Hirdetés

Az elmúlt hét két fontos eseménye is azt bizonyította, hogy a globalista oldalnak elfogytak az érvei. Ursula von der Leyen ötödik évértékelő beszédét tartotta az Európai Parlament előtt, ahol arról beszélt, hogy Európa harcban áll. Mondandója harmada ennek megfelelően Ukrajnáról szólt, a maradék részben pedig közhelyek, képmutatás és rossz hazugságok váltakoztak. Pontosan az a víziónélküliség rajzolódott ki, amit már jól ismerünk Brüsszelből – bár Magyar Péter legfőbb szövetségese, Manfred Weber azért tudott újat mondani azzal, hogy szerinte nem létezik nemzeti szuverenitás.

Mi jön, ha elfogytak az érvek? Az erőszak. Charlie Kirk amerikai konzervatív véleményvezér, két kisgyermek édesapja ennek esett áldozatul. De ugyanez az erőszak jelen van már Európában is. Idehaza ennek az agressziónak is megvannak sajnos a baloldali tradíciói, amiket a Tisza Párt is követhet.

Ursula von der Leyen második bizottsági ciklusának első évértékelő beszédét tartotta meg. Immáron hatodik éve ő az Európai Unió egyik legfontosabb vezetője, de már régóta nem lehetnek illúzióink vele kapcsolatban. Hiszen nemcsak a Covid-világjárványnál nyújtott nagyon gyenge teljesítményt – és tömte meg közben a saját zsebeit –, de utóbb az orosz–ukrán háborúnál is az eszkalációpárti globalista álláspont mögé állt be. Azóta azt is elmondta, hogy Ukrajna 2030-ig történő csatlakozásának támogatója, ami teljes egészében tönkretenné egész Európa gazdaságát.

Nem véletlen, hogy a beszéd első, legfontosabb egyharmada nem szólt semmi másról, csak Ukrajna háborús támogatásáról. Von der Leyen elmondta: az EU eddig 170 milliárd eurót fordított az ukrán erőfeszítések támogatására. Ez már önmagában óriási összeg – nagyobb annál, amit hazánk uniós támogatásként összesen megkapott 2004 óta (!) –, de bejelentései és a következő hétéves költségvetés tervezete szerint még tovább fog növekedni. Beszélt még drónszövetségről meg a békekötés után katonák küldéséről, vagyis olyan dolgokról, amikhez egyébként semmi köze nem lehetne uniós vezetőként. Előkerült továbbá az orosz energiáról való végleges leválás (azzal a hazug felütéssel, hogy az olcsó orosz olaj és gáz miatt volt energiaár-drágulás), valamint a 19. szankciós csomag. Az Ukrajnáról szóló részben pedig az is elhangzott, hogy az ország helye az EU-n belül van.

A migráció kapcsán is előkerült a régi mantra: csak a migrációs paktum, vagyis a már megbukott szétosztási kvóta elfogadása lehet az egyetlen út. Ez a döntés volt az, amit Nyugat-Európa elrontott 2015-ben, a nagy migrációs válság idején, míg a magyar emberek kilenc éve jó döntést hoztak egy népszavazáson, a kormányzat pedig rájuk hallgatott, nem Brüsszelre. Ma azt látjuk, hogy a nyugati országokat szétfeszítik a párhuzamos társadalmak, elszabadult az utcákon az erőszak és a terrorizmus, míg Magyarországon mindezen problémák ismeretlenek. Nyugaton az emberek most eszmélnek, hogy Brüsszel és a globalista elit rászedte őket, Londonban például sok százezres tüntetést tartanak a migráció ellen – de a probléma már határaikon belül van. Összességében véve azt mondhatjuk erről a beszédről, hogy a több botrányban megtépázott renoméjú Von der Leyen továbbra is csak arról tud beszélni, mit akar megoldani, sosem arról, hogy mit oldott meg. Ez hat év után édeskevés.

Szót kell ejteni még Manfred Weberről, annak a Néppártnak a vezetőjéről, ahová a Tisza Párt is tartozik. Ő ugyanis Patyomkin-falunak nevezte a nemzeti szuverenitást, és egyértelmű ellenségként jelölte ki Orbán Viktort. Ezen mondatok fényében, azt hiszem, új értelmet nyer az, amikor Magyar Péter arról beszél, hogy „csupán egy kicsi nemzeti szuverenitásról kell lemondani” Brüsszel érdekében. Mindemellett persze a Néppárt képviseli az Ukrajna- és Brüsszel-pártiságot is leginkább az egyes EP-frakciók közül. Hogy mindezen kérdésekben nem nyilatkozik Magyar, annak tudható be, amit Tarr Zoltán mondott: előbb választást kell nyerni, aztán mindent lehet. Hiszen ha most megszólalnak, bukni fognak.

