Úgy tűnik, hogy a Magyar Gárda békés megalakulása, az alapítók egybehangzóan törvénytisztelő céljai, a gárdisták teljes mértékben elfogadható viselete ellenére az egyre hevesebb balliberális össztűz, amelyhez sajnálatos módon, nem túl nagy lelkierőről adva tanúbizonyságot, az ellenzék is csatlakozott, akár a Magyar Gárda gyors végzetét is okozhatja. Már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy az amerikai külügyminisztérium kiszivárogtassa, nagy a valószínűsége annak, hogy Oszama bin Laden Budapesten bujkál, Omár molla pedig felvette a magyar állampolgárságot, ami azt jelenti, hogy vagy a földdel tesznek egyenlővé mindenkit, aki fekete színű mellényt és fehér inget hord, vagy, ahogy régen mondták, feldübörögnek a testvéri tankok…

E sorok írásakor még béke volt, ezért engedje meg az olvasó, hogy néhány szót ejtsek a Gárda védelmében. Elhangzott, hogy a Magyar Gárda nem jöhetett volna létre, ha nincsen Gyurcsány Ferenc. Ez csak az igazság egyik fele. A másik fele pedig az, hogy akkor sem jöhetett volna létre, ha az ellenzék nem bizonyul ilyen fájdalmasan tehetetlennek. A történelmi igazságtalanság égeti a lelket, s mivel a társadalom jelentős része már nem lát reményt az elképesztően hamis létállapot megváltoztatására, s mivel eredményes kísérletet továbbra sem tapasztal, ahhoz az eszközhöz folyamodik, ami a normális demokráciákban az utolsó menedéket jelenti, és elkezd a saját szintjén szerveződni: körökbe, klubokba, hasonlókba. És elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket a korhadt államhatalom elhanyagol. Polgárőrök védik a lakosok éjszakai nyugalmát a rendőrség helyett, hagyományőrző egyesületek végzik azt a missziót, amit a kiüresített oktatásnak kellene és így tovább.

Olykor pedig az állampolgárok összerendeződnek, hogy a nagy társadalmi igazságtalanságok ellen felemeljék a szavukat és megerősítsék egymásban egy szebb és igazságosabb jövő reményét. Ez utóbbiakat a történelem mozgalomnak nevezi. A magyar rendszerváltozás szomorú jellemzője a polgárság azon törekvése, hogy egyenrangúan vehessen részt az ország sorsának alakításában, és az is, hogy ezt a törekvést a hivatáspolitika rendre leveri. Az első népmozgás, a lakiteleki mozgalom beszorult egy új párt, az MDF keretei közé, ahonnan a „borzalmas tagság” idővel új mozgalomba, a Magyar Út Körökbe menekült, ám ez is zsákutca volt. A 2002-es választás észbontó igazságtalansága adott a polgári körök mozgalmának hatalmas lendületet, ám a turbulens mozgalom meg is rémítette az eminens politizálást gyakorló Fidesz egyes vezetőit, minek következtében a polgári köröket szép csendben elaltatták.

Csakhogy a társadalmi igazságtalanság továbbra is fennáll. A polgári demokrácia és a piacgazdaság kulisszái között egy erkölcstelen, elfajult létállapotban a társadalom tizenhét éve hiába követeli az erkölcsi megigazulást, azt kell látnia, hogy e téren sajátos visszarendeződés történt, ma már a kommunista-bolsevista elit a meghaladottnak hitt rendszer erkölcstelenségét szinte rákényszeríti a megtisztulni képtelen társadalomra.

Erkölcsi vonatkozásban nem volt rendszerváltozás. E fájdalmas ellentmondásnak Gyurcsány Ferenc lett a jelképe. A másik jelkép a Magyar Gárda, amelyet még létrejötte előtt megvádoltak őrült vádakkal. Mindenki tudja, hogy a Magyar Gárda nem szélsőséges és nem társadalomellenes. Nem fenyeget senkit, mivel deklaráltan nem támadni, hanem védeni szeretne. Nem elvenni, hanem hozzáadni akar. Nem megosztani kíván, hanem összeolvasztani. A Magyar Gárda ugyanazt akarja, amit a lakitelki sátorverők óta minden tisztességes ember, hogy végre a jóért szervezkedők a maguk akaratából összefoghassanak a hazugság, az alamuszi féligazságok, a selypegve előadott kis aljasságok ellen. Demokrácia ugyanis erkölcs nélkül nem létezik.

A Gárdát el lehet pusztítani. Nem lesz könnyű, de ha a baloldal összefog a jobboldallal, akkor sikerülhet. És utána mi lesz? Tisztább, jobb, igazabb lesz Magyarország? Nem. Jön tehát idővel egy újabb mozgalom. Azt is eltiporják? Akkor jön újabb és még újabb. Mert erkölcs nélkül élni sem lehet.