Hirdetés

A történetet La Fontaine már megírta, jól ismerjük, milyen, amikor az erősebb minden indok nélkül szétmarcangolja a gyengébbet. Vörösmarty írja: „Oly emberek miatt van irva e mese, kik ártatlant költött okkal nyomnak el.” Minden előjel ellenére mégsem gondolhattuk, hogy 2025-ben áthágják a francia demokratikus kereteket, két évvel a francia elnökválasztás előtt kizárják a legesélyesebb, legnagyobb támogatottságú jelöltet.

A bíróság zsenánsan elismerte, hogy személyes haszonszerzésre utaló jelek nem merülnek fel a Nemzeti Tömörülés európai parlamenti munkatársait érintő, tíz évvel ezelőtti ügyben. Elképesztő, hogy teljesen elnyomnák azoknak a patriótáknak a hangját, akik a brüsszeli birodalmi törekvésektől eltérő véleményt mernek képviselni. Az ítélet indoklása egyenesen hivatkozik arra, hogy a Nemzeti Tömörülés olyan párt, amelyik szerintük szembehelyezkedik a brüsszeli intézmények által képviseltekkel, és a bíróság figyelembe vette azt is, hogy úgy vélik, Marine Le Pen indulása jelentős veszélyt jelentene a demokratikus rendre. A cél egyértelmű: mindenáron, akár jogi eszközökkel is megakadályozni Marine Le Pen győzelmét. Az ítélet után készített közvélemény-kutatások szerint Jordan Bardella pártelnök 37 százalékot kapna az elnökválasztás első fordulójában, ugyanannyit, amennyit Marine Le Pennek mértek még a bírósági döntés előtt – ez olyan eredmény, amellyel a francia patrióták több mint tíz százalékkal megelőznék a baloldal jelöltjeit. Ebből és a legutóbbi választásokon aratott konzervatív győzelmekből is látszik, hogy Marine Le Pen leginkább a háború- és migrációpárti, balliberális fősodorra jelent veszélyt.

Hiába beszél a francia elnök a francia igazságszolgáltatás függetlenségéről, a jobboldal elleni dzsihád politikailag motivált. Tény, hogy a Marine Le Pen és több EP-képviselője elleni eljárást az a hungarofóbiás, szocialista Martin Schulz kezdeményezte, aki az európai jobboldal erősödését veszélyes fenyegetésnek titulálta, és arról is emlékezhetünk rá, hogy korábban illegális bevándorlókat akart telepíteni Szegedre. A másik feljelentő pedig a volt baloldali francia igazságügyi miniszter, Christiane Taubira, akinek a balliberális mainstream szemében a legnagyobb teljesítménye, hogy ő nyújtotta be az azonos neműek házasodását legalizáló törvényt. Személyes sértettsége, hogy a legutóbbi elnökválasztáson azért nem indulhatott, mert nem sikerült összegyűjtenie a szükséges ötszáz választott tisztségviselői ajánlást.

Marine Le Pen esetében az ügyész indítványának megfelelően a közügyektől való eltiltást még a fellebbezés után is ideiglenesen végrehajtják, az ítélet úgy lett megszerkesztve, hogy kevés esély mutatkozzon 2027-es elnökjelöltségére. Csekély mértékben abban bízhatunk, hogy a fellebbviteli bíróságon esetleg még jövőre döntés születik az indulás lehetőségéről. A választhatóságtól történő eltiltás jogi lehetőségének az Alkotmánytanács döntése ágyazott meg, amelynek elnöke az a Richard Ferrand, aki Emmanuel Macron egyik legközelebbi bizalmasa – pártfőtitkár, majd frakcióvezető volt. Az általa vezetett taláros testület határozott úgy: elsőfokú bírósági ítélet után is meg lehet tiltani a választhatóságot.

Korábban írtuk

A volt szocialista politikus szerepvállalása kinevezésekor is komoly aggodalmat váltott ki, még a balra sodródott Republikánusok körében is, éppen tevékenységének politikailag elfogult lehetősége miatt. Arról nem is beszélve, hogy március 8-án lépett hivatalba, még egy hónapot sem töltött be a poszton, amikor meghozták az ítéletet. Vajon ezek után akár egy olyan – jelenleg még alkotmányellenes – forgatókönyv is elképzelhető, amely szerint Macron harmadjára is újraindulhat a választáson, ahogyan azt Ferrand még politikus korában követelte?

Nem Le Pené az első ilyen eset Franciaországban. Többek között Nicolas Sarkozy volt elnököt is elítélték egyszer, és nem zárult még le az ellene folyó jogi és politikai hajtóvadászat. Hét év börtönt, háromszázezer eurós bírságot és közügyektől való eltiltást kértek rá. A vele szemben tizenhárom éve folyó nyomozások során nem sok érdemi bizonyíték került elő, ellenben három hónapja hetente kétszer meghallgatja a bíróság. Ha a baloldali–néppárti lengyel kormány a jobboldali ellenzék elnyomására működtetett jogellenes gépezetére gondolunk vagy a Patrióták kiszorítására az európai parlamenti bizottsági tisztségekből, Donald Trump üldöztetésére vagy az álcivil szervezetek és baloldali mozgalmak átláthatatlan finanszírozására, akkor a támadások politikai természete és nemzetközi dimenziója még nyilvánvalóbb.

A politikailag motivált ítéletek, a kormányalakításnál figyelmen kívül hagyott választási győztesek, a demokratikus jelöltek diszkvalifikálása mind azt mutatják, hogy a népszuverenitás válságát éljük Európában. Erre rámutatott már az új republikánus amerikai adminisztráció is.

Jean-Marie Rouart esszéista, a Francia Akadémia tagja találóan világít rá, hogy elérkezhetett a „bírók köztársaságának” korszaka: korábban a bírákat a király nevezte ki, aki Istentől eredeztette legitimitását, a laicitás elterjedésével azonban szerinte az ítélőmesterek a demokratikus jogokon felettinek, mindenhatónak érzik magukat. Erre máskor már François Mitterrand is figyelmeztetett: „Vigyázzatok a bírókkal, megölték a monarchiát. Meg fogják ölni a köztársaságot is.”

Jordan Bardella tisztán a „bírák diktatúrájáról” beszélt, amikor elítélte a történteket. Gál Kinga, a Patrióták alelnöke brüsszeli sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: „Franciaország a demokrácia egyik vezető előmozdítójaként sok éven át modell volt a világ számára, ma Franciaországnak ez a képe szerte a világon haldoklik.” Hozzátette, teljes mértékben garantálni kell az ártatlanság vélelmét és a szankciók felfüggesztését.

Mindeközben Brüsszelben hallgatnak az Európai Unió történetének legnagyobb korrupciós botrányairól. Az uniós intézményekben tapasztalt rendszerszintű korrupcióról nincs egyeztetés, nincs vita az EP-ben, nincsenek súlyos bírósági ítéletek, csak kettős mérce és a politikai ellenfelek, az egyet nem értő tagállamok üldözése.

Déjá vu érzésünk van: Brüsszel birodalmi gépezete hadjáratot folytat a szuverenista politikusok és a szuverenista nemzetek ellen. Brüsszelben változásra van szükség, de ehhez először Párizsban is változás kell.

Kiállunk Marine Le Pen mellett! A francia választók dolga eldönteni, hogy kit válasszanak Franciaország élére, nem a bíróságoké. Ehhez egyenlő, demokratikus lehetőséget kell adni a francia jobboldalnak és a több millió változást igénylő francia választópolgárnak. Az esélyt ők tudják beváltani, legközelebb 2027-ben.