Jól látható tehát, hogy Brüsszel érvei véget értek, már nem tud semmit ajánlani politikai akarata teljesítéséért cserébe. Marad hát a végső „érv”: az erőszak és a kényszerítés. Von der Leyen ugyanis arról beszélt, hogy a jelenlegi jogállamisági mechanizmust az új költségvetésben még tovább erősítik: innentől kezdve bármilyen kifizetést bármikor felfüggeszthetnek erre való hivatkozással. Mi ez, ha nem nyílt zsarolás? Ráadásul a bizottság elnöke azt is egyértelművé tette, hogy meg akarja szüntetni a tagállami vétójogot. Brüsszel egy ideje már a látszatra sem ad, most is nyíltan fenyegették a tagállamokat, ha esetleg ellenállnának az öngyilkos politikai követeléseiknek migráció, gender vagy háború kérdésében.

A politikai erőszak elharapózása is ennek az érvnélküliségnek az eredménye. Számos politikai támadás történt az elmúlt hónapokban, ezek áldozatai pedig túlnyomórészt patrióta érzelmű politikai szereplők: Trump, Fico és Babiš. Ennek az erőszakos trendnek a legújabb áldozata Charlie Kirk amerikai véleményvezér, akiről nyugodtan mondhatjuk, hogy a vitának szentelte egész életét. Ő ugyanis egyetemről egyetemre járt, és bárkivel szívesen ütköztette érveit, aki erre nyitott volt, világnézettől függetlenül. Elképesztő munkája volt abban, hogy a korábban a demokratákra szavazó fiatalok egy jelentős része trumpistává váljon. Azokra nézve, akiknek nincs érvük, és kizárólag a másik oldal démonizálásával tudják az embereket maguk mellé állítani, óriási fenyegetés volt Charlie Kirk.

Az ember, aki a vitában és párbeszédben hitt, szerencsétlenségére találkozott a liberálisok vitakultúrájával. Kétszáz méterről, egy mesterlövészpuskával lőttek rá; a fegyver a nyakán találta el, és rövidesen belehalt a sérülésbe. Azóta elfogták az elkövetőt, akiről a liberális nyilvánosság leplezetlen hazugságokkal, féligazságokkal és manipulált képekkel próbálja azt a képet kelteni, hogy jobboldali volt. Igen, a családja valóban az volt, ő azonban a woke elmevírus áldozatává vált az egyetemen: átmosták az agyát, antifa lett (ezt igazolják a lövedékeken talált üzenetek), és egy transznemű élettársa volt. Még egy ilyen szörnyű tragédia sem volt elég ahhoz a globalista propagandistáknak, hogy abbahagyják az uszítást.

Kapcsolódó cikkünk

Innen pedig nyugodtan hazatérhetünk, ugyanis nemcsak a globalista erőközpont kiszolgálásában látható egyértelmű kapcsolódás a Tisza Párthoz, de az erőszakra való hajlam terén is. Mióta Magyar Péter megérkezett a baloldalra, mással sem foglalkozik, mint az indulatok felkorbácsolásával – persze ott van előtte tizenöt év alapozó munka is, így aztán nincs nehéz dolga. Hívei most azt hiszik, hogy nekik is mindent lehet: Márki-Zay egyik rendezvényén valaki Lázár János és a lelőtt Kirk közé tesz egyenlőségjelet, jobboldali újságírókat és magát a miniszterelnököt fenyegetik akasztással, illetve eljátsszák a színpadon Orbán Viktor lelövését.

A jobboldalnak most nyugodtsággal kell válaszolnia ezekre a provokációkra, hiszen a felforgatás a globalista hálózat célja. Mi maradjunk a békés eszközöknél, építsük a Digitális Polgári Köröket (azon belül is külön ajánlom a Szuverenitásvédelmi DPK-t) mint az ő verbális erőszakuk szöges ellentétét. Emlékeztessük magunkat: míg ők csak rombolni akarnak, mi 15 éve építünk, ez pedig maradjon is így.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.