A szóbeli agressziót rendszerint katonai agresszió követi. Így volt ez Trianon előtt is. Nincs vesztegetni való időnk. Kell az ütőképes honvédség. Trianonban szétszedték az 1100 éves Magyarországot, mert két számjegyű volt a GDP növekedése a millenniumi időkben, és konkurenciát jelentett a Nyugatnak. Most a V4-ek országai növekednek ugyanúgy.

Fotó: MTI, archív

Növekedni veszélyes. Csak a katonai védelmi képességek párhuzamos fejlesztésével szabad. Száz évre totálisan tönkretette a francia nagyhatalmi politika a Kárpát-medence sorsközösségben élő népeinek békés együttélését. A „népszuverenitás” nevében mi, magyarok apart­heid sorban élünk lassan száz éve saját hazánkban, amelynek 73 százalékát a gallok elajándékozták másnak. Az utódállamok majdnem ki is pusztították a magyar népességet ez idő alatt. Macron most feláldozná egész Közép-Európát: az egymilliárdos, az éhínség réme elől menekülő muszlim Arábia élelmiszer- és vízellátását a Nyugat az olajért cserébe nálunk, a V4-ek országaiban és szomszédainknál kívánja biztosítani. „A Nyugat nem barátunk” (Bencsik András, Sajtóklub, Echo TV), ezért felajánlotta az iszlám világnak Szaúd-Arábiával megegyezve, a mi földünket is. Ukrajnában és a Vajdaságban máris a termőföld hektármilliói kerültek arab befektetők kezébe tulajdonpótló, hosszú távú bérletek formájában.

Mi lenne, ha a V4-ek összefogva, nemzetközi diplomáciai, titkosszolgálati, negyedik generációs, hibridháborús, dezinformációs és katonai eszközökkel kicsinálnák a franciákat Afrikában? Mi lenne, ha a V4-ek rámutatnak a világ legnagyobb szélhámosságára, Afrika pénzügyi kifosztására? Miért is ne tennék? Annyi kárt és szenvedést okoztak és okoznak a franciák Közép-Európának, és annyi vért áldoztak fel Afrikában, hogy nem árt figyelmeztetésül egy-két makarenkói pofon. Lázítsuk fel Soros-NGO-módra – Victoria Nulandtól eltanulva a „majdani stratégiát” – a francia pénzügyi megszállás ellen az afrikai frankofón országokat. Ez igazán szép gazdasági diplomáciai feladat.

A migráció azért van, mert a franciák kiszippantják volt gyarmataik pénzügyi tartalékait, lenyúlják ásványkincseit és megszállják piacait, monopolhelyzetbe hozva saját cégeiket. Ezért nem tőkésednek az afrikaiak. A francia multik tarolnak az afrikai gyarmatokon: az energetikai Total, a telekommunikációs Orange, a gépipari, járműipari Alstom, az elektronikai Schneider Electric vagy a gyógyszerészeti Sanofi úgy szívják ki a szuperprofitot, mint a méhecske a nektárt. A Francia Fejlesztési Ügynökség (Agence Française de Développement – AFD) által menedzselt „humanitárius fejlesztési projekt” az ivóvízkincset célozta meg.

„Afrika szomjazik, éhezik, ezek meg lopnak.” Ezt a primitív jobbikos plakátrigmust kell úton-útfélen kommunikálni, afrikai konferenciákon, diplomáciai tárgyalásokon és az EU Parlamentben is. A rabszolgaságból és a gyarmatosításból eddig a franciák igen jól megéltek. Ma is ezt teszik. A gyarmati rendszer tovább él. François Mitterand már 1957-ben ezt mondta: „Afrika nélkül Franciaországnak nem lenne történelme a XXI. században.” Jacques Chirac 2008 márciusában így jövendölt: „Afrika nélkül Franciaország a harmadik hatalom helyére csúszna a rangsorban.”

„Afrika egy tölcsér.” Lefelé nem megy a migráns, mert ott a tölcsér szűkül. A 2050-ig kétmilliárdra hízó Fekete-Afrika ha tetszik, ha nem, megindul északnak. De aki eddig a Rafale-ok bombázása miatt a szétszedett Líbián keresztül özönlött Olaszországba, az netán közvetlenül Marseille-be utazhatna. Százmilliókat már nem állít meg a francia flotta sem.

Barátilag figyelmeztetni kellene Macront. Ennek szinopszisa a következő:

1. Vissza kell adniuk Afrika pénzét: az afrikaiak tartalékait ki kell vonni a francia központi bankból és vissza kell adni az FCFA-országoknak. Ilyen egyszerű. Nem segélyekkel kell megalázni Afrikát, hanem vissza kell adni a lopott pénzt. Ez a migráció megállításának a kulcsa, és nem az EU-kvótakényszer.

