a világot. Mert kellett az intenzív oltási kampány, le kellett tudni győzni a járványt, hogy több mint hatvanezer ember teli torokból buzdíthassa a nemzeti tizenegyet, amit a mérkőzés végén a fiúk visszaigazoltak azzal, hogy hosszú perceken át ünnepeltek együtt a szurkolókkal.

Mit is ünnepeltek? A döntetlent? Nem, sokkal többet. Azt, hogy a magyar büszkeség, a magyar elszántság, a magyarok egymás iránti szeretete csodát tett. Még nem vagyunk a világ labdarúgásának élvonalában, gazdasági eredményeink sem a legjobbak, és az életszínvonalunk is még jócskán javításra szorul, de hihetetlen, amit eddig elértünk. És amit még elérünk, ha mindig, minden körülmények között ilyen elszántsággal és önfeláldozással küzdünk. Akkor a szépnél is szebb lesz a folytatás.

Korábban írtuk