2. Az együttműködési megállapodások felülvizsgálata: amint az ismert, Franciaország „Együttműködési megállapodást”, azaz paktumot diktált 14 volt gyarmatának a kivonuláskor. Ebben biztosította az akkori frank, a francia oktatási rendszer, a francia nyelv szupremációját. Kikötötte katonai támaszpontjainak további működését és az ország belső piacának teljes monopolizálását. Amelyik afrikai gyarmat ezt nem tűrte el, mint Guinea, élén a szocialista Sékou Touré elnökkel 1958-ban, ott megsemmisítették az infrastruktúrát, az irattárakat, az anyakönyvekkel együtt. A francia emberi lealacsonyodás és aljasság ékes példája volt az, amikor 3000 francia állampolgár úgy hagyta ott Guineát, hogy másnap az utóvédek ledózerolták az iskolákat, az óvodákat, a polgármesteri hivatalokat, az orvosi rendelőket, az egészségügyi laborokat. Azután megsemmisítették a dózereket, a traktorokat, a személygépkocsikat is… Aztán franciásan, az emberi humanitás jegyében a gyógyszerkészleteket is be­zúzták, a tenyészállatokat is leölték, és az áruházak élelmiszerkészleteit is felégették vagy megmérgezték.

Togo sem járt jobban, tudtuk meg Mawuna Remarque Koutinin elemzéséből, ami még 2014 januárjában jelent meg. A továbbiakban erre a műre és saját guineai és marokkói tapasztalatainkra támaszkodtunk. A frissen felszabadult Togói Köztársaság első elnökének, Syl­va­nus Olympiónak sikerült. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról szóló De Gaulle-paktumot, de évente fizette Franciaországnak a védelmi pénzt a „gyarmatosításból származó előnyei miatt”. Cserébe a francia idegenlégió nem rombolta le az országot, mint Guineában. A gyarmati adó mértéke pofátlan volt. 1963-ban az ország költségvetésének 40 százalékát vonták el a franciák.

Togo pénzügyileg olyan instabillá vált, mint most Franciaország. Ezért Olympio elnök úgy döntött, hogy kilép a „francia KGST-ből”, tehát az afrikai valutaközösségi frank FCFA-ból, és nemzeti valutát bocsát ki. Mint saját példánkból tudjuk, a pénzkibocsátás már az Osztrák Nemzeti Bankot birtokló Rothschildoknál is tabu volt 1848-ban…

A nemzeti fizetőeszköz tabu volt Togóban is: 1963. január 13-án, három napra rá, hogy Togo saját valutájának nyomtatását megkezdte, Olympiót meggyilkolták. A takarítóbrigád kapitánya, Etienne Gnassingbe idegenlégiós veterán őrmester volt. Nem véletlen, hogy valahogy nem csípik a franciákat Afrika-szerte.

Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is szabadult volna a franktól. Ő sem úszta meg. 1968. november 19-én őt is levadászták a franciák. Talán éppen ezek azok az európai értékek, amiket most Sargentini asszony a jelentésében hiányol hazánkat illetően? 1966. január elsején Jean-Bédel Bokassa puccsolta meg David Dackot, a Közép-Afrikai Köztársaság első elnökét. Január 3-án Felső-Volta, a jelenlegi Burkina Faso elnökét, Maurice Yaméogót mozdította el a helyéről Aboubacar Sangoulé Lamizana. Benin elnökét, Hubert Magát a francia kiképzést kapott testőre, Mathieu Kérékou lőtte le 1972. október 26-án. 50 év: 67 puccs 26 afrikai országban, ebből 16 volt francia gyarmat. Franciaország jól teljesített. Hullottak az afrikai „illiberális” elnökök.

3. A gyarmati paktum eltörlése: Macron elnök úr vette a bátorságot, és francia gyarmatnak nézte hazánkat. Beleszólt a magyar egyetemi törvénybe, és lecserélné hazánk lakosságát. Ezért nézzük csak meg, mi hogyan tudnánk önzetlenül visszasegíteni neki. Az 1950-es évek óta érvényben lévő De Gaulle-paktum 11 fő pontján kell módosítani, természetesen barátságból.

Védjük meg az afrikaiak emberi jogait! Célunk legyen az a nemes gondolat, hogy az afrikaiak otthon boldoguljanak, és ne induljanak el hosszú, tömött sorokban Európába. Vegyük sorba a célországokat! Franciaország afrikai gyarmatai a következők régi és mai nevükön:

Francia Nyugat-Afrika: Mauritánia, Szenegál, Albreda (ma Gambia része), Francia Szudán (ma Mali), Francia Gui­nea (Guinea), Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta (ma Burkina Faso), Dahomey (ma Benin), Togóföld (ma Togo).

Francia Egyenlítői-Afrika: Gabon, Kamerun, Francia-Kongó (ma Kongói Köztársaság), Oubangi-Chari (ma Közép-afrikai Köztársaság), Csád.

Francia Észak-Afrika: Francia Algéria, Tunézia, Marokkó.

Francia Kelet-Afrika: Madagaszkár, Komoro-szigetek, Indiai-óceáni szigetek, Francia Szomáliföld (ma Dzsibuti).

Ezen országok közül Franciaország 14 afrikai országot kényszerített egyfajta „francia-maffia védelmi pénz” fizetésére a De Gaulle-paktummal. 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik a Francia Nemzeti Bank. Ez napjainkban évi 500 milliárd dollár 1961 óta! Ezen boldogtalan országok tartalékait „kezelik” a franciák.

A De Gaulle-paktumos FCFA-országok a pénzük 15 százalékához férhetnek közvetlenül hozzá. De jogosultak kölcsönre átlag kamatlábon Macron főnökeitől, a Rothschildoktól. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt akar a saját pénzéből, azt Franciaország megvétózhatja. Ez így helyes?

14 afrikai országot kötelez a gyarmati felszabadulásuk után a franciákkal kötött szerződés arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankban helyezzék el. Mivel ehhez nem nyúlhatnak hozzá, ki vannak szolgáltatva a francia pénzügyminiszternek.

2014-es adatok szerint Togónak és még 13 másik afrikai államnak kell gyarmati adót fizetnie Franciaország számára. A kifosztásnak ellenálló vezetőket meg­gyilkolták. Kadhafi ezredes 24 milliárd dollárt fektetett be olyanoknál, mint a Goldman Sachs. Visszakérte. Ráadásul aranyért adta volna Líbia olaját. Erre lebombázták, és saját népével verették agyon.

Ezt a módszert, mint „európai értéket” kell a fejlett Nyugattól eltanulnunk Macron észre térítésére? Volna esély rá, mert hihetetlen, de nem vicc: csupán 450 francia idegenlégiós irányítja Elefántcsontpart 20 milliónyi lakosát. A francia idegenlégiósok 2006-ban Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke elmozdításakor 56 fegyvertelen civilt mészároltak le, és további 1200-at megsebesítettek. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új elefántcsontparti kormányt. Mi volt a bajuk a franciáknak Laurent Gbagbóval? Csak az, hogy ki akart lépni a paktumból…

Ezért kell összefogniuk a V4-eknek Kínával, Oroszországgal, az USA-val. A kínaiak az EU-val ellentétben befektetéseiket nem kötik emberi jogi és egyéb áldemokratikus normák betartásához. Ezért sikeresek Afrikában. 2050-re Afrika lakossága a 1,2 milliárd főről 2 milliárdra növekszik, míg városi lakossága 414 millió főről 1,2 milliárdra nő. A piac tehát adott. A fizetőképességet meg lehet teremteni barterrel, koncessziókkal…

Afrika és Franciaország viszonya azért rémisztő, mert közvetlenül a francia újgyarmatosítási politika az oka a fekete földrész migrációjának. Szép, hogy Salvini olasz belügyminiszter kitiltja Soros hajóit a kikötőiből, de a migráció eredeti okát kell feltárni: Franciaország Afrika kizsákmányolásából élt és él ma is.

Az EU második hatalma ideológiai szempontból nem jutott tovább a XIX. századi romantizmusnál. A Francia Pénzügyi, Költségvetési és a Külügyminisztérium nemcsak Afrikára, de magukra a franciákra is fenyegetést jelent, mert az állam maximálisan eladósodott, ezért rászorul a németek pénzére és az afrikaiaktól behajtott „védelmi pénzre”. Csak a vak nem látja, hogy Franciaország csupán papíron ismerte el gyarmatai függetlenségét. „Együttműködési megállapodást” íratott alá velük, amelyben tovább él a francia pénzügy, a francia oktatási rendszer, a katonai és a kereskedelmi erőfölény és az erőforrások elbirtoklása. A farkasokkal együtt kell üvölteni! – állítja a kis Macron, amikor a mi ellenállásunkat kárhoztatja. Igaza van. Mondjuk el az afrikaiaknak is.